Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.
Ülésnapok - 1906-360
522 360. országos ülés 1908 Julius h-én, szombaton. Mérey Lajos : Én a 18. §-hoz vagyok felirva. Szmrecsányi György jegyző : Németh Imre! Németh Imre: T. képviselőház! Az általános vita alkalmával már kifejtettem álláspontomat és kimutattam azt, hogy egy közhivatalnoknál pl. egy ezer koronás követelés végrehajtása egészen a pénzfelvételig 100 koronán aluli költséget igényel, mig egy magánhivatalnoknál ugyancsak 1000 koronás végrehajtásnál, ha a magánhivatalnoknak évenként csak 400 korona lefoglalható fizetése van, az az 1000 korona kielégités alá sohasem fog kerülni. Kimutattam azt is, hogy ez azért van, mert a magánhivatalnok fix fizetését ép ugy végrehajtó foglalja, mint más ingó dolgot, arra ép ugy ki kell bocsátani az igényfelhivási hirdetméiryt, mint más ingó dologra és ezáltal a költségeket nagyon szaporitják. De különösen szaporodik a költség a gondnok által való behajtás körül, ugy hogy egy 1000 koronás végrehajtási ügyben ezek a költségek, ha az ügyvédben egy kis rosszakarat van, évenként felmennek 3—400 koronára. Én a magántisztviselőt minden tekintetben tartom a társadalom olyan magas nivóján állónak, mint a köztisztviselőt, ugy az alsó, mint a közép és felső fokban majdnem ugyanazonos, sok tekintetben magasabb a kvalifikácziójuk. A magántisztviselő tehát ép ugy megkövetelheti az államtól a védelmet, mint a köztisztviselő ós méltányos és igazságos, hogy a magántisztviselő érdekeit maga a végrehajtási törvény is védje. A végrehajtási törvény minden más érdekeket véd, kizárólag csak a magántisztviselőkkel szemben foglal állást, mert ennek rendelkezései határozottan a magántisztviselők érdekei ellen törnek. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy részben a miniszter ur álláspontját is ismerem. O azt mondja, hogy azért nem lehet a magántisztviselőknél a végrehajtókat mellőzni, mert azok fizetésüket nem közpénztárból veszik fel. Én a közpénztár vagy akármilyen vállalati pénztár között e tekintetben különbséget nem látok. Güniher Antal igazságiigyminiszter: Nem erre vonatkozik! Németh Imre: En azonban erre értettem. Másik kifogása az vol-t a miniszter urnak, hogy nehéz az eljárás, sok alternatívát kell felállítani. Ezt nem tudom magamnak megmagyarázni, mert ha az az eljárás követtetik, a mit én indítványoztam, t. i. hogy a bíró a végrehajtást elrendelő végzésben eszközölje a letiltás kimondását és ezt közvetlenül kézbesítsék a pénztárnak és a munkaadónak, ebben legalább is annyi biztosítékot látok, mintha ugyanezt az eljárást maga a végrehajtó csinálja, mert a biró végzése feltétlenül erősebb, mint a bírósági végrehajtó rendelete, a felesketett kézbesítőnek a kézbesítés körüli eljárása pedig legalább is bir olyan erővel és hatálylyal, mint a postai kézbesítés folytán a levélkihordó eljárása. Szívesen elismerem, hogy nem minden ügyvéd követi azt az eljárást, hogy havonként vegye fel annak a magántisztviselőnek a fizetését, havonként helyezze azt letétbe, havonként tartson elsőbbségi tárgyalást, hanem hogy ugy jár el, hogy három-négy hónap alatt számol. De ha meg akarja ezt tenni, megteheti, mert a törvény fedi eljárását. Ezzel szemben azt hozták fel, hogyha egy ügyvéd igy jár el, az ellen lehet a kamarához folyamodni. Bocsánatot kérek, az ellen az ügyvéd ellen lehet a kamarához menni, a ki 6—8—10 hónapon keresztül csak egyszer veszi fel a fizetést. A ki minden hónapban felveszi, minden hónapban letétbe helyezi, az követi a törvényt betű szerint és az ellen eljárni nem lehet. Arra kérem tehát a t. igazságügyminiszter urat, legyen szives annak a sok ezer magánhivatalnoknak érdekét meghallgatni és tudomásul venni, hogy azoknak a tisztviselőknek sok százezer koronát ment meg, a melyet különben adósság törlesztésére fordítanának, de eddig költség czimén az ügyvéd zsebébe ment. Kérem, méltóztassék indítványomat elfogadni, amely szószerint igy hangzik (olvassa): Az 1881 :XL. t.-cz. 83. 84 89. §-ai azzal egészíttetnek ki, hogy minden olyan esetben, a mikor a végrehajtató végrehajtási kérvényében kijelenti, hogy a végrehajtást a végrehajtást szenvedőnek csupán szolgálati illetményére, szolgálati viszonyon alapuló járandóságára kívánja vezetni, a birói kiküldött kirendelése és az igényfelhivási hirdetmény kibocsátása mellőzendő, ezen esetekben a foglalásról a bíróság a végrehajtást elrendelő végzésben rendelkezik és ezt a végzést az utalványozó hatóságnak az e mellé rendelt számvevőségnek, a fizetést teljesítő pénztárnak illetve, ha ilyen intézmények a végrehajtást szenvedő alkalmazójánál nincsenek, magának az alkalmazó vállalatnak, esetleg magának az alkalmazó vállalkozónak közvetlenül kézbesíti. Olyan esetekben, a mikor a fizetést teljesítő pénztár nem közpénztár, a bíróság a fizetést letiltó végzés jogerőre emelkedése után egy, a végrehajtató követelését és annak járulékait részletezve felszámító végzésben meghagyja a fizető pénztárnak, hogy végrehajtást szenvedőnek letiltott illetményeit az esedékes részletekben és mások netán korábban szerzett jogának sérelme nélkül mindaddig fizesse, mig végrehajtatónak itt felszámított követelése teljes kielégítést nem nyer. Ha a követelésnek alapul szolgáló eredeti okmány van, arra a teljesített fizetések mindig felvezetendők. A letiltó rendelkezés azon időponttól hatályos, a mikor az a fizetést teljesítő fiénztár mellett működő számvevőséghez beérkezett, illetve a pénztár felett rendelkezőnek kézbesittetett.
