Képviselőházi napló, 1906. XXI. kötet • 1908. szeptember 22–deczember 1.

Ülésnapok - 1906-369

369. országos ülés 1908 november ik-én, szombaton. 101 a humanizmus terén igazán nemes példát adó ember (Igaz!) és fényesen teljesítette a kötelességét. A fővárosban a nemzeti ellenállás eszméje mellé állott, és tartozom azzal az igazságnak, hogy az eredményben ennek az embernek jelentékeny része volt. Nem folytatom e dolgokat, mert nem akarok dithyrambusokat zengeni, csak a történelmi igazságot akarom a múlttal szemben röviden helyreállítani, a mihez még csak azt fűzhetném: emlékezzenek, t. képviselőtársaim, volt idő, mikor a Saskörben fiókországgyülést is tartottunk. Volt idő, hogy elég fényes példáját és tanújelét adta e főváros közönsége annak, hogy nemcsak hűséggel és ragaszkodással viseltetik a nemzet tradicziói iránt, de érzékkel bir az iránt, hogy e nemzet jogait ki kell vívni, a nemzeti ellenállás fegyverét is alkalmazni kell, ha annak ideje elérkezik. Most már, hogy egy sporadikus, momentán előállott visszaesést konstatálunk, az — fájdalom — igaz, erről a beszédem végén szándékozom megemlékezni, mert ennek okait ki kell fejteni és orvoslási módszerekről is gondolkozni kell, (Sálijuk!) Ki kell emelnem azt is, hogy ha a múlt és jelen közt czezurát tettem, nem szabad e határvonalat megválasztanom a főváros tisztviselői karát illetőleg. (Mozgás.) Ez rendkívül nagy testület. A hol emberek élnek, ott mindig és mindenhol fordultak elő és fognak előfordulni csekélyebb visszaélések. Nagyban és egészben a főváros tisztikara, és itt mondom, nemcsak a multat, de a jelent is értein, nemcsak becsületességének és megbízhatóságának, de hazafias érzületének oly mértékben adta tanúságát (Igaz! Ugy van!), hogy e tekintetben teljes megnyugvás lehet a törvényhozás termében az iránt, hogy a főváros sorsa ezen emberek kezében jó kézben van. Hogy rátérjek a dolog lényegére, foglalkoznom kell a törvényjavaslattal. Főleg azzal a szemponttal kívánok foglalkozni és helylyelközzel meg is fogom jelölni, hogy miért, hogy mi okból szükséges és rendkívül sürgős ez a főváros szervezéséről szóló törvényjavaslat. Ma tulajdonképen a főváros anyagi helyzetének javítása és fejlesztése van napirenden. Ha részeire bonczolom a javaslatot, ugy három részre oszthatom azt. Az első rész tartalmazza a pénzügyminiszter urnak adandó felhatalmazást azon két millió korona előleg tekintetében, melyet ő eddig törvényes felhatalmazás nélkül nyújtott, Ha csak ez az egy indok volna, ugy engem, ki hálás köszönetet szavaztam a t. miniszterelnök urnak, ez az egy indok maga arról győzne meg, hogy-- én ennek a felmentvénynek a megadását olyan férfiúval szemben, a ki ilyen tanújelét adja a főváros iránti érzékének, a ki ezt a két milliót kétségtelenül olyan czélra fordította, a mely jogos és indokolt volt, nem tagadhatnám meg és ennek a felmentvénynek megadását semmiféle feltételtől nem tehetném függővé. A másik része a javaslatnak foglalkozik a Margitsziget megszerzésének kérdésével, a mit a magam részéről teljes mértékben helyeslek; részletes indokaimat a kérdéses szakasznál fogom kifejteni. Mivel azonban erről a dologról már megemlékeztem és mivel, közbeszólások alakjában bár, de hallottam, hogy ennek megvétele méregdrága, már most meg kell, hogy említsem, hogy ennek a törvényjavaslatnak ide vonatkozó része bizonyos hézagokat tartalmaz, melyeknek betöltése és ismerete nélkül ez a vélemény keletkezhetik, azonban nem tárgyilagos alapon, hanem szubjektív szuggesztió alajuáu. Én kérdem most a t. képviselőházat, hogy a ki ezt a törvényjavaslatot a kezébe veszi és magának arról, hogy drága a vétel vagy hogy olcsó a vétel, meggyőződést akar szerezni, miből merítse ezt? A törvényjavaslatnak idevonatkozó része sajnálatomra nem tartalmazza azokat a részleteket, melyekből ezt a meggyőződést meríteni lehet. Egy fővárosi területen levő objektum értékét ugyebár négyszögölenként szoktuk mérni és az építkezések értékét a telek négyszögölenkénti értékéhez hozzászámítjuk. Ha én e tekintetben felvilágosítást csak a törvényjavaslattól kérnék, azt kellene felelnem, hogy nem kapok rá felvilágosítást, mert semmiféle részletes adatok e tekintetben nincsenek. Miután egyébként tájékozva vagyok a dologban, mert utánjárás által sikerült ezen adatokat megszereznem, szinte kötelességet vélek teljesíteni, ha már most megmondom, hogy a Margitsziget területe a szabályozás előtt 161.000, a szabályozás után pedig 262.000 négyszögöl területet tartalmaz. Méltóztassék megnézni, ha 260 és néhány ezer négyszögöl területre átszámítom az egy millió koronát, mi jut ott, a hol füvészkert van, források vannak,, épületek és jnedig drága beruházások, egy négyszögölre, méltóztassék átszámítani, 43 korona és néhány fillér, jut. Lehet, hogy tévedtem számításaimban, de bármiként álljon a dolog, még ha nem állanánk is azon kényszerhelyzet előtt, hogy ezt a nagy gyöngyét a fővárosnak örök időre nyilvános park számára meg kell szereznünk, — tehát bizonyos mértékig kényszerhelyzet előtt állunk — akkor is ennél a vételnél annak a gyanúnak, hogy itt az állam valami ajándékot ad a főherczegnek, vagy nem tudom micsoda drága vásárt csinál, még az árnyéka is ki kell hogy zárva legyen, (Élénk helyeslés:) Ez tisztán és kizárólag pénzügyi érték szempontjából az államra nézve lukrativ vásár. Ne tessék elfelejteni, hogy ebben a javaslatban méltóztatik látni a Margitszigetre vonatkozólag azt, hogy 36.000 négyszögöl — mondjuk a posztónak közepe — ebből a szigetből füvészkert czéljaira lesz lefoglalva. Méltóztatik az indokolásból látni, hogy a füvész;kert számára csak 7500 négyszögöl állana rendelke-