Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-358

358. országos ülés 1908 Julius 2-án, csütörtökön. 457 3óformán időszakonként megismétlődő tartásdijat kovácsolnak abból. (Felkiáltások a baloldalon: Nem állapítják meg !) De méltóztassék csak megnézni, ott van a váltóeljárás is. A sommás végzésben kimondhatná a bíróság, hogy a mennyiben három nap alatt nem tesz eleget az illető fizetési kötelezettségének, a végrehajtást elrendelik és három nap múlva csak rávezetik, hogy az a sommás végzés végrehajtható. Ezzel az adóst egy sereg költségtől kímélhetik meg. Ha ilyen üdvös intézkedéseket állapitanának meg, és ezeken a bajokon sürgősen és gyökeresen segítenének, a nélkül, hogy ez az államnak pénzébe kerülne, a nélkül, hogy állami érdeket vagy bárkinek az érdekét sértenék, valósággal áldásos rendelkezést vinnének át az életbe, a melylyel a folyton és folyton ismétlődő, lavinamódra szaporodó költségek sokaságától meg lehetne menteni az adóst. De itt van azután a biztosítási végrehajtás is, a hol szintén akként kellene rendelkezni, hogy a biztosítási végrehajtás foganatosítható külön feltételek megállapítása nélkül, illetve külön biztosítási végrehajtási kérvény nélkül is. Ilyen üdvös rendelkezések hiányában történik meg, hogy egyremásra jönnek a végrehajtások ; hiába van jóakarat és jóindulat az adóssal szemben, az nem tud szabadulni a folytonos és horribilisán növekedő perköltségektől, hurokként megfogják őt a költségek és egész életére az élet bénájává, keresetképtelenné teszik, ugy hogy a legjobb akarat mellett sem tud többé fizetési kötelezettségének eleget tenni. Ezek lennének a megjegyzéseim az ingó árverésekre. Áttérek, t. ház, az ingatlan végrehajtására. Mindenekelőtt ki kell jelentenem, hogy azt az egész rendszert, a mely e tekintetben a végrehajtási törvényben le van fektetve és a melyet kénytelen-kelletlen a novella is átvett, helyesnek egyáltalában nem tartom. Evek óta foglalkozom e kérdéssel, és már többször mondottam, hogy én az ingatlan árveréseknél mindig a fedezeti elvnek voltam a hive, kapcsolatban az átvételi elvvel. . . Mert a fedezeti elv szerint az olyan hitelező, a kinek semmi érdeke nem lehet az árverés megtartásában, a ki a befolyó összegből a maga jogos követelését ugy sem elégítheti ki, nem hozható abba a helyzetbe, hogy bosszúságból vagy akár kárörömből, vagy irigységből, vagy más melléktekintetekből adósát teljesen tönkre tehesse. A fedezeti elv szerint, a mely Németországban már törvénybe van iktatva, abban az esetben kerül árverés alá az ingatlan, ha a megígért összeg, vagy a megajánlott vétel az árverést kért hitelezőnek a követelését legalább részben kiegyenlíti. így nem történhetik meg, hogy olyan hitelező, a kinek semmi vagyoni érdeke sem fűződhetik az árveréshez, a kinek halvány reménye sem lehet arra, hogy a befolyt összegből az ő követelése kitelik, erőszakolja az árverést csak azért, hogy adósát tönkretehesse. (Igaz! Ugy van! a baloldalon. Elnök csenget.) KÉPYH. HAPLÓ. 1906 1911. XX, KÖTET, Elnök : Csendet kérek ! Nagy György: De, t. ház, ha kapcsolatba hozzuk a fedezeti elvet az átvételi elvvel, abban az esetben helyesebb, megfelelőbb rendelkezést elképzelni sem lehet. Az átvételi elv szerint az az árverési vásárló megegyezhetik a jelzálogos hitelezőkkel abban az irányban, hogy később is hagyják az ingatlanon a terhet. így azután egyszerre olyan feltételek mellett juthat az ingatlanhoz birói árverés utján, a milyen feltételek mellett más esetben az ingatlant csak szabad kézből való eladás alkalmával tudná megszerezni. így meg van mentve az adós érdeke. Ezzel szemben nem fogadhatom el azt, a mit a javaslat is felhoz, hogy t. i. az a baj származhatnék ebből, hogy fiktív követeléseket kebelezhetnének be az ingatlanra, hogy az első ilyen bekebelezett fiktív követelés lehetetlenné tenné az ingatlannak értékesítését. Hiszen ezzel szemben nagyon egyszerű a védekezés. Csodálkozom, hogy az igazságügyi bizottságban erre nem találták meg a kellő módot, a bizottság a fiktív követelés bekebelezésével szemben egyszerűen hivatkozott arra, hogy az egész ingatlant zárlat alá lehet ily esetben venni. Már pedig a kinek nagy ingatlana van, a mit érdemes volt nagy fiktív bekebelezéssel megterhelni, annak nem lehet érdeke, hogy megfosztassák a maga ingatlanának élvezetétől, hogy ezt egy idegen, harmadik személy rendelkezésére bocsássa, s éveldg, a míg a követelés Melegítést nem nyert, egy fiktív bekebelezés miatt a saját birtokának haszonélvezetétől elessék. Ebből tehát meggyőződhetünk arról, hogy fiktív követelésekkel szemben csak fiktív argumentumokkal lehet okoskodni. Ha ebben az irányban radikális reformot akarunk létesíteni, akkor az átvételi elvet a fedezeti elvvel kapcsolatban meg kell honosítani. Számitásom szerint a végrehajtási törvénynek 17 szakaszát kellene e végből részben módositani, 17 §., egy ilyen nagy törvénynél nem ad olyan nagy munkát, nem okoz olyan sok fáradságot, hogy attól vissza kellene riadni, mikor annyi jogos érvek megvédéséről van szó. Egy másik nagy előnye is van ennek a fedezeti elvnek és ez az, hogy már az árverés előtt az u. n. sorrendi tárgyaláskor, a mely az árverést megelőzőleg tartatik — tisztázni kell azt, hogy mely követelések állanak fenn, melyek vannak törlesztve, mert csak akkor lehet megállapitani azt az összeget, a mely elegendő arra, hogy annak alapján az árverés jogerőre is emelkedjék. T. képviselőház! Én kérem az igazságügyminiszter urat, hogy ha most talán ezt a kérésemet nem is tudja teljesítéssel honorálni, legalább jövőre, a midőn a végrehajtási törvény általános revizió alá jön, feltétlenül méltóztassék törvényes intézkedéssel megerősíteni a fedezeti elvet. T. képviselőház ! Egy igen fontos gyakorlati kérdésre hivom fel a háznak és az igen t. miniszter urnak a figyelmét az ingatlanra vonatkozó végrehajtásos árverés során. Nevezetesen a törvényjavaslat 20. §-a, eltérve az eredeti javaslattól, a mely a bánatpénz összegét 20 %-ban állapította 58