Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-360

540 360. országos ülés 1908 július k-én, szombaton. nem tartozó térre akarnék átmenni, azt^ kérdezhetném, hogy a Nemzeti Színház jó-e ? És ha arra kerülne a sor, hogy a kettő közül az egyik színházat hibái miatt öt esztendei szilencziumra ítéljük el, nem tudom, hogy a kettő közül melyiket sújtaná az ítélet. (Zaj. EUenmondások.) Ugy látszik, félreértenek. Nem azt értem, hogy a két színház mai állapotában hogyan felel meg a művészi szempontoknak, hanem hogy a kulturmisszió szempontjából ma melyik bír nagyobb fontossággal. Weisz Julián : A Wiesenthal lányokat akarja továbbra is látni? (Derültség.) Farkasházy Zsigmond: A miniszter ur által tervezett megoldási módot is jogosultnak tartanám, de csak akkor, ha más megoldás egyáltalában nem volna. Ha a Nemzeti Színház fentartásának más módja nem volna, mint az, a mely nagyon szokatlan, hogy t. i. egy másik színházat megszüntessünk, akkor megvolna legalább az az indok, hogy más megoldás nincs. Állítom azonban, hogy más sok és szerencsés megoldás van. Tudvalevő, hogy az Opera eddig is hetenként három-négy estén át nem tartott előadást. Nézetem szerint annál inkább lehetne a Nemzeti Színházat ideiglenesen oda elhelyezni, mert hiszen a miniszter ur azt az álláspontot foglalja el, hogy a Nemzeti Színház a Népszínház épületében népszínműveket is adna elő. Egy másik megoldás az Urániában való elhelyezés. Az Uránia az államé, oda egész bátran lehetne elhelyezni. (Ellenmondásoh.) Van végül egy harmadik és legtermészetesebb megoldás, hogy t. i. uj színházat építsenek. Megengedem, hogy ez valamivel többe kerülne, mint a most tervezett megoldás, de elsősorban megmaradna maga a színház későbbi időre. Erre a fővárosra igazán ráfér még egy színház. Es ha egyesek szerint nem fér rá, ugy talán majd tíz év múlva lesz rá szükség és akkor készen lesz már az uj épület. A művészet, a Nemzeti Színház szempontjából ez a leghelyesebb megoldás. Utalok a franczia példára, a hol a Comédie Francaise mellett van egy másik színház, a mely úgyszólván reservoir-ja annak. Ott gyűjtik össze az erőket, a melyek azután az első műintézetben teljes erejükkel szolgálják a nemzeti kultúrát. Ilyen színházat létesíteni érdemes volna. Az a j3énz, a mely erre fordíttatnék, a kultúra érdekeit szolgálná. Az a pénz azonban, amelyet az állam ennél a megoldásnál fizet, — etnunc venio ad fortissimum — nem a kultúrára jut, hanem élelmes magánvállalkozók kártalanítására. Azt mondják, hogy egy millió koronát, vagy 800.000 koronát ad a kormány ezen élelmes vállalkozóknak azért, hogy a színházat átengedjék. Elsősorban is arra kérem a mélyen t. kultuszminiszter urat, kegyeskedjék ebben a tekintetben tájékoztatni. De hozzá kell tennem azt, hogy az összeg tulajdonképen közönyös, mert ha nem milliókról volna is szó, hanem százezer K-ról, még akkor is azt találom, hogy az állani pénzének egyetlen egy fillérjét sem szabad arra fordítani, hogy a spekulánsok, a kik abba a színházba behelyezkedtek és azt tönkretették, az állam pénzén kárpótoltassanak. Ezek az urak és itt hangsúlyozni kívánom, hogy kiveszem Mader igazgatót, mert őt szánalomraméltó strohmannak tartom, ezek az urak, a kik ilyen helyzetbe kergették a szinházat, nem szolgáltak rá, hogy az állam segélyezze őket. Nagy György: Kulturbestiák! (Zaj. Elnök csenget.) Farkasházy Zsigmond: Nem tudom, hogy igazak-e azok a hírek, a melyek bizonyos körökből származnak, de registrálnom kell azon hírt, hogy mig az eddigiek anyagilag tették tönkre a szinházat, addig a mostam vezetés alatt erkölcsileg is tönkre lett téve. Ha beveszi valaki magát egy színházba és ott jól érzi magát és jól mulat, ezt megértem. De hogy ennek a mulatságnak az árát az állam fizesse meg, azt hiszem, hogy ezt sem a kultúra, sem a színházak, sem a közérdek szempontjából abszolúte nem lehet elfogadni. (Helyeslés.) En arra kérem gróf Apponyi Albert urat, a kinek puritánsága és a közéletben való intakt jelleme mintaképül ragyog egész parlamenti működése alatt, méltóztassék felette óvatosnak lenni. Elhiszem, hogy őt meggyőzték, hogy ez a megoldási mód szerencsés, de méltóztassék elhinni, hozzáértő, beavatott, elfogulatlan emberektől hallottam, hogy a kik a miniszter urat erről meg akarták győzni, félrevezették, és ne méltóztassék nagy nevét ilyen burkolt és nem egészen helyeselhető pénzügyletek fedezésére adni. Hogy e tekintetben megnyugvást kapjak, azért vagyok bátor a következő interpellácziót előterjeszteni (olvassa): »Interpelláczió. A budapesti Nemzeti Színháznak a Népszínházban való ideiglenes elhelyezése tárgyában a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz: Tekintettel arra, hogy azon, a közvéleményt élénken foglalkoztató híresztelés, mely szerint a Nemzeti Színház ideiglenes elhelyezésére a Népszínház szemeltetett volna ki, mindez ideig hivatalosan megezáfolvá nem lett, s tekintettel arra, hogy ezen hír valósága esetén a Népszínház egész jelenlegi személyzete kenyerét vesztené, egyúttal pedig a magyar kultúra egy nagymultu közintézet megszüntetésével érzékeny veszteséget szenvedne, s ugyanakkor érdemetlen vállalkozók az államkincstár kárára indokolatlanul jelentékeny anyagi haszonra tennének szert: Hajlandó-e a vallás- és közoktatásügyi miniszter ur a közvéleményt abban a tekintetben megnyugtatni, hogy az említett kombiná-