Képviselőházi napló, 1906. XXI. kötet • 1908. szeptember 22–deczember 1.
Ülésnapok - 1906-369
36*9. országos ülés 1908 november ik-én, szombaton. 111 erregenden Weise zu verletzen geeignet ist. Es ist klar, dass diese Bestimmungen der Genfer Konvention auf meine Meldung kéme Anwendung íinden können, und ich kann nicht annehmen, dass Sr. Excellenz der Handelsminister "— des im Sinne der Vorschriften alléin herechtigt ist, Inhibirungen zu verfügen — von dem Inhalte meiner Depesche Kenntnis katte. Der Herr Handelsminister hatte auch keinerlei politisches Interessé an der Inhibirung dieser nicht nur sein, sondern auch die »ungarische Staatspoliíik« nicht tangierende Meldung. Als Mitglied der ungarischen Pegierung muss sein Streben dasselbe sein, wie das eines jeden sich Berufspflichten bewussten Journalisten: die objektíve Wahrheit einer breiten Öffentlichkeit zugänglich zu machen. In wessen Interessé diese Unterdrückung meiner Meldung lag, muss wohl nicht erst gesagt verdén . . , Da diese Massregelung nicht lediglich niein Interessé berührt, sondern — abgesehen davon, dass es sich hier auch um ein allgemeine journalistisches Interessé handelt — die Verhältnisse, unter denen wir unabhängigen Journalisten in Kroatien wirken müssen, markant beleuchtet, bitté ich Sie, hochgeehrter Herr Professor, diesen Vorfall in einer Ihnen geeignet scheinenden Weise den kompetenten Faktorén, namentlich Sr. Excellenz dem Herrn Handelsminister zur Kenntnis zu bringen, Empfangen Sie den Ausdruck vorz, Hochachtung. Ihres erg. Zagrab, 11. November 1908. Ma ismét hirt kaptam arról, hogy egy a »Frankfurter Zeitung«-nak szóló távirat tegnap ismét elkoboztatott a távirati konvenczió 7. (hetedik) szakasza alapján. Pedig ez a hir az összes horvát és magyar lapokban megjelent és nem koboztatott el. Az elkobzás a postán történt. E levél szerint tehát egy távirat tartatott vissza, mely tudomására hozza a nagyvilágnak, a kulturvilágnak, hogy van egy ország az osztrákmagyar monarchiában, a hol éhséggel sztrájkolni kénytelenek az emberek, ha azt akarják, hogy a biróság kihallgassa őket. A távirat a kereskedelemügyi miniszter nevében tartatott vissza, a törvény őrzőjének nevében, a ki elsősorban magyar miniszter, holott e távirat nem ütközött bele sem a közszemérembe, sem pedig holmi államérdekbe. Ez a. távirat ezt tartalmazta : Horvátországban a törvény pontosan előírja, hogy mindenki, a ki bármily tette miatt le van tartóztatva, a legrövidebb időn belül kihallgatandó. Horvátországban ez a gyors kihallgatás nem történt meg három hónap alatt sem. A letartóztatottak, hogy törvényes jogukat kierőszakolják, hogy megtudják, miért vannak letartóztatva, ketten, lelkészek, elhatározták, hogy böjtöléssel kényszerítik a bíróságot az őket megillető jog megadására. Ezzel tiltakoztak a hatalmon levők elj ellen, a kik nem akarják ismerni a törvényt s a kiknek egyetlen támaszuk és segítőjük a spión Nasztics Györgye. Három hónapot hevernek börtönben ezek az emberek kihallgatatlanul. és elhatározzák, hogy éhen vesznek. Az újságíró mint hivatásos újságíró tudomására hozza ezt a világnak, a kulturvilágnak, annak a világnak, mely tudja, hogy mi az : a törvény és az igazság — táviratát pedig a kereskedelemügyi miniszter nevében tartják vissza. Vagy talán a kereskedelemügyi miniszter is ugy gondolkodik, mint azok, a kik ezt a táviratot elkoboztatták, hogy e távirat az állam érdekeit veszélyezteti ? Avagy talán a közszemérmet sérti ez az éhezésről szóló távirat ? En azt tartom, hogy a közmorált azok sértették meg, a kik ignorálhatják a törvényeket és az igazságot. Ugyancsak ezek sértették meg az állam érdekeit is, mert azáltal, hogy valóban bolond módra lecsukatják a polgárokat, a kik arra vannak hivatva, hogy maguknak és az államnak is keressenek, megengedték, hogy ezek az emberek éhezéssel keressék — jogukat. A Horvátországban berendezkedett erőszakos és alkotmányellenes uralom tetszése szerint tiporja lábbal az autonóm törvényeket. En csak a horvát lapok konfiskálását hozom fel példának. A törvény itt is a napnál világosabb. Ök azonban koboznak. Kobzási mániájukban kobozzák még azokat a híreket is, melyek az önök lapjaiból, magyar lapokból vannak fordítva, s a melyek kihallgatlan letartóztatottakról szólnak. Ebben a mániájukban a törvénysértők elég merészek voltak arra, hogy a magyar kereskedelemügyi miniszter nevében elkobozzák ezt a táviratot is. Avagy talán e védőügyvéd nyilatkozatában, a ki arra kérte a sztrájkolókat, hogy hagyják abba az éhezést, — volt valami, a mi veszélyes volt a közerkölcsre vagy az állam érdekeire nézve % Mindenesetre veszélyes volt ez az alkotmánytalan uralomra nézve, a mely ilyen eszközökkel él, hogy a polgárok, a kiket a biróság három hónap alatt nem hallgatott ki, éhséggel kénytelenek kihallgatásukat a bíróságtól kizsarolni. A török alkotmányosság behozatalával eltűnt a régi török Makedónia is. De Miután Makedóniának lennie kell, ma ott van Horvátországban, melvnek van alkotmánva, vannak ö Felsége a magyar és horvát király által szentesitett törvényei, és mégis makedón módon kormányozzák. Ügy látszik azonban, hogy a távirat-elkobzásnak ez az esete nem egyedül való. A fiumei és szusáki hatóságnak a szoczialistákkal szemben vasárnap és hétfőn tanúsított botrányos viselkedéséről távirati jelentés ment a bécsi »Arbeiter Zeitung«-nak is. A szocsiálista szervezet titkára másnaji Zágrábtól kérdezte, hogy mi van, holott a távirat alapján tudnia kellett volna, hogy a dolgok miként alakultak. Nem tudom, de ugy látszik, hogy ezt a táviratot is elkobozták. Talán ebben az esetben is azoknak a közerkölcse volt megsértve, a kik Kossuth magyar kereskedelemügyi miniszter nevében ilyen eszközökhöz fordulnak ' l . Miniszter ur, ha önnek tudomása van erről
