Képviselőházi napló, 1906. XXI. kötet • 1908. szeptember 22–deczember 1.

Ülésnapok - 1906-371

371. országos ülés 190S n a román állam által képesített tanítók román nyelven adják elő. (Mozgás.) Semmi kifogásom ez ellen, valamint az ellen a mód ellen, a hogy a romániai magyar ajkú állampolgárokkal szemben járnak el. E tekintetben előre kell bocsátanom, hogy, sajnos, egészen megbízható statisztika arra nézve, hogy Romániában, a román királyság területén, mennyi a magyar ajkú román honpolgár, nincs, nincs pedig azért, mert a román kormányzat és törvényhozás azon akczeptábilis álláspontra helyezkedik, hogy mindenki, a ki román honpolgár, az román. Ök nem ismernek nemzetiséget, tehát a statisztikában sem veszik fel a nemzetiségeket. (Mozgás.) E kérdésnél csak röviden állok meg és tisztelettel kérdem, vájjon, ha mi is így járnánk el, mit szólnának a t. urak, mennyire telelármáznák Európát panaszokkal ellenünk 1 Rendelkezésünkre áll ujabban egy »A romániai magyar telepek történetének vázlata« czimen megjelent és Auner Károly bukaresti kanonok által irt mű, a melyből látjuk, hogy a román királyság területén, a moldvai részeken, tömegesen, körülbelül 65.000 magyar ajkú, magyar származású magyar román honpolgár lakik és él együtt nagyobb tömegekben. Lukács László (közbeszól). Gr. Batthyány Tivadar: Engem igazán nem érdekel, hogy Lukács képviselő ur mit tanul. Ha el akarja mondani, majd beszédében elmondhatja. (Igaz ! ügy van !) T. ház ! Most méltóztassék megengedni, hogy egész röviden jellemezzem az ottani egyházi és iskolai viszonyokat. (Halljuk ! Halljuk!) Romániában 65.000 magyar ajkú román honos lakik együtt; ezek mind katholikusok és egész Moldovában más katholikus vallású honpolgár alig van. Tehát a jassy-i dioecesis lélekszámának majdnem összessége magyarajku román honpolgár. Es mit tettek 1 Daczára annak, hogy a községekben, különösen a régi lelkészek közt egész sorozata a tiszteletreméltó magyar papoknak működik, ezek közül választottak püspököt ? Nem, hanem hoztak Olaszországból egy olasz püspököt, a ki egy betűt nem tud magyarul és a ki a romanizálás érdekében a legnagyobb, legbuzgóbb, legerélyesebb eljárást követi. Méltóztassanak ezzel szembeállítani azt a tényt, hogy Magyarországon a románoknak a püspökei magyar ajkuak-e, avagy románok-e ? E tekintetben tehát konstatálhatom, hogy mi sokkal lojálisabbak vagyunk, mint a románok a magyarokkal szemben. (Igaz! Vgy van! balfelől.) A jassy-i papnöveldében nevelik a romániai magyarajkuak részére a papságot. Ebben a papnöveldében a kispapok a hivők anyanyelvéből soha egy szót nem hallanak, mert ott a latin mellett minden kizárólag román. Nálunk a román és görög-keleti szerb szemináriumokban tudtommal az egész tannyelv és érintkezési nyelv a román illetőleg a szerb. Mennyivel állunk tehát ismét mi magyarok a liberalizmus, az engedékenység terén felette a románoknak! KÉPVE NAPLÓ. 1906 1911. XXI. KÖTET. ooember 18-án, szerdán. 145 A templomban magyar szót nem hallani. Ha jól vagyok értesülve, van egy törvény, a mely azt mondja, hogy törvény ellen vét az, a ki az istentiszteletnél nem a román nyelvet használja. Tisztelettel kérdem, mit szólnának az urak, ha mi behoznók itt Magyarországon ugyanezt a rendelkezést ? (Igaz! ügy van!) Mit szólnának az urak, ha mi szórói-szóra ezt a rendelkezést törvénykönyvünkbe iktatnók ? Nem akarom elhinni, hogy igaz, de ott járt személyektől hallom, hogy állítólag még arra nézve is volnának instrukcziók és tendencziák, hogy a hívőket arra szorítsák, hogy lehetőleg a gyónásban is a román államnyelvet igyekezzenek érvényesíteni. Nem tudom, hogy igaz-e, fenntartással mondom, de minthogy az egész istentiszteleti szolgálatban a rituális latin mellett kizárólag csak a román nyelv van megengedve, minden más nyelv eliminálva van, nem tartom lehetetlennek, hogy e tekintetben is megvannak a törekvések. Ismétlem azonban, ezt fentartással mondom. Látjuk tehát, hogy az egész egyházi adminisztráczióban majdnem kizárólag magyar ajkú hívőkkel szemben kizárólag a román államnyelvet alkalmazzák. Nem ismétlem, csak utalok rá, hogy fígyházi téren Magyarországon milyen más, mennyivel kedvezőbb álláspontot foglalt el a törvényhozás és a kormányzat mindig a nemzetiségiekkel szemben. Nézzük az iskolát, t. uraim. (Halljuk ! Halljuk I) Itt megint ugy áll a dolog, hogy román állampolgár gyermeke csakis olyan nyilvános iskolába járhat, sőt olyan magániskolába is, a melyben a tanítás nyelve kizárólag a román és a melyben a román állam által képesített tanítók végzik az állami tanterv szerint az oktatást. Azokban a községekben tehát, a hol száz számra, vagy kizárólag, vagy nagyrészt, vagy kisebb részben magyar ajkúak vannak, az egész oktatás elejétől végig kizárólag román. Ez tény. Annyira óvatos voltam, hogy midőn ezekről másfél év előtt értesültem, gondoskodtam arról, hogy egy ismerősöm bejárja azokat a vidékeket, és csak mikor megerősítette, hogy ez így van, csak akkor határoztam el magamat arra, hogy ezt itt a házban felemütem. Megjegyzem, hogy a magyar ajkúak vidékén az iskolaügy régebben igen erősen el volt hanyagolva, ugy hogy ezek a szegény emberek rendszeres oktatásban vajmi kevés helyen részesültek. Voltak azonban a lelkészek mellett magyar kántorok, a kik privát diligencziából a magyar honosokat, a magyar ajkuakat a magyar írásra és olvasásra oktatták. Ujabban azonban a román állam és törvényhozás egy olasz barát vezetése alá helyezett egy tanítóképzőt, a melybe csak román szülők gyermekeit veszik fel és ott kizárólag román nyelven képesitik a tanítókat, a kik azután kimennek az életbe, kimennek az iskolába és ott az egész tanítást kizárólag román nyelven végzik. Méltóztassanak összehasonlítani a mi viszonvainkat 19