Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-358

454 358, országos ülés 1908 Julius 2-án, csütörtökön. amerikai rendszert kivánja-e követni, vagy pedig azt, a melyről most szólottam és a melyet Szerbiában honosítottak meg. Az az aggodalom, hogy nagyobb birtoknál nem fogjuk tudni, hogy melyik az az öt hold, a melyet mentesíteni kell, gyermekes aggodalom. A ki komolyan foglalkozik a kérdéssel, a ki komolyan akarja megmenteni és megerősíteni Magyarország kisbirtokos osztályát, a ki szivén hordozza és nemcsak ajakán a kisgazda érdekét, az nagyon könnyen megtalálja azt a módot, a mely legalkalmasabb a mentő munkálatra, a módot, a melynek alapján egy erős, egészséges kisgazdatársadalmat lehet teremteni. (Helyeslés.) T. ház ! Helyesnek tartom a javaslatnak azt az intézkedését, a mely a 6. §-ban van lefektetve és a mely az állami, törvényhatósági és községi szolgálatban levő tisztviselőknek és hivatalnokoknak és az ott felsorolt alkalmazottaknak fizetését kétezer koronán alul a végrehajtás alól mentesnek mondja ki. Nagyon kérem azonban az igazságügyminiszter urat, merjünk egyszer egy igazi, szép, szooziális értékű intézményt felvenni. Vegyük be a javaslatba, hogy családos tisztviselőknél minden egyes gyermek után további kétszáz korona mentesittetik. Ezzel végtelenül üdvös alkotást létesítünk. Adatokkal tudom igazolni, — nem akarom most a ház figyelmét hosszasabban igénybevenni, az adatokat azonban szívesen bocsátom a miniszter ur rendelkezésére — hogy az államháztartást az így megnagyobbodott mentességi összeg nem fogja befolyásolni és a hitelezőknek sem fogja a romlását okozni. Hiszen minimális összeget, kétszáz koronát mentenénk csak meg egy gyermek javára. Ezzel is a házasságra ösztönözzük az embereket. Lehet e kérdést mosolygással tárgyalni, de állítom, hogyha a tisztviselők, az állami alkalmazottak is elfogadják a végzetes egygyermekrendszert, ha a megélhetés smyos anyagi gondjai miatt ilyen álláspontra kénytelenek helyezkedni, beláthatatlan lesz ennek romboló hatása. Meg kell tehát ragadnunk minden alkalmat és módot arra, hogy e nemzetet számban is megerősítsük, mert, ha intézkedéseink antiszocziálisak lesznek, ha intézkedéseinkben nincsen meg a kellő erő és tartalom, akkor hiába hozunk hangzatos törvényeket : nem lesz, a Id azok kedvezményeit élvezhesse. Kérem tehát a miniszter urat, méltóztassék ezt az inditványt elfogadni; méltóztassék saját maga tenni ilyen inditványt. Én a dicsőséget szívesen átengedem. (Derültség.) Én leszek az első, a ki ezért üdvözölni fogom a miniszter urat . . . Günther Antal igazságügyminiszfer: Visszautalványozom ! Nagy György : A javaslatnak igen rideg intézkedését látom abban, hogy a nyugdíj ásóknak, az özvegyeknek a fizetését is végrehajtás alá lehet vonni. A kik ezt a törvényt szerkesztették, azok, ugy látszik, hála Istennek, nagyon jómódú emberek lehettek. Egy hang: Bizonyára egyiknek sem volt özvegye. (Derültség.) Nagy György : A szegény ember sorsát, a nyugdíj ások és különösen az özvegyek helyzetét, nehéz megélhetését bizony nem ismerik. Méltóztassék az 1885 : XI. t.-cz.-et, a nyugdíjtörvényt elolvasni, miféle drákói szigorral van megállapítva a nyugdíj, micsoda lelketlen intézkedések vannak benne, s akkor ezt a nehéz helyzetet még tovább is súlyosbítani, azáltal is nehezíteni, hogy foglalás alá vonja a törvényjavaslat a nyugdijat, ez nemcsak a szocziális érzékkel, de a humánus gondolkodással sem egyeztethető össze. Méltóztatnak-e tudni, hogy az 1885 ; XI. t.-cz. 39. §-a azt mondja ki, hogy az özvegy két gyermek után még ellátási pótlékot sem kap, csak három-hat gyermeknél, valamint ha hatnál több gyermek van, akkor sem kap többet ? Egy példával világítom meg, milyen helyzet állhat elő. Mondjuk, hogy egy középmagas rangú tisztviselőnek van 3000 forint fizetése és 400 forint megfelelő lakáspénze. Az a tisztviselő meg talál halni, özvegy és két gyermek marad utána. A nyugdíjtörvény szerint 600 forint után kapja a nyugdíj felét, további összegnél minden száz forint húsz százalékát. Összesen tehát kap az az özvegy, kinek férje 3000 forint fizetést és 400 forint lakáspénzt kapott, 780 forintot lakáspénz nélkül. Ebből kell magát és két gyermekét fentartania. Mikor mégis iránj^adók reá nézve a férjnek társadalmi viszonyai, akkor jön ez a humánus törvényjavaslat és a 780 forintból még 180 forintot elvesz. Méltóztassék megmondani, hogyan tudja fentartani magát és családját az az özvegy, a ki két árvájával rá van kényszerítve arra, hogy özvegyi sorban tengődjék és tűrje a törvénynek ezt a lelketlen, kegyetlen intézkedését ? A nyugdijasoknál is hogy van % Nem adnak lakáspénzt. Én ennél butább rendszert nem hallottam még. Hogyha valaki nyugdíjba megy, ki kell űzni a házból; a ki nyugdíjba megy, annak meg kell halni, annak egyúttal a sir ját kell megásni, mert lakásáról nem gondoskodik a törvény. Méltóztassék megengedni, ha azt mondom, hogy ennél butább rendszert nem hallottam, hogy mikor a személyi pótléktól, működési járuléktól, kiküldetési dijaktól megfosztják, akkor egyszersmind öreg napjaira, vénségére a lakásából is kidobják. Szeretném tudni, hogy ki fogalmazta volt akkoriban ezt a törvényt, mert megérdemelné, hog}' lakás nélkül nyugdíjba küldjék. (Derültség.) Szeretném tudni, hol laknék ez, ha nincs valami privát vagyona, mikor nyugdíjba küldenék. Mikor ilyen antiszocziáhs rendelkezések vannak a törvényben, akkor jön ez a törvény, mely még a nyugdijasok nyugdiját is lefoglalni igyekszik. Jól tudjuk, hogy a tisztviselő még a tisztviselői kölcsönt sem tudja megfizetni, a mely junktünban van életbiztosítási szerződéssel. Az az öreg ember már nem alkalmas arra, hogy életbiztosítási szerződést kössön, tehát még ez az egyetlen remédiuma sincs meg, és mikor ki van szolgáltatva az élet minden nyomorúságának, mikor fizetésének csak egy részét kapja, mikor az összes személyi pótlékai elmaradnak, akkor a törvényhozás még