Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-343

343. országos ülés 1908 június 12-én, pénteken. 83 elmondani a 22. §-nak azon rendelkezése tekintetében, a mely szerint a két éven aluli gyermekek gyógyításánál a rendelési és a beteglátogatási díjnak csak a fele jár. Ez szerintem helytelen, a mit röviden indokolok is. A gyermekorvosnak ugyanazzal a képzettséggel kell birni, mint bármely más orvosnak, sőt a gyermek kezelése sokkal nehezebb. Hisz már a vizsgálatnál nehézséget gördít az orvos elé, ha a pácziens gyermek ; nehezebb a diagnózis megállapítása is, nehezebb a kezelés is. Tehát miért kapjon az orvos kevesebb díjat nehezebb munkáért, mint könnyebb munkáért ? Az indokolás azt mondja, hogy azért, mert a törvény a hét éven aluli szegény gyermekek kezelését ingyen rendek. Elismerem, hogy így van, de akkor helyén való-e, hogy minden gyermek feleáron kezeltessék ? Hiszen a betegségeknek legnagyobb része a szegény gyermekeknél fordul elő, s így az orvos csak kárpótlást kapna, hogy ha legalább a vagyonos gyrmekek után az egész díj fizettetnék. Különben is egy hét éven aluli gyermeknek az élete épen annyit ér, mint a hét éven felüké, azért kérem, méltóztassék ezen 22. §. 2. bekezdését egészen kihagyni. Dudits Endre jegyző: Mezőfi Vilmos! Mezőfi Vilmos : T. ház ! (Felkiáltások : Csak röviden!) Nagyon sajnálom, hogy daczára a t. ház türelmetlenségének, ennél a szakasznál kénytelen vagyok felszólalni, mert ez a szakasz oly fontos rendelkezéseket tartalmaz, hogy törekednem kell a házat meggyőzni, hogy itt módosítani kell. A 22. §. a minimális orvosi kezelési dijat nappal egy koronában, éjjel két koronában állapítja meg és azt mondja (olvassa) : »Á hét éven aluli gyermekek gyógyításánál a rendelési és beteglátogatási díjnak csak fele jár.« Ezt, akármilyen tetszetősen hangozzék is, a magam részéről el nem fogadom, mert ezen intézkedés a czélját semmiképen nem éri el. Az a szülő, a Id szegény sorsban van, még sem üti meg azt a mértéket, a melyet a gyakorlat egész szegénységnek minősitett. Hogy az a szegény ember gyermekéhez, ha beteg, mégis orvost hívjon, nem éri el a törvényjavaslat, mert a szegény embernek 25 fillér nappal és 1 korona éjjel sok pénz. Ott leszünk tehát, a hol voltunk eddig, a gyermek halandóság ugyanolyan lesz, mint volt eddig, a melyről azt tudom, hogy 1906-ban 5 éven aluli gyermek megkalt Magyarországon 198.000 és a magyar birodalomban 230.000, két éven aluli gyermek meghalt Magyarországon 208.000, az egész magyar birodalomban 242.000. E mellett a statisztika még azt is mondja, hogy a gyermekhalandóság 51%-a az összes elhalálozásoknak. Ez megérdemli azt, hogy a t. ház ezt a szakaszt komolyan mérlegelje és módosítsa ennek a szakasznak humánusnak látszó, de valóban nem humánus rendelkezéseit és pedig olykép, hogy vagy teljesen mentse fel a szülőket attól, hogy gyermekükért orvosi kezelési vagy rendelési díjakat fizessenek, akár szegények, akár nem, hogy ekként az a szegény ember is a gyermekéhez 1 mindig orvost hívhasson, vagy pedig nehogy az orvosok szenvedjenek a miatt, a kiknek az a minimális 1600 korona nagyon kevés a tisztességes megélhetésre, az állam, a jövő Magyarország, a jövő generáczió kedvéért a kincstárral fizettetné meg ezt a csekély gyógykezelési költségét. Ezeknek előrebocsátása után a következő módosítást vagyok bátor benyújtani (olvassa) : »A 22. §. második bekezdése helyébe tétessék a következő : A 7 éven aluli gyermekek gyógyításánál a rendelési és beteglátogatási díj nappal 20 fillér, éjjel 40 fillér. Kárpótlásul a rendelési és látogatási dijak csökkentéséért minden a községben vagy orvosi körben lakó 7 évesnél fiatalabb gyermek után évi 1 korona átalányt utal ki a községi, illetőleg a körorvos részére a belügyi tárcza terhére az államkincstár.« Ugyanennek a szakasznak van még egy másik rendelkezése is, a melyre a t. belügyminiszter urnak figyelmét bátor vagyok felhívni, mert nézetem szerint az én aggodalmam jogos. Ez a szakasz intézkedik arról, hogy a mennyiben valamely körhöz tartozó községben ragály, vagy fertőző betegség tör ki, akkor az illető körorvos nem szedheti a nappali 1 korona és az éjjeli 2 korona minimális rendelési dijat. Már most az 1876 : XIV. t.-cz. azt mondja, hogy járványjellegű a betegség már az esetben is, ha több ember betegszik"meg ugyanabban a bajban, tehát azt akarja az 1876-iki, de most is fennálló törvény, a melyet ez a javaslat nem változtat meg, kogy az a körorvos legyen olyan lelkiismeretes, hogyha járvány tekintetében a legkisebb gyanú merül is fel, értesítse azonnal felettes hatóságát, hogy a baj elszigetelése érdekében a kellő intézkedéseket rögtön megtegyék. Már most milyen veszedelem fenyeget 1 Az, — tisztelet általában az orvosoknak és én csak kivételekről beszélek mert kijelentem, hogy nagy elismeréssel vagyok Magyarország kötelességtudó és lelkiismeretes orvosi kara iránt, de hogy akadhat. . . Elnök (csenget) : Miután a napirend tárgyalására szánt idő már letelt, kérem a képviselő urat, méltóztassék rövidre fogni felszólalását. Mezőfi Vilmos : Eögtön befejezem, csak azt az aggodalmamat akarom még kifejezni, hogy megtörténhetik, hogy egyik-másik körorvos csak azért, hogy az egy- és kétkoronás látogatási és rendelési dijait megkaphassa, járványt nem fog megállapítani, vagy pedig a járvány megállapításának idejét húzni halasztani fogja mindaddig, a míg az már el nem titkolható. Igaz, hogy az 1876: XIV. t.-cz. provideál erre és kimondja, hogy a lelkész és a jegyző is bejelentheti a járványt a felettes hatóságnál, azonban sem a jegyző, sem a lelkész nem szakember, csak az orvos az, a ki csalhatatlanul meg tudja diagnosztizálni, vájjon van-e járvány, vagy nincs ? Arra való tekintettel tehát, hogy ez a veszedelem elkerültessék, de viszont, hogy az a másik veszedelem se álljon elő, a melyet szem előtt tartott a belügy 11*