Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-343

60 343. országos ülés 1908 június 12-én, pénteken. azután pedig orvosjóléti intézkedés és törvényszövegezési szempontból is a szerencsés alkotások közé tartozik. Nem ecsetelem a javaslat előnyeit, mert ismétlésekbe bocsátkozni nem kívánok, hanem kiemelem, hogy miként az elhagyott gyermekek védelméért szerzett dicsőség Széll Kálmánnak nevét és emlékét tovább fogja fentartani, mint összes formulái/Igraz / Ugy van 1) a mint úttörő munkát kezdeményeztünk az ügyvédi nyugdíj szempontjából és megelőztük vele az összes nyugati államokat: ugy ezen a téren is negyven esztendő vétkes mulasztásait állítottuk helyre. (Igaz ! Ugy van !) Nem mulaszthatom el azonban ez alkalommal, hogy e javaslat kapcsán föl ne hívjam a belügyminiszter ur figyelmét egy kiáltó anomáliára, a mely egyetlen egy rendelettel teljes megoldást nyerhet minden néven nevezendő beruházás nélkül. Tudjuk ugyanis, hogy a házasságkötés alkalmával épen elegendő formalitást követelnek meg. Az anyakönyvvezetőnek tudnia kell, hogy nincsen-e házassági akadály, tudnia kell, hogy a férfi eleget tett-e katonai kötelezettségének, hogy van-e szülői beleegyezés, hogy megtörtént-e a kihirdetés szabályszerűen, hogy van-e diszpenzáczió, sőt az utóbbi időben azt is tudnia kell, hogy állni vagy pedig ülni kel -e annak, a ki a házasságot megköti, csak egyre nem fektettek súlyt eddig és ez az, hogy egészséges-e az a férfi, a ki házasságot köt? Tudjuk, hogy a katonaságnál a legénységnek körülbelül 35%-a venerikus bajban szenved. Tudjuk, hogy a legénységnek egy meghatározott mennyisége tüdő vészes. Ha már most az ezen házasságból származó gyermekek halandósági táblázatát nézzük, akkor mindenki meggyőződhetik arról, a ki azt elolvassa, hogy ezen állapotokat tovább tűrnünk nem lehet. Minthogy pedig ebben a tekintetben egy igen egyszerű intézkedéssel lehet segíteni, bátor vagyok a körorvosi törvény tárgyalása alkalmával, a t. képviselőház és a belügyminiszter ur figyelmét erre a kérdésre felhívni, mert ugyanis egyszerűen meg lehet oldani a kérdést ugy, hogy minden házasulandó férfi orvosi bizonyitványnyal igazolni köteles azt, hogy egészséges és az anyakönyvvezető nincsen jogosítva összeadni a házasulandó feleket addig, a mig ez a bizonylat hozzá be nem érkezik. (Közbeszólás a középen.) Hogyha le is szakad, t. képviselőház, néhány pitykéje a közjogi dolmánynak és hogyha lefoszlott is arról egy pár sujtás, legyen meg legalább e képviselőháznak és kormánynak az az érdeme, hogy ezentúl a magyar nép egészségesebb utódokat ad a magyar nemzetnek. A törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés.) Szent-Királyi Zoltán jegyző: Ártim Mihály! Elnök: Nem kivan a képviselő ur szólni ? Ha tehát szólni senki sem kivan ... (Zaj.) Ártim Mihály: De én kívánok! Elnök: Akkor tessék beszélni, különben bezárom a vitát. Ártim Mihály: T. képviselőház ! örömmel üdvözlöm a törvényjavaslatot, a mely a szegény nép életszükségletét van hivatva szolgálni. Hisz nem is lehet szóval elmondani azokat a kínokat és szenvedéseket, a melyeknek a szegény nép alá van vetve csakis azért, mert nincs orvos, vagy ha van is, távol van az illető helytől és a mi fő, a népnek nincs pénze orvosra. Én csak röviden akarok néhány kívánságot előterjeszteni, a melyeket a t. belügyminiszter ur magas figyelmébe ajánlok. Az első az, hogy olyan orvosra van szükség, a ki nincs ráutalva a szegény ember garasára, mert abban nincs köszönet, ha az a szegény ember kénytelen fizetni. Igaz ugyan, hogy a felsőbb körök ugy vannak informálva, hogy a szegény embernek igen sok a pénze, nem tudja azt mire használni. Vannak is emberek, a kik jobbmóduak, pl. a kik Amerikában voltak, de a nép nagy része olyan szegény, hogy öt-hat esztendő alatt sem lát tejet és nincs egy fillérje sem, a minek következtében orvoshoz, patikába nem mehet. Olyan orvosra volna tehát szükség, a ki nincs a garasra utalva. A második az, hogy ha az orvos előírja az orvosságot a szegény embernek, akkor a szegény ember hitele a patikában három hónapra vagy akár egy évre is terjedjen. Nem lehet mindent ingyen adni, de azt is el kell ismerni, hogy a szegény embernek nincs pénze. Sokszor, a mikor megbetegszik, egy krajczárja sincs. Továbbá olyan orvosra van szükség, a kihez a népnek bizalma van. Harminczöt évi lelkészkedésem alatt sokszor tapasztaltam, hogy a nép teljesen elzárkózott bizonyos orvosoktól, különösen pedig azoktól, a kik a választásoknál eUene működtek. Volt rá eset, hogy engem kértek fel, hogy küldj em ezt vagy azt az orvost, mert — mondta az a szegény ember •— nem veszem be azt az orvosságot, a mit orvosunk rendelt, mert a választáson ellenem működött és félek, hogy megmérgez. Olyan orvos kell tehát, a kihez a népnek bizalma van. A bizalmat pedig nem lehet kinevezéssel, ijesztgetéssel kicsikarni. Épen ezért a népnek választási szabadságot kell adni. Ha a nép választja az orvost, akkor meg lesz a bizalom, a nép hinni fog az orvos diagnózisában és ha ez a bizalom meglesz, akkor másféle előírásokra nem is igen lesz szükség. Itt a honvédelmi miniszter ur figyelmét kívánnám még felhívni arra, hogy a katonákat, a mikor kiszabadulnak, azzal bocsátják haza, hogy »gesund gefunden«. Pedig nagy számban fordulnak elő esetek, a mikor pl. szifiliszben szenvedő katonát bocsátanak ki a korházból és az azután az egész népességet inficziálja. Mennyi rettegéssel jár ez különösen nálunk, a hol messze van az orvos ! Hányszor kértük a honvédelmi miniszter urat, hogy ne ereszszenek ki a kórházból beteg embereket! A törvény j avaslatot különben mint üdvös alkotást elfogadom. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve. Ha - senki sem kíván szólni, a vitát bezárom. Szavazás _