Képviselőházi napló, 1906. XXI. kötet • 1908. szeptember 22–deczember 1.

Ülésnapok - 1906-370

370. országos ülés 1908 november 16-án, hétfőn. 115 utján beadott kérvényét anyagi helyzetük javítása érdekében. Javaslom, bogy mindezen feliratok és kérvények előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett adassanak ki a kérvényi bizottságnak. Következik napirendünk szerint a Budapest fő- és székváros fejlesztéséről és háztartásának rendezése végett teendő állami intézkedésekről szóló törvényjavaslat (írom. 578, 905, 925) folytatólagos tárgyalása. Szólásra következik ? Raisz Aladár jegyző: Mezőíi Vilmos ! (Nincs itt!) Csizmazia Endre jegyző: Németh Imre! Németh Imre: T. képviselőház! Az előttünk levő törvényjavaslatot kisérő jelentés büszkeséggel emlékezik meg Budapest nagyságáról, Budapest fejlődéséről és annak szépségeiről. De mert azt tartja, hogy Európának minden fővárosa kisebb-nagyobb mértékben rászorul az állami támogatásra, Budapestnél is elérkezettnek látta az időt arra, hogy Budapestet az állam anyagilag támogassa, mert különben fejlődésében megakad. T. ház ! Tény az, hogy Budapesten a közintézményeknek legnagyobb része állami költségen épült fel. Tény az, hogy a középületeknek legnagyobb része az állam tulajdona és hogy Budapest székes főváros közintézményei között is akárhány akad olyan, a melyet a müveit külföld megfigyelésre méltat; az is tégy, hogy leginkább az állam tulajdonát képező azon intézmények, a melyek mintaképül szolgálhatnak a müveit külföldön és a melyeket a Nyugat akárhányszor tanulmánya tárgyává tesz, itt a fővárosban vannak elhelyezve és tény az is, hogyha az állam ezen támogatásában a főváros nem réstesült volna, ma a főváros nem lenne ott, a hol van. De az természetes dolog is, hogy az állam az ő főbb intézményeit a fővárosban helyezi el; az is természetes dolog, hogy a hol az ily közintézmények létesülnek, ott a főváros fejlődik és előbbre megy. Ezzel a fejlődéssel együtt jár a város szükségleteinek a növekedése ; sajnos azonban, hogy ezek a szükségletek nem ál anak mindig arányban a községi bevétel és jövedelmi forrásaival, a melyek különösen Budapesten nem a legkedvezőbbek, mert hiszen az állam eltiltja a fővárost attól, hogy a községi adókat minden irányban kellőképen kihasználhassa és a mellett a főváros még számos állami funkeziót is teljesit a maga költségén. A főváros nagy fejlődése, terjeszkedése és a népesség arányával szaporodó kiadásokat nem birja meg, mert a mint említettem, jövedelmi forrásainak korlátozása nem engedi meg neki, hogy azokat kellőképen kihasználhassa. De nem bírhatja meg azért sem, mert nem mindig akad olyan kormány, a mely a helyzet magaslatára emelkedve, belátná azt, hogy egy főváros nem teher az államra, hanem annak inkább a haszna, a mely észrevenné, hogy a főváros területén tényleg hasznos és szükséges bizonyos tevékenységet kifejteni, a mely a főváros fejlődését előmozdítja. Az alkotmányos élet visszaállítása idején a fővárosnak 270.000 lakosa volt és negyven esztendővel később lakosságának száma 800.000-re emelkedett, pedig ebben a 800.000 emberben nincsen benne a katonaság és nincsen benne az a százakat meghaladó tömeg, a melyet a fővárosnak lakáspolitikája a főváros területéről kiszorított, nem engedvén meg a város külterületén való fejlődését és a mely tömeg ennek folytán Újpesten, Erzsébetfalván, szóval a szomszéd községekben nyert elhelyezést. A főváros nagy megterheltetését okozta még az is, t. ház, hogy a közintézmények létesítésénél évtizedek mulasztását kellett pótolni. Mindannyian tudjuk azt, hogy a csatornázás, a vízvezeték, sőt a mi különös dolog, az utczaburkolás is évtizedeken át el volt hanyagolva és ennek létesítése rengeteg kiadást okozott a fővárosnak. Nem tagadom, sőt elismerem, hogy a főváros gazdálkodása nem volt mindenben mintaszerű és hogy egyes intézmények létesitése alkalmával a vállalkozók nemcsak megtollasodtak, hanem jórészben meg is vagyonosodtak, hogy itt bizony bibák történtek. T. ház ! A székesfővárosokat általában ugy tekintik, hogy azok az állam támogatására vannak szorulva. Ez igaz. De viszont áll az is, hogy minden állam fő jövedelmi forrását a fővárosokból meríti. Mig Magyarország lakossága közül csak minden huszadik budapesti illetőségű, addig az állam jövedelmében minden ötödik korona Budapestről származik. Ennélfogva mi, budapestiek, elvárhatjuk azt, hogy az állam minket anyagilag is támogasson és a főváros fejlesztését elősegítse. Azért hiszszük és bizunk a mai kormányban, hogy ez a törvényjavaslat csak a kezdet kezdete, hogy itt nem fognak megállapodni és nem fogunk odajutni, a hova a fővárosi alkalmazottak fizetésének rendezésével jutottunk, hogy itt a vég ; hanem hogy következnek más olyan intézkedések, a melyek a főváros más részeinek fejlesztésére is ki fognak terjedni. Mert tiszta dolog nálunk Budapesten, a hol teljesen kialakult szabályozási terv még mai napig sincsen, hogy ezek a főváros-fejlesztési intézkedések csak esetről-esetre, hol az egyik, hol a másik városrészben történnek. Most a Lipótvároson van a sor, azelőtt a Gellérthegy rendeztetett és igy megy lépésrőllépésre. Ez az oka annak, hogy az uj intézmények nem mindig tudnak beleilleszkedni a régi szervezetbe. Budapesten különösen nagy baj volt a múlt időben, hogy nem volt ilyen általános szabályozási terv, és igy az a hely, a mely tulaj donképen a főváros fejlesztésének vagy szépítésének legelső, legfőbb, hogy ugy mondjuk gerincze lehetett volna, a Dunapart nem használtatik ki ugy, a mint kellett volna. A magánvállalkozás rendesen olyan helyre vonul, a hol tőkéjét gyümölcsözőbben tudja elhelyezni, ezért a nagyobb forgalmú utvonalakat, a kereskedelmi góczpontokat keresi fel. A Dunaparton ilyen forgalom ki nem fejlődhetik, bár a kereskedést a Duna közvetíti, a Duna15*