Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-360

360. országos ülés 1908 Julius í-én, szombaton. 513 sabb állami czél, hogy a tisztviselő mentől hama­rabb foglalásoktól teljesen mentesittessék, hama­rabb eléretnék. Fel lehet hozni e javaslatnál azt is, hogy különbséget tegyünk a nőtlen és családos emberek közt, de e kérdés megoldását nem e törvényjavas­lat keretébe valónak gondolom. Mert ha például nőtlen ember fizetésére végrehajtási jogot szerez egy hitelező és az a tisztviselő azután megnősül, a hitelező nem fosztható meg az ő szerzett jogától. Erre vonatkozólag inditványt nem akarok tenni, csak a t. miniszter ur és az egész kormány figyel­mét fel akarom hivni erre, hogy ha majd a fizetések ujabban rendeztetnek, akkor ez akként történjék, hogy bizonyos intézkedés a nős ember részére és család esetén a gyermekek részére is alkottassák. Például mondassák ki, hogy a nős ember megálla­pított fizetésének tizedrészét kapja, valamint min­den gyermek, minden családtag után pótlékként fizetésének öt százalékát. Természetesen kimondat­nék, hogy e pótilletmények végrehajtás tárgyát nem kéj>ezik. Ezt csak emliteni akartam. Erre vonatkozólag inditvánj't nem terjesztek elő. Módositásom következőkép hangzik : »A 911. szám alatt szövegezett törvényjavaslat 6. §-ának első bekezdésében ezen szavak után »valamint várakozási illetékének« következő szavak hagyas­sanak ki és helyébe a következő tétessék : »csak az évi 2000 koronát meghaladó összegnek egyharmada vehető foglalás alá. Rendkívüli esetekben azonban a közszolgálat érdekét szem előtt tartva, az itt fel­sorolt személyek kérelmére a hivatalfőnök, vagy ha a hivatalfőnök maga érdekelt, az illető szak­miniszter engedélyével a végrehajtás alól mente­sített járandóságoknak 15%-a lefoglalható.« Elnök : Szólásra következik % Szmrecsányi György jegyző: Mezőfi Vilmos! Mezőfi Vlimos : T. képviselőház ! A törvény­javaslat 6. §-a kimondja, hogy állami, törvény­hatósági és községi szolgálatban lévő tisztviselők, hivatalnokok, lelkészek, tanárok és tanitók stb. egyszóval majdnem minden foglalkozási ágban működők fizetése csak 2000 koronán felül foglal­ható le, illetve a fizetésnek egy harmadrésze. Ennek a szakasznak a rendelkezését kiterjeszteni kivánom az országgyűlési képviselőkre is (Zaj.) és ebből a czélból a következő módosítást vagyok bátor el­fogadásra ajánlani (olvassa): »Az országgyűlési képviselők törzsilletménye csak egy harmadrész­ben, lakbére pedig csak lakbér czimén foglalható le. Ez az intézkedés csak az uj országgyűlés össze­ülésekor lép életbe.* (Helyeslései:. Felkiáltások bal­felől: Nem helyes ! Zaj.) Módosításomat bátor vagyok a következők­kel indokolni: Egy hang (balfelől) : Ne is indokold ! Mezőfi Vilmos : Nem előjogot akarok statuálni, nem a képviselők előjogait akarom ezzel kibővi­teni, hanem azt a jogot, azt az előnyt, azt a bizto­sítást, a mit ebben a törvényben megadunk min­den állami tisztviselőnek, sőt minden alkalmazott­jának az országnak, (Zaj.) a melyet megad ez a KÉPYH. NAPLÓ. 1906 1911. XX. KÖTET. törvényjavaslat a' kúriai biráknak és általában a biráknak, kikről szintén fel kell tételeznünk, hogy hozzáférhetlenek, megvesztegethetlenek, magas piedesztálon állnak, foglalkozásuk van oly magasz­tos, mint az országgyűlési képviselőé, lia ezekre nem megalázó, nem lekicsinylő, hogy az ő mini­mális megélhetésüket biztositjuk, ugy az ország­gyűlési képviselőre sem lehet ez megalázó. (Zaj és ellenmondás.) De miért óhajtom és miért ké­rem a képviselőházat, hogy ezen inditványomhoz hozzájárulni sziveskedjék ? (Zaj.) Szatmári Mór: A képviselőség nem foglal­kozás és nem kenyérkereset! (Ugy van ! Folytonos zaj.) Elnök: Kérek csendet! Mezőfi Vilmos : Azért kérem, mert nem titok, nyilt dolog, és e házban is szóba lehet hozni, hogy a képviselők közt vannak egyesek, sőt többen, kiknek a fizetésük le van foglalva az utolsó kraj­czárig. (Zaj.) Gál Sándor: Az az ő dolguk! Mezőfi Vilmos: De az ország dolga is. (Nagy zaj.) Szokoly Tamás: Ne agitáljon! Mezőfi Vilmos: Az országnak és a hazának dolga az, hogy a kit ő népképviselőnek ideküld . . . (Nagy zaj.) Szemere Huba: Ne éljen módján felül! (Ugy van I balfelől.) Mezőfi Vilmos: . . . az anyagi gondoktól menten, szivének, lelkének és agyának minden erejével teljesíthesse kötelességét. (Zaj.) A kit a nemzet ideküld a nemzet tanácsába, attól joggal elvárja, hogy minden mellékérdeket, melléktekin­tetet, félelmet félretéve, csak az ország javára alkosson törvényeket, és minden idejét a törvény­hozás munkájának szentelhesse. Távol áll tőlem, hogy egy szóval, egy gondolattal is meggyanúsít­sam azokat a képviselő urakat, mert határozottan tiltakozom az ellen, hogy az a népképviselő, a ki­nek fizetése az utolsó fillérig le van foglalva, a könnyelműség áldozata. SimkÓ József: Bizony nem ! Mezőfi Vilmos: Ép azért csináljuk meg azt a törvényt, mert be kell látnunk, és belátja az igazságügyminiszter ur és a törvényhozás is, az országnak önhibájukon kivül adósságokba ju­tott j}olgárait kell megvédeni, hogy utolsó párná­jukat el ne vigyék. El lehet képzelni, hogy bekerül a képviselőházba olyan képviselő, a ki önhibáján kivül adósodott el, az élet különös okai és körül­ményei folytán; ezt a képviselőt legalább annyi részben kell megvédeni. . . Simkó József: Helyes ! Mezőfi Vilmos : . . . hogy nélkülözésnek ne legyen kitéve, mint a mennyire megvédjük az állami tisztviselőt, megvédjük a kúriai bírákat. A múlt rezsimet azzal méltóztatott gyanúsí­tani, itt a parlamentben és a sajtóban hirdették, hogy ugy szereztek maguknak a miniszterelnökök — neveket említem nem akarok — mindenre kész gárdát, hogy az eladósodott képviselőket előnyök­65

Next

/
Thumbnails
Contents