Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-344

3H. országos ülés 19Ö8 a törvényben, akkor két hetet tölthet ezen orvosi kurzusokon, két héten át pedig kipihenheti a szervezetét. Ezért vagyok bátor ezt a négy hetet javasolni, de másrészt azért is, hogy ezen négy hét által is több alkalom-és inger nyujtassék arra, hogy a községi és körorvosok ezen szünidei orvosi kurzusokat látogassák. Hogy mennyire fontosak ezek az orvosi kurzusok, erre nézve csak azt vagyok bátor a t. háznak a figyelmébe ajánlani, hogy a trachoma-orvosokat egyenesen kirendelik ezen kurzusok látogatására, sőt a katonai orvosoknak adnak egy évi szabadságot arra, hogy orvosi egyetemen állandóan foglalkozhassanak és továbbképezhessék magukat az orvosi tudományban. Nézetem szerint annak a községi és körorvosnak, a kinek a tudományára bizza magát száz és száz ember már az állam érdeke szempontjából is szüksége van arra, hogy mindig az orvosi tudományok nívóján maradjon és az orvosi tudomány előrehaladását a maga részéről is elsajátíthassa. Azért vagyok bátor kérni az igen t. miniszterelnök urat, kegyeskedjék ezen módositásorahoz hozzájárulni, a mely szerint az első bekezdésben a »három« szó helyett tétessék bele az, hogy »négy« heti szabadságidőre van igénye. Egy másik tiszteletteljes indítványom is van. Nagyon mostohán bánik ez a szakasz az orvossal, midőn azt mondja, hogy az orvos, »a mennyiben szabadságidejét igénybe veszi«, stb., tehát csak arról szól, hogy szabadságra igénye van, de nincsen benne világos szavakkal, — és ezt csak mellesleg konstatálom — hogy meg kell adni, csak az van benne, hogy igénye van és az alispán engedélyezi, esetleg tehát meg is tagadhatja. De azonfelül azt mondja a törvény, hogy az ilyen szabadságra menő orvost vagy egy szomszéd községi vagy körorvossal, vagy, a mennyiben az a niegbizást el nem fogadja, magánorvossal kell helyettesiteni és ha a magánorvos erre díjazás nélkül nem vállalkozik, akkor a díjazás kötelezettsége ezt a szabadságra menő orvost terheli. Csak az esetben nem kell a helyettesítés költségeit viselnie, ha betegség miatt nem tudja feladatát ellátni és betegsége folytán áll elő a helyettesítés szüksége. Ezt igazságtalan dolognak tartom, mert akkor annak az orvosnak igazán semmi öröme a szabadságból, sőt a legtöbb orvos nem is igen fog élni vele, ha nem kap majd magánorvost, a ki ingyen helyettesítse, már pedig nézetem szerint nehezen kap, mert az a magán gyakorló orvos, a kinek megvannak a külön betegei, nem vállal egy helyettesítést egy 50 körből áUó községben, hogy elhanyagolja az ő saját betegeit és ezt az orvost mondjuk az ötvenedik községben helyettesítse . . . Hammersberg László: Hol van kör 50 községgel % Mezői i Vilmos: Méltóztassék a törvényjavaslat indokolását elolvasni és látni fogja, hogy van kör 60 községgel is. Hammersberg László: Azok nem egészségi körök, hanem járások, a hol véletlenül nem akad körorvos. (Derültség.) június 13-án. szombaton. 87 Mezőfi Vilmos: Nem akarok vitatkozni a t. képviselő úrral; én ugy tudom az indokolásból, hogy 30—40—50 községből álló közegészségügyi körök is vannak, sőt ott van Belényes, a melyhez 57—58 község tartozik és 40.000 lélek van rábízva egy kör orvosra. Szóval a törvényjavaslat ezen rendelkezéseit gtalanoknak tartom és azt kívánom kimondatni, hogy a szabadságolás alatt a helyettesítés költségeit viselje az illető község. Erre vonatkozó módosításom a következő (olvassa) : »Ha az orvosi alap e költséget fedezni nem képes, e helyettesítés költségei a községeket terhelik«, Dildits Endre jegyző: Maniu Gyula! (FelMáltások : Nincs itt!) Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve, ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. A miniszterelnök ur kivan szólni. Wekerle Sándor miniszterelnök : T. képviselőház ! En a t. képviselő ur módosításaihoz, sajnálatomra, nem járulhatok hozzá. Ha a gyakorlati élet szempontjából Ítéljük meg a kérdést, először is nem áll az a tétele, hogy az orvosoknak nagy vágyódásuk volna a pihenésre, inkább az az általános panasz, hogy nincsenek megfelelően elfoglalva. De ettől eltekintve, méltóztassék általános adminisztratív szempontból megítélni a kérdést, hogy mikor a törvény három heti szabadságot biztosit, ez nem annyit tesz, hogy többet nem vehet igénybe, de hogy saját akaratából kifolyólag három hétre igénye van. Méltóztassék azt venni, hogy a mi törvényeink eddig csak a bíráknak biztosították a szabadságokat; az adminisztratív tisztviselőknek törvényileg biztosított szabadságidejük nincsen. Igénybeveszik, ha a felsőbbség megengedi és a szolgálati viszonyok lehetővé teszik. Ez áll az orvosokra is. Az orvosok ép ugy kaphatnak hatheti szabadságot, mint akármelyik más adminisztratív tisztviselő. Itt azonban annyira megyünk, hogy három heti szabadságot neki feltétlenül biztosítunk. Ennél tovább ne menjünk, mert ugy is nagy súlyt helyezünk arra, hogy az orvosok kiképezzék magukat, és a kikéj^zés szempontjából kért szabadságot bizonyára mégis fogják nekik adni. (Elénk helyeslés.) Törvényileg azonban ilyen messzemenő jogokat biztosítani, a melyek az egyének apprecziálásától függenek és esetleg az egész törvény czélzataival ellenkező eredményeket idéznek elő, részemről nem találom czélszerűnek. (Helyeslés.) A mi a helyettesítés költségét illeti, itt is lényeges ujitás van, a mennyiben eddig azt az orvos maga fizette, most pedig elmegyünk annyira, hogy először az orvosi alapból, és másodszor a község által kívánjuk dotáltatni, és csak a harmadik, igen ritkán előforduló esetben, lesz kénytelen ő maga a helyettesítési költséget viselni. Azt hiszem, t. ház, hogy itt is olyan jelentékeny lépést tettünk előre, hogy a gyakorlati élet nem kívánja, hogy többet tegyünk, mert hiszen épen az orvosok között olyan kollegialitás uralkodik, hogy az orvosok azok, a kik a helyettesítésre díjtalanul