Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.
Ülésnapok - 1906-359
359. országos ülés 1908 Julius 3-án, pénteken. 485 Simonyi-Semadam Sándor: Megmondtam! Nagy Dezső: Másodszor nem méltóztatott megmondani, hogy hog} r an van külföldön, t. i. hogyan van máskép. Simonyi-Semadam Sándor: Azt is megmondtam. Nagy Dezső : Csak azt méltóztatott mondani, hogy külföldön másként van. Már pedig nem lehet általános szólamokkal beszélni. A ki a jogtudomány fejlesztésének módszerét ismeri, az jól tudja, hogy az összehasonlitó jogtudomány egyik leghatalmasabb eszköz a jogtudomány fejlesztéséhez. Azonban az összehasonlitó jogtudományt azon a módon igénybe venni, hogy általános szólamokkal külföldi példákra hivatkozunk, itt nem lehet. (Zaj.) De különben ne méltóztassék azon panaszkodni, hogy külföldön máskép van, hanem azon, hogy nálunk is ugy van, mint a külföldön. A legtöbb törvényünk hogyan születik meg ? Nem hazai talajban születik meg, hanem külföldi talajban, külföldi példák után alkottatik meg. (Folytonos zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek. Simonyi-Semadam Sándor: A rosszat átveszszük, a jót nem. Elnök (csenget): Kérem Simonyi-Semadam Sándor képviselő urat. Nagy Dezső : Méltóztatik kivánni, hogy példával szolgáljak ? (Felkiáltások : Nem kívánjuk !) Példával is szolgálhatok. (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Nagy Dezső : Hát, t. képviselőtársam, pl. a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatban szó van arról a bizonyos lefoglalhatatlan tehénről, két kecskéről, két juhról, a mely két kecske vagy kér juh felér két tehénnel. (Felkiáltások : Négy !) Nahát négy. Ezzel a kérdéssel is olyanformán vagyunK, hogy azt mondják, hogy külföldön máskép van. Dehogy van máskép. Méltóztassék elolvasni a német Processordnung 811. §-ának 3. pontját, ez szórói-szóra ugy intézkedik, ott is benne van a négy kecske és a négy juh, nem csak ebben a novellában, hanem az 1884. LX. t.-czikkben is, s akkor nem lehet azt mondani, hogy külföldön máskép van. (Zaj.) Simonyi-Semadam Sándor: A felfedező eskü is benne van, azt nem vettük át! (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek. Nagy Dezső : Az igazságügyi bizottság érdeme, hogy ezt a szakaszát a német polgári perrendtartásnak, a mely az 1881-iki törvényben is benne volt, hazai viszonyainkhoz mérten alkalmazta. Felvettetett egyik képviselőtársunk részéről az, hogy a magyar embernek létfentaitásához nem annyira kecskére, mint két sertésre van feltétlenül szüksége és belevettük a két sertést. Hát nem jobban van ez nálunk, mint a külföldi, a német törvényben? (Zaj.) A német perrendtartás 811. §-ában . . . (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Ugron Gábor : örökös közbeszólások ! A szónok igy nem beszélhet. Nagy Dezső: . . . a 4. pontban szó van a fundus instructusról és ezen intézkedésében bizonyos ellenmondás van. A német perrendtartás azon az alapon áll, hogy kiméleti időt rendel, a mely nem a lefoglalhatatlanságot mondja ki, s ezáltal a hitelképességet csökkenti, hanem . . . Olay Lajos: Ez nem tartozik a dologhoz ! Nagy Dezső: . . . hanem azt mondja, ki, hogy a fundus instructus lefoglalható, azonban annak birói eladását bizonyos feltételekhez köti. (Zaj.) Tehát ez tényleg máskép van a német perrendtartásban ; erre méltóztatott volna hivatkozni. (Zaj.) T. képviselőház ! Én nem akarok hosszabban időzni ezeknél a dolgoknál. A magam, részéről azért fogadom el ezt a törvényjavaslatot, mert kétségtelen dolog, hogy nehéz és igen súlyos hibái vannak a végrehajtási törvénynek, a melyeken ez a javaslat részben segit. Az igazságügy miniszter urnak és az igazságügyi kormánynak akkor, a mikor ilyen pillanatnyi segítséget akart nyújtani, bizonyos ökonómiával kellett eljárnia az anyag kijelölésében. Egy bizonyos határon tul terjeszkedni nem lehetett, mert ez maga után vonta volna az egész végrehajtási törvény revizióját, a mi ismét elodázta volna a legszükségesebb orvoslást magában foglaló reform törvénynyé válását. Az én felfogásom szerint egy bizonyos pontnál meg kellett állani és ezen a ponton szerintem állhatatosan meg kell maradni, mert abban az esetben, ha a részletes tárgyalás során a módosítások egész tömegét zúdítják erre a novellára, akkor nagyon félős, hogy azok meg fogják hiusitani ennek a novellának a tendencziáját, hogy olyan rendelkezések fognak a novellába bekerülni, a melyek az egész rendszert keresztültörik, a melyek a reformálandó ]881 : LX. t.-czikk egész rendszerét megbolygatják, megrázzák, s a mekyek ezt a novellát a gyakorlati életben csaknem alkalmazhatatlanná tennék. Itt egy bizonyos mérséklettel kell eljárni. (Helyeslés.) Még egyet kivánok megemlíteni. Felmerült az a kérdés, hogy mikor léptessük életbe a törvényt. Olvastam az újságban, — magam személyesen nem tárgyaltam a dologban — hogy egy olyan megállapodás jött létre az igazságügyminiszter úrral, hogy egy esztendő múlva lép életbe a törvény. (Felkiáltások : Szó sincs róla ! Zaj. Elnök csenget.) Méltóztassanak megengedni, talán nem egészen a jogászi kifejezést használtam, nem azt akartam mondani, hogy az egész törvénynek életbeléptetése fog csak egy esztendő múlva megtörténni, hanem hogy épen azok az intézkedések, a melyek a lényegét képezik ennek a törvénynek, csak egy esztendő múlva nyernének alkalmazást. Én elismerem, hogy ennek bizonyos haszna
