Képviselőházi napló, 1906. XXI. kötet • 1908. szeptember 22–deczember 1.

Ülésnapok - 1906-370

122 370. országos ülés 1908 fel kell szólalnom azért is, mert azt látom, hogy igen messzemenő igényeket támasztanak, nemcsak az állam irányában, hanem önmagában véve a főváros fejlesztése tekintetében is. Mi törvényhozási intézkedéssel segithetünk a főváros fejlesztésén, de méltóztassék elhinni, hogy az itt tehető intézkedések nem rejtik magukban a főváros fejlődésének minden föltételét. (Ugy van!) Ez függ a konjunkturális, az ipari és kereskedelmi viszonyoktól; függ főleg a jjénzviszonyoktól. Ha a pénzpiaczon olyan mostoha viszonyok lesznek, mint most vannak, hogy épitési kölcsönök nemcsak hogy drága p>énzen, hanem egyáltalán nem kaphatók: akkor ennek a törvénynek intézkedései is csak későbben fognak valóra válni, a mikor azok az egyéb feltételek is meg lesznek és nevezetesen elsősorban a pénz viszonyok kedvezőbbre fordulnak. Polónyi Géza : És nem lesz drága a tégla! Wekerle Sándor miniszterelnök : Nem azt mondom, hogy ne foglalkozzunk az egész vonalon ezekkel a kérdésekkel; ezek azonban nem specziális fővárosi igények, hanem ezek közgazdaságunk emelésének kérdései, első sorban pedig hitel- és pénzviszonyaink kedvezőbb színvonalra való emelésének kérdése. A viszonyok nem tisztán tőlünk függnek, hanem egyúttal a világkonstelláczióktól, politikai helyzetünktől. De legyen meggyőződve a t. képviselőház, hogy mindent elkövet a kormány, hogy az épitési kedvet éleszsze, azt lehetővé tegye és az építkezést olcsóbbá is tegye. Csak azután azon sokoldalú támadásokkal szemben, a melyeknek ez irányú lelkiismeretes, becsületes működésünk ki van téve, számithassunk is a t. képviselőház támogatására. (Elénk helyeslés.) Polónyi Géza : A drága téglát sohasem fogjuk támogatni! Wekerle Sándor miniszterelnök: Én azért szeretném óvni a t. képviselő urakat, a kik felszólaltak, (Zaj. Elnök csenget.) hogy olyan nagyon sokat ne várjanak, mert azok az alapok, a melyekre hivatkozni méltóztatnak, távolról sem állanak olyan kedvezően, a mint azt méltóztatik mondani. Először is az a fővárosi alap. Erre vonatkozólag megjegyzem, hogy az 1870. X. törvéayczikk megállapítja, hogy a fővárosi alap miből képződik, erről évről-évre pontos számadások készülnek, a melyek az állami számvevőszék ellenőrzése alá helyeztettek. A fővárossal hozzászólás végett forma szerint talán nem közöltettek, de hajlandó vagyok intézkedni, hogy formálisan is hozzászólhasson. Polónyi Géza : Nagyon köszönjük! Wekerle Sándor miniszterelnök: Sőt a főváros rendezéséről szóló törvényben erre nézve biztosítékot is nyújthatunk. (Élénk helyeslés.) Azonban bátor vagyok megjegyezni, hogy nem valami olyan titokzatos dolog ez, hisz azt az állami számvevőszékhez teszszük át, a közmunkanovember 16-án, hétfőn. tanács készíti elő, a melynek tagjai legalább felerészben a főváros közvetlen kiküldötteiből állanak, ugy hogy a főváros közreműködésével történik ezen alap kezelése, elszámolása és nyilvántartása. Ez a fővárosi alaj? áll pénzkészletekből, a melyek a legutóbbi havi kimutatás szerint néhány ezer korona hijján 3,300.000 K-át tettek ki. Azonkívül vannak a telkek, a melyek igen nagy értéket képviselnek. Ha azonban a mélyére nézünk ezen 3,300.000 koronának, azt látjuk, hogy az állami előlegekből áll, mert méltóztassanak azt venni, hogy most voltunk kénytelenek két millió korona előleget adni és 1894-ből is van egy tartozás, a melyet akkor kifizettem a fővárosi alap helyett, mert az állami pénzviszonyok kedvezőek voltak és a fővárosi alap mód nélkül magas kamatokat fizetett azért, de még ezek az előlegek sincsenek törlesztve, ugy, hogy ne méltóztassék olyan könnyedén bánni azzal a kérdéssel, hogy pl. az alagútnak a költségeit fizesse meg a közmunkaalap, mert az egyértelmű azzal, hogy fizesse meg az állam; mert a városrendezésekre még ujabb összegeket fog kelleni adni, tehát nem lehet olyan könnyedén átsiklani a kérdésen. Az alagutra nézve az a törekvés vezetett bennünket, hogy ott a vámmentességet behozzuk. Ezt a kérdést azonban rendezni kell ugy, hogy vegye át bizonyos feltételek mellett a főváros és hogy az alagút közuttá nyilvánittassék. Azt nem lehet mondani, hogy az alagút kérdésében semmi sem történt. Annak gyökeres javítása mellőzhetetlen előfeltételt képez ugy az alagút fentartásának, mint a közbiztonságnak szempontjából. Én két kommissziót küldtem ki, a melyek megvizsgálták az alagutat. Az egyik kommisszió megtette előterjesztését, ez azonban oly nagy költségekről szólt, a melyeket én más szakértők meghallgatása nélkül elfogadhatóknak nem tartottam, mert nem tartottam indokoltnak, hogy négy—ötszázezer koronát fektessünk be az alagút javításába. Bizonyosságot akartam szerezni arra, nézve, hogy ha a szükséges vízelvezetéseket létesítjük, az ebbe fektetett tőke nem fog-e meddőnek bizonyulni. Ennélfogva más kommissziót küldöttem ki és pedig olyat, a mely más nevesebb geológusokból áll, a mely bizottság fúrások és kutatások utján megállapítja azt, hogy micsoda munkálatok szükségesek. Nem lehet tehát azt mondani, hogy nem történik semmi, mert ott igenis becsületes, lelkiismeretes munka folyik annak megállapítása czéljából hogy mit lehessen és mit kell tenni. Addig, mig ez a kérdés nem tisztázódik, nincs is módomban, a törvényhozásnak a teendők iránt előterjesztést tenni, (Élénk helyeslés) mert ha előterjesztést teszek, határozott számokkal kell dolgoznom; meg kell mondanom, hogy mi és hogyan történjék és mielőtt ebben a kérdésben tisztán nem látunk, a másik kérdést sem lehet rendezni. (Ugy vanlQ