Képviselőházi napló, 1906. XXI. kötet • 1908. szeptember 22–deczember 1.

Ülésnapok - 1906-370

370. országos ülés 1908 milyen pl. Héviz Keszthely mellett, Pöstyén, Herkulesfürdő, ezeknek a berendezése nagyon tökéletlen, ugy, hogy a Császárfürdő, a mely a vizének jósága tekintetében felveszi a versenyt valamennyivel, ez az egyedüli, a mely oly módon van tökéletesítve, hogy a publikumnak, a közegészségügynek hasznára válik. A Sárosfürdő vize, a mint köztudomású, még sokkal hatékonyabb valamennyinél és mégis több, mint 10 esztendő óta befolyik a Dunába felhasználatlanul. Oda eresztik ezt a drága jó vizet. Azt hiszem tehát, maradjunk az eredeti szövegnél a Sárosfürdő tekintetében. Az üres telek rendelkezésre áll, a költségek tekintetében ez a szakasz szintén szolgáltat biztosítékot; a főváros 5 millió korona segítséget kap és egyébként a főváros ereje egy hasznos befektetéshez feltétlenül igénybevehető a legtágabb mértékben. Itt mellesleg megjegyzem, (Halljuk !) hogy épen azt látjuk, hogy produktív befektetésekre mindig azt mondják, hogy nincs pénze a fővárosnak, de az improduktív dolgokra mindig volt pénz. Kényszeritsük tehát a fővárost e törvényjavaslatban azzal, hogy az eredeti szöveget megtartjuk, hogy igenis, 1911-ig épitse fel a Sárosfürdőt. A tervek készen vannak. Polónyi Géza: Dehogy vannak! (Zaj.) Kovács Pá!: Minden előkészület megvan ; ha a tervek rosszak, módunkban van mindig, hogy a legrövidebb idő alatt változtassunk rajta, néhány hónap alatt teljes jóakarattal az eredmény elérhető, a mikor oly sürgős a publikum, a szenvedő emberiség szempontjából, hogy ez mentől hamarább megvalósittassék, ez elől nem szabad elzárkóznunk. Ajánlom módosításom elfogadását, a mely a Sáros-fürdőre nézve 1911-et, a Rudas-fürdőre nézve pedig 1914-et állapítja meg. Elnök: Szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. Az előadó ur nem kivan nyilatkozni szavazás előtt ? Hoitsy Pál előadó : Nem ! Elnök : A miniszterelnök ur kivan nyilatkozni. Wekerle Sándor miniszterelnök: T. ház! Én azt hiszem, hogy ezen alig lehet vitatkozni és hozzájárulok Polónyi t. képviselőtársam indítványához. (Helyeslés.) Leszek bátor megmondani, hogy miért. A Sárosfürdőt 1911-ig óhajtottam kiépíttetni, azonban egy esztendeje múlt annak, hogy ezt a javaslatot előterjesztettem és bár nem volt módomban a Sárosfürdőnek részletes terveit megnézni, hanem a mennyire tájékoztattam magamat ezen tervekről, azt hiszem, hogy azok módosítást igényelnek, nem annyira a fürdőrész kiépítése, mint inkább a tekintetben, hogy ha egy hőfürdőt akarunk a modern korszerű követelményeknek megfelelően kiépíteni, akkor ott az elhelyezésről, hotelről nagyobb mértékben kell gondoskodnunk, mint az eredetileg tervezve volt. Ha 1912-ig hagyjuk meg a határidőt, akkor, azt hiszem, méltán meg is kívánhatjuk, hogy ne elhamarkodottan, hanem a tervek alapos felülbírálásával fog az építés megtörténni. (Helyeslés.) november 16-án, hétfőn. 125 Elnök : A tanácskozást befejezettnek nyilvánitom. A házszabályok értelmében fel fogom tenni elsősorban az eredeti szakaszra a kérdést, a bizottság szövegezésében, azután az ahhoz közelebb fekvő indítványra, a melyet Kovács Pál képviselő ur adott be. Kovács Pál : Visszavonom. Elnök : Ha visszavonja a képviselő ur, akkor csak Polónyi képviselő ur módosítás marad fenn. Felteszem tehát a kérdést: méltóztatik-e a t. háznak a javaslat 2. §-át a pénzügyi bizottság szövegezésében elfogadni, szemben Polónyi képviselő ur módosításával, igen vagy nem ? (Nem !) Ha nem, akkor kimondom, hogy a 2. §. Polónyi Géza képviselő ur módosításával fogadtatott el. Következik a 3. §. Csizmazia Endre jegyző (olvassa a 3. §4): Polónyi Géza ! Polónyi Géza : T. képviselőház ! Egész röviden tisztelettel egy kérdést intézek a miniszterelnök úrhoz. Mivel a javaslat, mint voltam bátor kifejteni a részletek tekintetében felvilágosításokat nem nyújt, ma már az általános vita keretéből annyit tudunk, hogy ezen hid felépítése maga 13 millió koronával van preliminálva, a szabályozás és feljárók költsége tudtommal 9 millióval, ez összesen 22 millió korona költséget jelent, természetesen a szabályozásoknál a megfelelő haszonnak rekompenzácziójával, mert az uj telkek keletkezésével nagy összeg térül meg a kincstárnak. A mit azonban egész röviden és tisztelettel kérdek, az az, hogy abszolúte semmiféle tájékozást nem kapunk az iránt, hogy a hidvámmal mi lesz ? Mert az, hogy én átvegyem-e ezen hidalapot vagy nem, tisztán azon a kérdésen fordul meg, hogy jó üzletet csinálok-e vagy sem, mit fogok hidvámot szedni és hány esztendeig fogom szedni. Ha a t. miniszter ur megengedi nekem, hogy én ezen a hídon oly hidvámot szedjek, a milyent én jónak látok és annyi esztendeig, mint én jónak látom, hát igen szívesen átveszem azt a hidalapot. Egyszerűen csak tájékoztatást kérek tehát, hogy később e tekintetben ne merüljenek fel differencziák. A Lánczhidnál megvolt az engedély, mert ott a megváltásnál engedélyokirat volt, mely szabályozta a hídvám kérdését.Most egy hid fog épülni, a melynek tekintetében a legtávolabbi adatunk sincs arra nézve, hogy fog-e hidvám szedetni, — a mit nem kétlek, hogy fog — de hogy milyen és mennyi időre terjed ez a hidvám, ez iránt legalább valamennyire tájékoztatást kérnék a t. minisztelelnök úrtól azért, hogy a messze jövendőben legalább a közönség tájékozva legyen, mikor szűnik meg ennek a hidvámnak kötelezettsége, mikor lehet reménye az ország fővárosának arra, hogy azon a hídon ingyen vagy a fenntartási költségek fejében közlekedhetik. Ez iránt tisztelettel csak felvilágosítást kérnék. ha a t. miniszterelnök ur volna szíves nyilatkozni, milyen terve van e tekintetben.