Képviselőházi napló, 1906. XXI. kötet • 1908. szeptember 22–deczember 1.

Ülésnapok - 1906-370

370. országos ülés 1908 november 16-án, hétfőn. 133 dó'dik: »Azok a házak, melyek a székesfőváros« ezen szavak után »a II. kerületben, a Margitrakparton« szavak iktattassanak be. Indítványomat megindokolom azzal, bogy Budavára visszavétele után a XVII. század végén és a XVIII. század elején, a mikor a pesti oldalon összevissza 2300 ember lakott, Budán már 9600 volt a lakosok száma. E 9600 ember legnagyobb része a Vízivárosban, azokban a házakban laktak, a melyek ma is állanak és a melyeknek több mint fele még a török hódoltság idejéből való. A székesfőváros egész területén nincs egy talpalattnyi hely, a melyre az adómentességet inkább ki kellene terjeszteni, mint épen erre. Azonban ennek daczára én a II. kerületre ezen alkalommal nem óhajtom az adómentességet kiterjeszteni, csupán a dunaparti részre kivánoni ezt, mert ez a rész már egyszer részesült ilyen kedvezményben, akkor azonban a viszonyok nem voltak alkalmasak arra, hogy ez a kedvezmény hihasználtassék, a mennyiben a közlekedési viszonyok nagyon rosszak voltak és igy senki sem vállalkozhatott arra, hogy építsen. Ha ezelőtt húsz esztendővel fenforgott a szüksége annak, hogy a dunaparti rész adómentességgel támogattassék és ott az építkezési kedv ilyen módon serkentessék, ma még inkább fenforog ennek szüksége. Hivatkozom arra is, hogy az Országháznak panorámája épen erre a területre esik. Megbotránkoztató az a látvány, a mely innen a képviselőház kilátási pontjáról szemünk elé tárul. Bizony az nem szép, hanem csúnya; szép künn a hegy, de annál csúnyább lent, a város. Ezen indokoknál fogva kérem a t. házat méltóztassék módosításomat elfogadni. Elnök: Szólásra senki sincsen feljegyezve. Ha tehát szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. SVluzsa Gyula: Bocsánatot kérek, de fel vagyok iratkozva a 11. §-hoz. Csizmazia Endre előadó: A 12. §-hoz iratkozott fel a képviselő ur. Mmsa Gyula: Az tévedés, mert én a 11. §-nál kívánok felszólalni, hisz módosításom is a 11. §-hoz szól. (Halljuk! Halljuk!) Elnök: Tessék! Muzsa Gyula: Indítványom vagy módosításom folytatása annak, a mit Ballagi Aladár t, képviselőtársam imént a Ferenczváros bizonyos részére kért; ő t. i. a határvonalat körülbelül a Bakács-térnél és Bakács-utczánál vonta meg. Engedtessék tehát nékem meg, hogy módosításomat röviden megindokolhassam. (Halljuk ! Halljuk !) Méltóztatik nagyon jól tudni, hogy a Kerepesi-ut forgalmi tehermentesítése érdekében történt, hogy körülbelül 10—12 évvel ezelőtt aj közlekedési vonal létesíttetett a Ferenczvárosban, a kiszélesített Mester-utczai, melynek czélja egyrészt a városnak a perifériákról való megközelítése, másrészt a ferenczvárosi pályaudvarhoz vezető útvonal megnyitása volt, hogy ily módon a Kerepesi-utnak forgalmi tehermentesítése keresztülvitessék. Az utcza megszélesittetett, azon ma villanyos vasút közlekedik. A főváros óriási áldozatok árán szerezte ezt meg. Méltóztatik nagyon jól tudni, hogy a déli oldalon történt a kiszélesítés és ennek következtében a főváros ezen részében több millió értékű telek maradt üresen, melyet a főváros értékesíteni nem tud. Mióta a kiszélesítés megtörtént, mindössze három lakóház épült a Mester-utczában, az első évben; azóta elmúlt tíz esztendő s egyetlenegy ház azon az utczasoron nem épült, sőt a székesfőváros a most elmúlt három esztendőben, mikor a harminczéves adómentessége a körútnak letelt, a saját rezsijében volt kénytelen házát a Mesterutcza és a Ferenczdiörut sarkán megépíteni, hogy az adómentességet el ne veszítse. (Halljuk! Halljuk!) Nem kell bővebben indokolnom, hisz Ballagi Aladár t. képviselőtársam mutatott reá, hogy a teherpálya-udvarral teljesen elzárták a Ferenczvárosnak azt a részét, a melynek úgyszólván a leghosszabb Dunavonala van. Azt hiszem nem rossz szójáték az, ha azt mondom, hogyha valaki egy korsó vizet akarna a Dunából meríteni vagy öngyilkossági szándékkal a Dunának menni, annak a Belvárosba kell bemennie, máskülönben a Dunához nem férhet, E mellett minden olyan intézményt, a mely nem gyümölcsöző és a mely a kerületnek semmi hasznot nem hoz, ott létesítettek. Ott van a nyomornak és szegénységnek bankja: a központi zálogház, oda hozták a morgue-ot, az összes kórházakat, de semmi néven nevezendő olyan intézményt nem kapott 10—15 esztendő óta, a mely a lakosság érdekeit valamennyire is istápolná és előmozdítaná. Jellemzi ennek a városrésznek helyzetét Ballagi Aladár t. képviselőtársamnak az a megjegyzése, hogy igazi czigánysora a fővárosnak. Méltóztassanak elmenni és meggyőződni, hogy némely házba — ez természetesen csak a régiekre vonatkozik — már csaknem a padláson kell bemenni az utczáról, annyira el vannak temetve, Nem akarom hosszabb ideig igénybe venni a t. ház becses türelmét, hanem egyszerűen felolvasom indítványomat, a mely folytatása annak, a mit Ballagi Aladár t. képviselőtársam elmondott, és a mely szerint a 11. §, cl) pontjában, a hol %z van, hogy »a Nádorutcza, Alkotmány-utcza, Koháry-utcza és Balaton-utcza által határolt terület« az mondassák, hogy »továbbá a IX. kerületi Mester-utczának a Ferencz-körút és a gróf Haller-utcza közti szakasza« és ezután következnék a szöveg: »a mennyiben legalább két emeletesek és 1918. évi november hó 1-éig lakható állapotba helyeztetned stb. végig.