Képviselőházi napló, 1906. XXI. kötet • 1908. szeptember 22–deczember 1.

Ülésnapok - 1906-374

37í, országos ülés 1908 november 21-én, szombaton. 187 behozott aspiráoziók gyümölcsei, hanem a megkínzott nép akaratának eredménye, a melyet képviselünk, a mely nép e nehéz megpróbáltatások mellett sem fog lemondani jogairól. Mi öntudatosan és határozottan álljuk meg ezt és az összes többi armatúrákat, melyeket Horvátország ellen alkalmazni fognak. Ezeknek az armatúráknak nem volt egyéb effektusuk, mint az, hogy Horvátországban ma a legnyugodtabb hazafiak is meg vannak győződve, hogy a Magyarország és Horvátország között fönnálló viszonyt az igazság és az egyenjogúság alapján meg kell változtatni, hogy kikerüljük a hasonló konfliktusok és erőszakosságok lehetőségét, melyeket nemzetünk ellen csak azért követnek el, mert védi azt, a mi még a fennálló törvényekkel is biztosítva van részére. A költségvetést visszautasítom. (Helyeslés a Jcözépen.) Raisz Aladár jegyző: Ábrahám Dezső! Ábrahám Dezső : T. képviselőház ! A szóban forgó költségvetési törvényjavaslatot elfogadom általánosságban és részleteiben (Helyeslés.) nemcsak azért, mert az országnak szüksége van a javaslat megszavazására, hanem azért is, mert — bár nem bizalmi kérdést tárgyaz a javaslat — de teljes bizalommal vagyok a kormány politikájával szemben. (Helyeslés.) A költségvetés kiadási tételeinek emelkedésén szinte vörös fonálként húzódik végig az, hogy az egyes társadalmi rétegek igényeit igyekezett a kormány lehetőleg az ország ereje arányában kielégíteni. De, t. ház, ezúttal a t. miniszterelnök ur azon kijelentésére kell utalnom, hogy elérkeztünk a kiadási expanzivitás azon határáig, a melyen tul államháztartásunk egyensúlyának megzavarása nélkül már nem terjeszkedhetünk, (ügy van ! balfelöl.) A függetlenségi és 48-as párt mindig örömmel vett részt a kielégítettek örömében, azonban viseli az ódiumot abban a tekintetben is, ha netán az ország pénzügyi helyzete a további igények tekintetében nem enged további terjeszkedést. Eddigi politikánknak mintegy előtérbe tolása gyanánt vonul végig politikánkon az, hogy becsületbeli nemzeti munkának tekintettük politikai függetlenségünknek megvalósítását, (Helyeslés.) azonban nélkülözvén a függetlenségi párt és a jelenlegi kormány is a kormányzat eszközeit, nem volt abban a helyzetben, hogy előbb gazdasági téren érjen el eredményeket és megvalósítsa gazdasági és pénzügyi függetlenségünket, a mely szinte nélkülözhetetlen előfeltétele volt a politikai és nemzeti függetlenség megvalósításának. Azt hiszem, hogy kimondhatom, hogy ebben a házban és talán az egész országban az önálló vámterületnek egyetlen ellenzője sincs, (ügy van ! a baloldalon.) de elmondhatom épen a függetlenségi és 48-as pártról azt, hogy az önálló vámterülettel kapcsolatban alig van ellenzéke magában a házban is az önálló bankkérdésének . . . (ügy van ! a baloldalon.) Ebben a tekintetben csak utalok a kormány egyik tagjának, pártvezérének és fejének ellenmondást nem tűrő azon nyilatkozatára, a melyet épen az önálló bank kérdésében tett. (Felkiáltások balfelöl: Éljen Kossuth !) Én fejet hajtok az igen t. pénzügyminiszter ur aggályai előtt, hiszen mintegy harminozéves közgazdasági és csaknem ugyanolyan idős politikai múltja azt hiszem jogosultakká teszi azon aggályokat, a melyek a gazdasági önállóság megvalósítása tekintetében előtte felmerülnek. Azonban a tekintetben nyugodt lehet a pénzügyminiszter ur és nyugodt lehet a kormány, hogy a függetlenségi és 48-as párt minden tekintetben állja azt a felelősséget, (Ügy van! a baloldalon.) a mely a gazdasági és pénzügyi önállás tekintetében az ország jövője szempontjából ráhárul. (Felkiáltások balfelöl: ügy van! Inkább áldozatokat is hozunk I) A függetlenségi párt e tekintetben nem az az adós, a ki, miután semmije sincs, mindent magára vállalhat, mert érzi, hogy a nemzet bizalmának letéteményese és mint ilyen, nem akar könnyelműen és önkényesen eljárni. Eddig, t. ház, a gazdasági nagy egységek uralták az egész európai konstellácziót és kijelenthetem, hogy a mennyiben Magyarországon mai napig is vannak alakulatok, a melyek az Ausztriával való gazdasági közösséget fenn akarják tartani, (Mozgás és felkiáltások balfelöl: Rosszul teszik! Nem járnak jó utón!) ezen alakulatok nem birálandók el ugy, mintha rosszhiszemüek volnának. Azt hiszem, hogy nem mondhatjuk ki azt, hogy épen a nagy birtok politikája mely a gazdasági közösséget fenn kívánja tartani. (Mozgás a baloldalon.) . . . Egy hang (balfelől) : Hát gr. Károlyi Sándor?... (Mozgás.) Ábrahám Dezső: ...mert hiszen nem ismerek olyan embert, a ki az egyéni érdekeket a közérdek alá akarná helyezni Magyarországon. Egy hang (a baloldalon) : Az a baj, hogy nagyon sok van ! Ábrahám Dezső: Azt hiszem, hogy sem a mi, sem az ellenpárt jóhiszeműségében egy pillanatig sem fog kételkedni t. képviselőtársam. Zakariás János: Mezőfi elevenjére tapintott! (Mozgás.) Ábrahám Dezső: Azon meggyőződésben vagyok, hogy a gazdasági nagy egységeknek fogalma sok tekintetben jogosult és épen pénzügyi faktoraink, s talán maga a t. pénzügyminiszter ur is a theóriának ezen álláspontjára helyezkedett. Nagy György: Frázis! Ábrahám Dezső: Ez a gazdasági egység fogalma jogosult is ott, a hol a nagy egésznek minden része ugyanazon elbírálás alá esik ; a hol nincsenek a politikai, gazdasági érdekellentétek annyira kidomborítva, mint épen Ausztriával való szerencsétlen összeköttetésünkben. (Ugy van ! a baloldalon.) A függetlenségi párt alapelve, hogy a gazdasági önállóságot és függetlenséget mielőbb megvalósítsa, mert ezen alapon akarja feléjjiteni az önálló és politikailag is független Magyarország 24*