Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-360

526 360. országos ülés 1908 Julius k-én, szombaton. a kikiáltási ár 3 százalékánál kisebb és 30 szá­zaléknál nagyobb nem lehet.« Második módositásom a 20. szakasz be­kezdésére vonatkozik. Kimondja itt a javaslat, hogy a kincstár nem köteles bánatj>énzt letenni. Tudjnk, hogy az 1879: XXXVII. t.-cz. a ma­gyar földhitelintézetet is feloldja a bánatpénz le­tételének kötelezettsége alól. Ennek rendelkezé­sét az 1889: XXX. t.-cz. a magyar földhitel­intézetre, az 1898: IX. t.-cz. pedig a kisbirto­kosok országos földhitelintézetére terjesztette ki. Már most külföldi államok helyes példáját követve és hivatkozással az osztrák perrendtartás 147. szakaszára helyesnek, igazságosnak és mél­tányosnak tartom, hogy egyes bekebelezett olyan jelzálogos hitelezők, a kiknek bekebelezett jel­zálogos követelésük van, erre nézve méltányos esetekben a bíróság által szintén fel legyenek menthetők a bánatpénz letételének kötelezett­sége alól. Ha valamelyik hitelezőnek javára nagyobb összeg van bekebelezve, azzal szemben a méltányosságnak teszünk eleget, ha az árverés eredményességét, saját pénzéhez való hozzájut­hatását azzal könnyitjük meg, hogy feloldjuk a bánatpénz letételének kötelezettsége alól, fenn­maradván az a kötelezettség, hogy ha az árverés folyamán hiba merül fel, akkor ő épen ugy, mint a felsorolt intézetek a birói végzés kézhez vételétől számított 8 nap alatt tartozik a bá­natpénznek megfelelő összeget letenni. Módosí­tásom sem a törvény rendszerét, sem annak szerkezetét nem sérti, hanem egyszerűen hivatva van a hitelező igényét biztositani. A módosi­tásom a következőképen hangzik (olvassa): »A bíróság az árverés alá kerülő ingatlanra bekebe­lezett hitelezőket is különös méltánylást érdemlő esetekben egészben vagy részben feloldhatja a bánatpénz letételének kötelezettsége alól.« Kérem módositásom elfogadását. Elnök : Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom. Az előadó ur kivan szólni. Bakonyi Samu előadó: Tisztelettel kérem a t. házat, méltóztassék a beadott módosításokat mellőzni. A bánatpénz maximumára és mini­mumára vonatkozólag előterjesztett módosítást illetőleg hivatkozom arra, hogy az igazságügyi bizottság az eredeti szöveggel szemben ezt a változtatást épen a jelzáloghitellel leginkább foglalkozó pénzintézetek köréből felhangzott kívánságra tette. Nincsen semmi ok arra, hogy az akkor elfogadott indokokat most mellőzzük. Kérem tehát Nagy György erre vonatkozó módo­sításának mellőzését. A mi a második módosítást illeti, hogy t. i. a bíróság bizonyos kategóriájú hitelezőket is felmenthessen a bánatpénz letétele alól, erre nézve az az álláspontom, hogy ez előzetes elbírá­lás nélkül lehetetlen, a mi pedig az árverés folyamatát, a végrehajtási eljárás menetét csak zavarhatja és késleltetheti. Nincsen semmi ok ennek elfogadására. Elnök: A miniszter ur nem kíván szólni. A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Kö­vetkezik a határozathozatal. Bekezdésenkint fogom a kérdést feltenni. Az első bekezdéshez nem tétetvén észrevétel, azt hiszem, kimond­hatom, hogy az elfogadtatik. (Helyeslés.) A má­sodikhoz Nagy György képviselő ur adott be módosítást, a mely szerint az eredeti szöveg­ben kontemplált 5%-nál nem kisebb és 20%-nál nem nagyobb bánatpénz helyett vétessék fel, hogy a bánatpénz 3°/o-nál kisebb ós 30%-nál nagyobb nem lehet. Kérdem tehát, méltóztatnak-e a szakaszt eredeti szövegében elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) Azt hiszem, kimondhatom, hogy a ház az eredeti szöveget fogadja el. Mérey képviselő urnak a harmadik be­kezdésnél van egy indítványa, a mely arra irá­nyul, hogy elzálogosított ingatlan elárveróse he­lyett tétessék »zálogjoggal ne terheltessék«. (Helyeslés.) Kimondhatom, hogy a t. ház ezen stiláris módosítást elfogadja. Most itt van Nagy György képviselő ur módosítása, a mely akkép szól, hogy (olvassa): »A bíróság az ár­verés alá kerülő ingatlanra bekebelezett hite­lezőket különös méltánylást érdemlő esetekben egészben vagy részben feloldhatja a bánatpénz letételének kötelezettsége alól.« Felteszem a kérdést, elfogadja-e a ház a 21. §• 3. bekezdé­sét az igazságügyi bizottság szövegezésében, igen vagy nem? (Igen!) Ha igen, akkor ezt elfogadottnak nyilvánítom. A 4. bekezdés ellen észrevétel nem lévén, kimondom, hogy az elfo­gadtatik. Következik a 21., illetve most már 22. §. Szent-Királyi Zoltán jegyző (olvassa a tör­vényjavaslat 22. §-át): Kelemen Samu! Kelemen Samu: T. ház! A törvényjavaslat ezen 22. §-a összefüggésben áll a 25. §-szal és ennek a javaslatnak egyik leglényegesebb rendel­kezését tartalmazza. A törvényjavaslat 25. §-a t. i. azt az uj rendelkezést tartalmazza, hogy az ingatlan becsértéke 2 /3-adán alul, házak pedig becsértékük '/a-én alul nem árverelhetők el. A 22. §. a becslés egy módjáról gondoskodik akkor, a mikor azt állapítja meg, hogy a végre­hajtatónak jogában áll kérni, hogy az ingatlan becsértéke saját költségén hivatalból kinevezendő két szakértő szabályszerű becslése által állapít­tassák meg. És hozzáfűzi ehhez azon jogkövet­kezést, hogy ebben az esetben kikiáltási árul ez a becsérték szolgál. Magának ennek a sza­kasznak a szövegezése olyan, hogy a talányok egész sorozatát foglalja magában, nevezetesen nincsen benne semmi útmutatás a bíró részére az eljárás tekintetében. A szakasz akként ren­delkezik, hogy hivatalból nevezendő ki két szak­értő, a miből arra lehet következtetést vonni, hogy nem a felek ajánlják a szakértőt, hanem a bíróság nevezi ki hivatalból a szakértőt. Már most elő fog állni a helyzet, hogy maga a becs-

Next

/
Thumbnails
Contents