Képviselőházi napló, 1906. XXI. kötet • 1908. szeptember 22–deczember 1.

Ülésnapok - 1906-369

369. országos ülés 1908 november ík-én, szombaton. 103 Már most a múlt expiálásával együtt adott összeg a főváros számára 5,898.435 korona 95 fillér. A jövendő szempontjából, pro futuro, évenként a főváros háztartására háramló előny áll abból, hogy az 1907. évtől kezdve évenként az államrendőrségi kvóta leszállittatik, a mi 1,300.000 koronának felel meg évenként, a szaporulat pedig az italmérési illeték czimén 600.000 korona, ez tehát évenként 1,900.000 korona. Már most, hogy megcsináljam magamnak a mérleget az állam szempontjából, erre nézve csak néhány rövid adatot fogok a t. képviselőháznak rendelkezésére bocsátani, nehogy túlságosan terjengős legyek. Először is beszélek a rendőrségi kvótáról. Ennek az a története hogy az 1872 : XXXVI. t.-cz.-kel a fővárosi rendőrség államosittatott; addig tisztán municzipális rendőrség volt, ámbár rendőri feladatokat teljesített akkor is. 1881-ben szerveztete'tt a fővárosi államrendőrség. Akkor történt az a lapszus, hogy a törvény akként rendelkezett, hogy a főváros az akkori időben 800.000 korona összeggel járuljon a rendőrséghez, az állam pedig fizesse a szükséglet többi részét; a mint azután az állam hozzájárulása eléri a 800.000 koronát, akkor — nem utolsó fillérig számítom, hanem kerek számokban beszélek — bekövetkezik a fővárosra nézve az a helyzet, hogy a főváros felében viselje az államrendőrségi kiadásokat. Már most a fővárosi városházán polgári észszel akkor ugy magyarázták ezt, hogy hiszen több nem lesz, mint 800.000 korona, mert hiszen ezek a költségek ugy sem érnek el magasabb összeget 1,600.000 koronánál. [Most időközben jött a törvények egész légiója, a melyek egyrészt mérhetetlenül szaporították az államrendőrség személyzetét, rendezték azok fizetését, ugy, hogy ma, a mikor a bűnvádi perrendtartás életbe lépett és tulajdonképen nyomozó hatóság lett a rendőrség az egész ország terliletén, a mikor vidéki exkurziókra is küldetnek ki a fővárosi rendőrség detektivjei, 4,400.000 koronát tesz ki a rendőrségi budget és a főváros azon vette észre magát, hogy a 800.000 koronából 2,200.000 korona kerül a főváros háztartására, olyan intézmény fentartására, a mely egészen nemcsak kiesett az autonóm kormányzatnak minden hatásköréből, hanem tisztán és világosan állami funkcziókat teljesít és ugy látszik, közmegelégedésre, annyira, hogy a főváros emberei is, fővárosi gyermekek a rendőrségnél ma már csak rendkívül kis százalékban találhatók, ugy hogy e testületből is a főváros közönsége mintegy elimináltatott. Most már a főváros a mely folyton ki volt téve háztartásában annak, hogy örökké ilyen sporadikus törvényekkel megterhelték és ezek a terhek folytonosan fokozódóíag emelkedtek, felemelte kérő szavát a törvényhozáshoz, hogy segítsetek rajtunk, mert így a községi háztartást rendben tartani lehetetlen. Kölcsönökből kellett a beruházásokat teljesíteni, a melyek improduktivek voltak és így természetszerűleg a községi háztartás részére semmi kárpótlást nem jelentettek. De, t. ház, deficzit nemcsak a fővárosnál volt ám. Méltóztassanak csak visszaemlékezni, hogy a magyar állam is sínylődött egy időben a deficzitben. Volt idő, Kerkapoly korában, a mikor uzsora-kamatra kellett az államnak pénzt felvenni. (Ugy van! a bahdalon.) A t. miniszterelnök ur a főváros panaszának jogosultságát felismervén, most már intézkedik az iránt, hogy az a rendőrségi kvóta legalább leszállittassék. És e tekintetben tévedésben volt a t. miniszterelnök ur a pénzügyi bizottságban, mert a fővárosnak az a kérése, hogy a rendőrségi kvóta legalább egy millió koronára szállittassék le, csak alternatív volt, a melylyel kapcsolatban állott, hogy: vagy egészben engedtessék el. Megmondom az okát, hogy miért ? Azért, t. ház, mert miként állunk mi, Magyarország fővárosában e kérdés tekintetében Bécscsel szemben ? Mérhetetlen az az óriási különbség, a mely a főváros polgárságának állami megterheltetése és Bécs polgárságának állami megterheltetése között van. Egy adatra e tekintetben még beszédem fonalán külön is rá fogok mutatni. Hát, t. ház, méltóztatnak tudni, hogy e tekintetben hogyan áll a helyzet Bécs és Budapest között ? (Halljulc! Halljuk !) Bécsben egy millió koronával járul hozzá a székesfőváros a rendőrségi kiadásokhoz, mig nálunk 2,200.000 korona volt felvéve a főváros budgetjcnek terhére. Mi tehát a teendőnk, hogy ezen terhünk equiparáltassék a bécsihez hasonlóan ? Hát, t. miniszterelnök ur, Bécsben 10 millió koronát tesz ki a rendőrségi budget és ahhoz járul a székesfőváros 1 millió koronával, vagyis ennek a nagy összegnek egy tizedrészével; ha pedig e javaslat törvényerőre emelkedik, a 4,400.000 koronát tevő rendőrségi budgethez a főváros még mindig 800.000 koronát meghaladó összeggel fog hozzájárulni. Wekerle Sándor miniszterelnök: Változatlanul ! Polónyi Géza: Változatlanul, de a budget szerint még mindig ötödrészével járul hozzá, vagyis matematikai szabály szerint épen kétszer annyival, mint a bécsi polgárság. Most már, t. ház, ha méltóztatnak venni, hogy Bécsnek a lakossága mennyivel nagyobb, mint Budapesté, — a miről majd később fogok megemlékezni, — és ha méltóztatnak venni, hogy milyen a bécsi vagyon a budapestihez képest: rögtön tisztában lesszünk azzal, hogy ez csak egy nagyon kis részletfizetés arra nézve, hogy Magyarország fővárosának iparos- és keres-