Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-360

360. országos ülés 1908 Julius 4-éh, szombaton. 543 Színház megint fel fogja karolni a népszínművet és nem áll az, a mit t. képviselőtársam mond, hogy a nagy tömegeknek a magyar kultúrához való közelebb hozatalához lényegesebben hozzájárulnak a könnyebb múzsának termékei mint a magasabb termékek; ellenkezőleg, egyike azoknak a tapasztalatoknak, a melyeket épen a széles rétegeknek, épen a munkásosztálynak lélektanára nézve tettünk, az, hogy a munkásosztályt és a széles rétegeket épen a művészet legmagasabb termékei által lehet vonzani, ugy a drámai irodalom, mint a zene terén. (Ugy van!) Ha a t. képviselőtársam pl. a népszerű filharmóniai hangversenyeket meglátogatná, látná, mennyire lelkesednek épen a zene legmagasabb, legszubtib'sebb termékei iránt a nép legegyszerűbb fiai és hogy épen a klasszikus drámai múzsának legfinomabb termékei azok, a melyek felemelik és egyszersmind a kultúra nemzeti , jellegéhez közelebb hozzák a tömeget. (Ugy van!) Én tehát azt tartom, hogy a Népszínháznak néhány évig való szünetelése magának annak az intézetnek érdekeivel nem ellenkezik és a magyar kultúra fejlődésének kontinuitásán csorbát nem ejt, annál kevésbbé, minthogy épenséggel nincs kizárva, sőt, ha a főváros társadalmi szükséglete azt indokolja, hát tájékozva vagyok arra nézve is, hogy már ugy is vannak tervek, hogy ujabb ilyen szioház vagy színházak keletkezhessenek. A legkomolyabb szempont — mert mindezeknek a szempontoknak figyelembe vétele — engem minden habozás nélkül arra az eredményre vezet, hogy a Nemzeti Színház ideiglenes elhelyezésének legjobb módja az, a melyet tervezek, a Népszínházban. (Helyeslés.) Egy igen komoly szempont marad tehát előttem és ez a Népszínház jelenlegi személyzetének sorsa. (Halljulc! Halljuk!) Nem tudom, vájjon a Népszínház jelenlegi személyzetének jól felfogott érdekében is nem helyesebb, nem üdvösebb-e, ha az ő helyzetük azon módon bonyolittatik ki, a mely módon ezen transzakezió folytán terveztetik. Én fentartottam és fentartom magamnak a beleszólást abba, hogy a létesítendő békés megegyezés, mely feltétele annak, hogy az egész üzlet perfektté válljék. (Helyeslés.) nem szorult helyzetük kihasználása, hanem az'én közegeim ellenőrzése mellett történjék. (Helyeslés.) Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a helyzetnek a másik oldalról való jogosulatlan kiaknázását előmozdítsam, hanem azt, hogy egy elfogulatlan, pártatlan, az igazságnak és humanizmusnak érzetétől áthatott tényezőnek ellenőrzése alatt történjenek azok a transzakcziók, a melyeknek a személyzet egy részével történniök kell. (Helyeslés.) Ma csak ennyit mondhatok tájékozásul. Ismétlem, az én részemről a hozzájárulás ehhez a tervezethez teljes. Más tényezőknek is van azonban ezekbe beleszólásuk, a melyek megnyugvása nélkül én sem akarom keresztülvinni ezt a transzakcziót, de ugy az állam pénzügyi érdekeinek, mint a kulturális érdekek szempontjából, a melyek itt szóban forognak és különösen annak az irtóztató felelősségnek szempontjából, a mely egy nagy művészgárda és egy nagy közönség biztonsága tekintetében én reám nehezedik: ezt a megoldást tartom az adott viszonyok közt a legjobbnak. Kérem, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Farkasházy Zsigmond: Sajnálattal tapasztaltam, hogy az az aggodalmam, a melynek felszólalásom alkalmával kifejezést adtam arra nézve, hogy a miniszter ur nincs helyesen tájékozva, megfelel a valóságnak. Következtetem ezt a miniszter ur két kijelentéséből. Az egyik az, hogy ez a transzakezió az állam részéről pénzáldozatot nem kíván, (Zaj.) másrészről abból a kijelentéséből, hogy a Népszínházra és a főváros kultúrájára nézve ezt a megoldást tartja a legmegfelelőbbnek. E felfogás csak tévedésen alapulhat, mert lehetetlen, hogy az illető vállalkozók az ő jogukért — mert jognak méltóztatik ezt tekinteni, daczára hogy egy intézet lejáratásához nem lehet joguk és ha ezt az intézetet minden áron meg kell szüntetni, arra a fővárosnak joga és módja lett volna a nélkül, hogy valaki jutalmaztassák — kártalanittassanak csak azért, hogy a másikezt a jogot megfizesse. Hogy erre nézve honnan méltóztatik venni a pénzt, vájjon azon bevételekből-e, a melyet a színház fog biztosítani, (Zaj.) az teljesen közömbös, de én ebben a tekintetben a t. kultuszminiszter úrral ellenkező nézeten vagyok, mert a mint kifejtette, ő, mint az állam érdekének képviselője csakis azt nézi, vájjon megéri-e neki az a szolgáltatás, a mit kap, azt a pénzt, a mibe az kerül ? Mikor valaki és épen olyan méltón, mint a kultuszminiszter ur, állandóan az állam kulturális érdekeit nézi, nemcsak azt kell néznie, vájjon a portéka megéri-e a pénzt, hanem azt is, vájjon morális-e az üzlet, a melybe belemegy ? Én tehát ismét kénytelen vagyok kijelenteni, hogy nem tartom az állam érdeke szempontjából egészben megfelelőnek, hogy a miniszter ur és a kormány valakivel megalkudjék egy intézetre akkor, mikor kétségtelen, hogy ugy a kultúrának, mint az intézet személyzetének ebből kára lesz, mert teljesen téves informáczión alapulónak kell tekintenem azt a felfogást, mintha a Népszínház érdekének megfelelne az, hogy egyidőre megszűnjék és mintha a Nemzeti Színház egymagában pótolhatná a Népszínházát. Ezt kétségbe kell vonnom, különösen ha tekintetbe veszem, hogy ha ahhoz a megoldási módhoz méltóztatik fordulni, hogy ideiglenes épület emeltessék, akkor három színháza volna az