Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.
Ülésnapok - 1906-359
478 359. országos ülés 1908 Julius 3-án, pénteken. A mellett nagy hátránya a végrehajtási törvénynek az, hogy tudvalevőleg költségbiztositékok és egyéb biztosítékok tekintetében a hitelezők részére bizonyos összeget bekebleznek a tőke mellett és az árverés után, ha sorrendi tárgyalásra kerül a sor, a biztosítéki összeget a hitelezők igyekeznek teljesen kimeríteni, ugy hogy csupán a bíróilag megállapított költségeket, de egyebet is felszámítanak és a sorrendi tárgyalást vezető biró megítéli. És itt nagyon figyelmébe ajánlom a t. miniszter urnak, hogy nem az az érdek vezeti az illetőket, hogy a felperes a követelését megkapja, hanem az, hogy az ügyvédi költségekre a biztosítéki összegből mennél többet kajkjának ügyvédi eljárási, s egyéb czimeken. Tehát akár van szükség, akár nincs, igyekeznek akként dolgozni, hogy a költségbiztositéki összeg a végrehajtást szenvedettnek és a többi hitelezőnek kárára teljesen kimerittessék. Különösen nemcsak ügyvédek, de a bankok hibásak. Mi, a kik vidéki ügyvédek vagyunk, naprólnapra látjuk, hogy mennyire elszomorító képet nyújt az ingatlanokra vezetett végrehajtás és hiába nézem a novellát, ez igazságtalan intézkedés rejjarálását nem látom. Mindennapos dolog továbbá, hogy oly ingatlant, a melynek jó hasznai vannak, 10% bánatpénz letevése mellett valaki birtokába vesz, leszedi egy-két év jövedelmét, termését, és azután minthogy vagyontalan az illető vevő és nem lehet rajta bevenni a vételárt, a bánatpénz ellenében sokszor tízszer akkora jövedelem vándorol az ő zsebébe. Ezt is helyes volna megakadályozni és ennek orvoslását sem látom itt. (Mozgás.) A javaslatnak, mondom, van sok hiánya, vannak oly dolgok itt, a melyeket rejjarálni kellett volna és a javaslat nem reparálta, de abban a hiszemben, hogy lesz alkalmunk és módunk a részletes tárgyalás során a javaslatot alaposan átgyúrni és a szükséges változtatásokat és pótlásokat megtenni, ebben a tudatban és reményben megszavazom. Kijelentem azonban, hogy a jelenlegi üléseket nem tartom alkalmasoknak arra, hogy akkor, a mikor a kérdés kellőképen előkészítve nincs, mikor mindennap, sőt minden órában felmerülnek ujabb ós ujabb tervek a tekintetben, miként lehessen a hiányokat pótolni, mondom, nem tartom a jelen üléseket alkalmasaknak arra, hogy itt a részletes tárgyalásba bemenjünk és a részleteknél alapos munkát végezzünk. Különösen okom van arra, hogy ezt mondjam azon eljárás mellett, a mely tegnapról mára felmerült. Nevezetesen hirlik és pozitív tudomásom van róla, hogy a kormánynak az volt a terve és talán most is az, hogy a törvény életbeléptetésétől számított egy év alatt megengedi azt, hogy az egy év alatt beperesitett követelések, ha végrehajtási zálogjogot nyertek, még a régi törvény alapján nyerjenek kielégítést. 5f|l És hallottam azt, hogy épen Rakovszky István t. képviselőtársam felszólalása folytán, ezen a javaslaton, gondolom 29. §-ként beillesztendő módosítással akar a t. miniszter ur változtatást tenni. Szabó István : De nem annak a felszólalása révén. Bozóky Árpád: Akárminek a révén. (Zaj. Elnök csenget.) Annyi azonban áll, hogy itt baj van. (Mozgás.) Meg kell jól rágni a dolgot. (Derültség. Elnök csenget.) Ily fontos dolgot, ilyen időben, a mikor általános türelmetlenség uralkodik (Zaj.) és egyre-másra jönnek az indítványok és módosítások, alaposan végezni nem lehet. Szabó István : Zavarosban akarnak halászni. Bozóky Árpád : Annál inkább fontos az. hogy e javaslat nyugodt időben és kellő előkészítés után tárgyaltassék. Halász Lajos : A balpárt sürgette. Bozóky Árpád : Mert a cziviljognak a szánk cziója az, hogy milyen a végrehajtási törvény. Hiába van magánjogunk, a mi különben nincs, csak a gyakorlatban van, (Derültség.) hiába van bíróságunk és akármilyen jó perrendtartásunk, ha a végrehajtási törvény nem jó, akkor a cziviljognak nincs szankeziója. Minden mondatra vigyáznunk kell tehát, hogy okosan, helyesen legyen paragrafusba szedve. Már most felmerült az utolsó pillanatban az a terv, hogy egy évi moratóriumot adjon a törvényhozás az adósoknak, illetőleg alkalmat adjon a hitelezőknek arra, hogy egy év alatt követelésüket bepereljék, végrehajtási zálogjogot nyerjenek és ez év alatt még a régi törvénynek, mondjuk, előnyeit élvezzék. Ezt, kijelentem, a lehető legnagyobb hibának tartom és azt mondom, a ki ismerem az életet, hogy nagyon meg fogja siratni az ország az átmeneti kormánynak ezt az intézkedését, a melylyel halálos csapást mér az adósokra. Ha ezt az egy évi moratóriumot megadjuk, annak az lesz a következménye, hogy a hitelezők egész serege meg fog mozdulni, és akár van rá szükség, akár nincs, mert hiszen nem is igen megy át a köztudatba oly hamar a törvény, igyekezik majd valamennyi hitelező, legalább olyan, a kinek követelése kétséges, követelését beperelni és szorítani a pert, hogy gyorsan lefolyjék, hogy egy év alatt végrehajtási zálogjogot nyerjen. Épen most, mikor rossz a termésünk, mikor eladó búzánk alig lesz, mikor a jószágnak jóformán nincs ára, — mert mig két év előtt egy jó borjúnak 100 forint volt az ára, ma 20—25 írt — mikor a bankok kartellt csinálnak a kis emberek megnyuzására, mikor bizonytalan pénzügyi helyzetben állunk, mert nem tudjuk, hogy az önálló bank és a közös bank felszínen levő kérdése mily változásokat fog okozni a mi pénzügyi viszonyainkban, mondom, ily viszonyok közt az adósokra a hitelezőket mint egy sáskahadat ráuszítani, a lehető legnagyobb hibának tartom. Épen azért nagyon kérem a t. házat és a miniszterelnök urat, ne tessék ebből politikai kérdést csinálni, ne tessék azt nézni, mit mondott a néppárt, mit mondott a balpárt, hanem tessék a javaslatot teljesen az élet szükségéhez
