Képviselőházi napló, 1906. XXI. kötet • 1908. szeptember 22–deczember 1.

Ülésnapok - 1906-369

369. országos ülés 1908 november ik-én. szombaton. 105 a községi pótadót nem fizeti, választható a bizottságba és ezek szavazzák meg a községi pótadóknak igy vagy amúgy való felemelését, ugy, hogy ezeknek az elemeknek a bevonásával nyakló nélkül megy a községi pótadók felemelése, így lehetséges, hogy a fővárost mindenféle olyan luxuriózus kiadásokra kényszeritik, a melyek legtávolabbról sem időszerűek ma, noha talán

/

időszerűek volnának holnap. És mivel találkozunk más téren? Azzal, hogy pl. az államvasutasokat is egyszerűen köztisztviselőknek deklarálták és azokra is kimondották a községi pótadók alól való mentességet. Nézzük meg a német birodalmat. Ott is kitűzték a főváros fejlesztését feladatul, de a mikor ezt tették, még a katonatiszteket is kötelezték a községi adók fizetésére, ( Ugy van!) Mezőfi Vilmos: Ez a helyes! Polónyi Géza: Lehet-e ezt az állapotot hosszabb időn át fentartani, a nélkül, hogy a polgárság végre szoczialisztikus szempontból ne jöjjön arra a meggyőződésre, hogy: mégis csak lehetetlen, hogy legyen egy privilegizált rétege a társadalomnak, a mely mindent követel, a melyért mindent teljesiteni kell, de a mely nem fizet semmit? Mezőfi Vilmos: Ez nem az egyenlő teherviselés ! Polónyi Géza : A fővárosi törvény revízióját csak röviden kívánom érinteni. Azok az extenzív fejlesztések, a melyek a legutóbbi időben történtek, maguk után vonták az egyik tisztviselőtelep felépítését, a mi mind csatornázás, világítás, községi iskola, templom, stb. követelésekkel volt kapcsolatos; a rendszertelen terjeszkedés folytán ma itt, holnap amott szabályoztak, és milliókra menő kiadásokat követeltek a fővárostól, a mi a községi háztartásra kétségtelenül káros visszahatással volt. De, hogy nagyban és egészben legalább egy pár ponton beszámoljak arról, hogy ennek a fővárosnak háztartása milyen irtózatos súlyos terheket visel az állammal szemben, kegyeskedjenek megengedni, hogy csak ugy általánosságban utaljak rá arra is, — nem akarok a részletekbe bocsátkozni, — hogy konfiskálták az összes oly pénzintézetek, biztosító társaságok és kereskedelmi vállalatoknak a községi adóját, a melyek másutt székelnek, de Magyarország fővárosában is fiókot tartanak, milyen pl. a Dunagőzhajózási társaság, az Osztrák-magyar bank stb. Ezeknek a községi pótadójától elesett a főváros. Ezenfelül valahányszor az urak egy vasutat államosítanak, ugyanannyiszor kimondják, hogy a főváros háztartása ennyi és ennyi községi pótadótői esik el a vasutak államosítása révén. A Dráva-vasutaknál, a pécsi vasútnál, a nyugati vasútnál stb. beállott államosítások révén egy egész tömege a községi pótadóknak elesett a főváros háztartásától, a mi miatt azután megakadt a községi háztartás. Mert a I KÉPVH. NAPLÓ. 1906 1911. XXI. KÖTET. legnagyobb baj általában véve nemcsak a főváros, de az ország összes községeire nézve, hogy megcsinálják a költségvetést, lezárják azt deficzit nélkül, és jön az év folyamán tiz-husz uj törvény, a mely ujabb terheket ró a községekre az állami funkeziók tekintetében, ugy hogy egyszer csak arra ébred fel a főváros, hogy jól megcsináltam a költségvetésemet és deficzitben vagyok, pedig megfelelő fedezetem volt. Csak egy példát akarok felhozni: pl. a ina napirenden levő kérdés, a választási kérdés — tessék kiszámítani — mennyi kiadást ró a községekre, különösen a fővárosra! A sporadikus törvények egész légióját idézhetném, melyek a főváros háztartására nézve rendkívül nyomasztóak és végzetesek. Ugy látszik, még hosszabb ideig veszem igénybe a t. ház figyelmét, (Halljulc! Halljuk!) de egy pár dolgot mégis kötelességem megemlíteni. A főváros, mint bátor voltam előterjeszteni, improduktív beruházásokat volt kénytelen kölcsönpénzekből csináltatni, ugy hogy ma a fővárosnak van egy százmilliós kölcsöne, felvétetett 1897-ben, van egy 46,511.600 koronás u. n. konverzionális törlesztéses kölcsöne, a mely 1890-ben vétetett fel, van egy 20 millió koronás burkolási kölcsöne. Egy főváros, a mely utczaburkolásokra kölcsönt vesz fel? Azután meg kell említenem, hogy az 1908. évtől kezdőelőleg a főváros 25°/o-ról 33°/o-ra emelte fel a községi pótadóját. Mezőfi Vilmos: Ez a szomorú a kisiparosokra nézve! Polónyi Géza : Ezeknek az adatoknak rendkívüli horderejét nem tudom eléggé méltatni. Méltóztassék elhinni, hogy ma már a házbéradónál. ha korrekt számításba veszszük a tatarozást, amortizácziót stb., 45°/o-ra mennek a kiadások, ugy hogy szinte feles gazdaság vau a háztulajdonosok és az állam., illetve a község között! Ilyen körülmények közt a helyzet aggodalomba ejt mindenkit; és csodálkozom azon, hogy a mélyen t. belügyminiszter ur akkor, a midőn községi pótadó-emeléssel a tisztviselők helyzetétének javítása végett azoknak fizetése drágasági pótlék czimén rendeztetett, legalább azzal a kautélával nem élt, a mit eléggé szorgalmaztunk a főváros közgyűlésein, hogy ez csak addig tekintendő megalapitottnak, mig a főváros szervezésével a fővárosi tisztviselőkről egyáltalában gondoskodás fog történni. Most megint abba a helyzetbe jutottunk, hogy drágasági pótlék czimén csináltunk örökké tartó, állandó fizetésemelést, a mi pedig talán hivatalnokainknak nem minden kategóriájánál volt egészen szükséges. Már most, hogy méltóztassaaak látni, hogy ez a főváros a legújabb időkben milyen irtóztató terheket visel, csak általánosságban emliItem fel, hogy — a mint a t. pénzügyminiszter ur azt, gondolom, már konstatálta is, — ma az 14