Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-342

542. országos ülés lOu^ június il-én, csütörtökön. 45 letet tesz a balatoni vasút mentén a magyar jellegű építkezéssel. (Elénk helyeslés.) Méltóztatnak tékát látni, kogy ezt az igényt is kielégítjük, jóileket ez drágább, mint a rendes épületek és ebben a tekintetben már a jövő évben megnyíló balatoni vasút kísérletet fog szolgáltatni azon irányban, kagy leket-e ezen a nyomon tovább kaladni. Mindenesetre méltóztatnak már látni a komoly kezdeményezést. (Élénk helyeslés.) Tisztelt káz ! Mielőtt az előterjesztett határozati javaslatokra áttérnék, egész röviden kívánok végezni a korvát képviselő urak felszólalásával, (Halljuk ! Halljuk !) a kik itt most már nem egyedül közjogi, — ámbár olyan sérelem is foglaltatott a felszólalásban — kanem közgazdasági kérdéseket is konstruáltak meg, azt állítván, kogy a kormány teljesen elhanyagolja Horvátországot ezen beruházások tekintetében is és nem adja meg a korvát területen való beruházásoknak azt a százalékát sem, a mely őket a pénzügyi egyezmény szerint a közös költségekkez való hozzájárulásuk arányában megilleti. (Mozgás a baloldalon.) A t. korvát képviselő urak sajátságos módon konstruálják meg a maguk vádjait. Előadásukban persze horvát vonalról és magyar vonalról van szó, a mi ellen természetszerűleg tiltakoznunk kell, mert a magy. kir. államvasutaknak csak egy kálózata van ; (Élénk helyeslés) az egy egységes intézet, a melynél nem tehető különbség magyar és korvát vonal között. (Elénk helyeslés.) Csak arról kell gondoskodni, t. káz, kogy a beruházások tekintetében Horvát-Szlavonországban is oly munkaalkalom nyujtassék, a mely az ottani lakosság foglalkoztatása szempontjából szükséges. (Helyeslés.) De a kereskedelemügyi miniszter ur a forgalom érdekeinek éber szemmeltartása mellett egy pillanatra sem hanyagolta el ezen érdekeket. A beruházásokban építkezésre 110 millió korona fordittatik eme beruházási hitelből és ebből — részletesen és tételenként sorolhatnám fel, de nem fogom vele fárasztani a t. ház türelmét, — ama beruházások, a melyek Horvátország területére esnek, kerek összegben 9 és fél millió koronát tesznek, tékát meghaladják azt a százalékot, (ügy van ! Mozgás a horvátok padjain.) a mely a pénzügyi egyezmény értelmében Horvátországot megilletné. (Mozgás a jobb- és baloldalon.) Honnan ered azonban az a tévedés, a melybe a horvát-szlavón képviselő urak esnek ? Nagy Dezső : Készakarva ! Szterényi József államtitkár: Természetes, kogy készakarva. Ök a mozdonyokat és kocsikat is számításba veszik és olybá tüntetik fel a dolgot, hagy a robogó anyagból, tehát a mozdonyanyagból is megilleti Horvát-Szlavonországot az a százalék, a mely az építkezésekből. (Halíjuk ! Halljuk !) Engedelmet kérek, a tényeknek ilyen fejük tetejére való állítása, azt kiszeml hosszabb ezáfolatot nem igényel; elég ráutalnom arra, a tényre, hogy a pénzügyi egyezményben foglalt százalék arányánál magasabb összeget juttat a beruházási javaslat Horvát-Szlavonországnak, nem való tehát, hogy e tekintetben a legcsekélyebb mértékben is megrövidülnének. (Élénk helyeslés.) De engedjenek meg nekem a t. képviselő urak egy szerény kérdést. (Halljuk ! Halljuk !) Előreláthatólag még ez év folyamán a t. ház elé kerül a likai vasút kérdése, a melyre nézve a kormány— méltóztatnak tudni — kötelezettséget vállalt. Ez a likai vasút kizárólag horvát területen fog menni és kerek összegben 100 millió K befektetést fog igényelni. Igaz, hogy nem az állam terhére megy teljesen, a mit előre kell bocsájtani, de vájjon akkor a t. horvát-szlavón képviselő urak vissza fogják-e számítani a magyarországi beruházások javára azt az összeget, a mely a pénzügyi egyezményben reájuk eső összeget meghaladja ? A t. képviselő urak gravaminális politikával állanak a ház elé, valótlan adatokkal, de nem veszik soka figyelembe azt, a mi Horvátország javára esik. (Élénk helyeslés. Zajos ellenmondások a középen.) [me t. ház, méltóztatnak látni, hogy azt az oldalát érintettem a dolognak, a mely a legérzékenyebb. Végezetül méltóztassék megengedni, (Halljuk ! Halljuk !) hogy egész rövidséggel nyilatkozzam az indítványok, illetve javaslatok tekintetében, a melyeket Mezőn Vilmos és báró Thoroczkay Viktor képviselő urak terjesztettek be. Az előbbi hatot, az utóbbi négyet. Az előterjesztett indítványokat sajnálatomra nem fogadhatom el és kérnem kell a t. házat, hogy méltóztassék azokat mellőzni. (Helyeslés.) Nem fogadhatom el azért, mert egyrészt oly tárgyakra, ügyekre vonatkoznak, a melyek részben törvényileg, részben rendeletileg meg vannak oldva — ilyen a magyar munkások foglalkoztatásának kötelessége — másrészt oly kérdéseket dobnak inczidentaliter a vitába, a mely kérdéseket így megoldani a legnagyobb frivolitás vádja nélkül nem lehetne. Csak egyet említek, a minimális munkabérek kérdését. (Halljuk! Halljuk!) Egy egész világirodalom foglalkozik ezen kérdésekkel és nem tudott még gyakorlati megállapodásra jutni, tékát lehetetlen volna, hogy a magyar országgyűlés képviselőháza inczidentaliter egy ilyen kérdésben állást foglaljon akkor, a mikor arra semmi szükség nincsen. A többi kérdések is majdnem ilyenek, mint például a. harmadosztályú kocsik j aratása a gyorsvonatokon, a mely, megengedem, méltányos követelés, de mindaddig, a míg az államvasút oly mozdony- és kocsiparkkal felszerelve nem lesz, hogy a jelenlegi forgalmat méltányosan kielégíteni tudja, addig a forgalom ujabb megterkelését nem vállalhatja el. Egyes vonalokon van is ilyen megterkelés, de nem teknikai akadályok, mint a t. képviselő ur mondotta, hanem forgalom-teknikaí akadályokról leket szó, kogy csak oly arányban állnak rendelkezésre a forgalmi eszközök, kogy azok nem megfelelők. Mindezeknél fogva arra kell kérnem a t. kázat, méltóztassék ezeket az indítványokat mellőzni és a törvényjavaslatot elfogadni. (Élénk helyeslés és éljenzés.)