Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-357

446 357. országos ülés 1908 Julius í-én, szerdán. munka. A t. miniszterelnök urnak ez a beszéde meglehetősen általánosságban hangzik. Ha bizonyítékok nélkül ezt elmondhatta, kérdem, meglepi-e a t. házat, ha ily körülmények között mi, ellenzék, sem minősíthetjük a legönzetlenebb bírálatnak azt a dörgedelmes hangot, a mely különösen utóbbi időkben a sajtó hasábjain ellenünk állandóan felhangzik. Azt hiszem, pártkülönbség nélkül az összes képviselők és a kormány tagjai is csak sajnálhatják közéletünknek rákfenéjét, hogy t. i. a gyanúsítások és rágalmak illetik állandóan a sajtót. Ez a körülmény is egyik oka annak, hogy megrendült, csaknem elveszett a közvélemény bizalma és hite a politika irányainak elvi tisztaságában, őszinteségében. Ez a tarthatatlan állapot, meggyőződésem szerint, fenn fog maradni addig, a mig a kormány végre valahára meg nem szünteti az egészségtelen pausálé-rendszert. ígérte ezt több alkalommal, nem teljesítette ; ezért minden alkalommal, a mikor aktuális, kötelességünk ezt nekünk, ellenzéknek, szóba hozni. Kérjük, méltóztassék ennek helyébe olyan nyilt, tiszta, üzleti összeköttetést létesíteni, a melynek elbírálásánál csak a lap szelleme, erkölcsi és nemzeti tartalma, elterjedtsége, szóval értékmérő szempontok jönnek számításba. Elnök : Az interpelláczió kiadatik a kereskedelemügyi miniszter urnak. Szterényi József államtitkár ur személyes megtámadtatás czimén kivan szólni. /Halljuk ! Halljuk !) Szterényi József kereskedelemügyi államtitkár: T. ház! Személyes megtámadtatás czimén kérek szót. Végtelenül sajnálom, hogy a házszabályok nem engedik meg, hogy a miniszter helyett magára az interpelláezióra felelhessek. Ezért kizárólag arra a személyes vonatkozásra kell szorítkoznom, a metynél Hoffmann Ottó képviselő ur jónak látta, bár a mint erősen hangoztatta, minden gyanusitási tendenczia nélkül, személyemet ezzel az ügygyei összekapcsolni. (Halljuk! Halljuk!) Én, t. ház, bátran merek hivatkozni egész közéleti tevékenységemre, de egész magánéleti tevékenységemre is, a melyet bármikor és bárkivel szemben a nyüvánosság legszigorúbb kritikája alá bocsátok. (Elénk helyeslés.) Akkor, a mikor becsületem meg volt támadva, azzal szemben a nyilvánosság legmesszebbmenő kritikáját akartam provokálni; volt bátorságom arra, hogy két izben is a bíróság elé álljak, (Helyeslés.) és ne szorítkozzam csak az inkriminált tételek bizonyításának követelésére, hanem felhívjam a bíróságot arra, hogy egész közéleti és magánéleti multamat bizonyítási eljárás alá engedje vonni. (Helyeslés és éljenzés.) Ha Hoffmann Ottó képviselő ur magáévá teszi azt a piszkos gyanúsítást... Hoffmann Ottó: Tiltakozom ez ellen! Szterényi József kereskedelemügyi államtitkár: A képviselő ur nem értett meg.. . Elnök: Méltóztassék a házszabályok keretén belül maradni. Kénytelen vagyok e sértő kifejezésért a képviselő urat rendreutasítani. Szterényi József kereskedelemügyi államtitkár : Én nem a képviselő úrra alkalmaztam ezt a kifejezést, és kár ugy felbuzdulni valamiért, a mit meg nem értett, hanem azt mondtam : hogyha a képviselő ur magáévá akarja tenni azt a — bocsánat a kifejezésért — piszkos gyanúsítást, mintha valaki abba a helyzetbe jött volna, hogy engem megzsaroljon, mintha nekem bárminő ténykedésemet palástolni vagy titkolni okom volna, akkor hálával fogok tartozni a képviselő urnak, mert módom lesz a képviselő urat a bíróság elé állítani, azzal tartozni fogok a magam becsületének. De hogy én — ismét bocsánatot kérek az erős kifejezésért — minden szennyes támadás miatt a magam becsületét odahurczoltassam, azt méltóságomon alulinak tartom. (Helyeslés.) Azt hiszem, hogy nem azzal teszek szolgálatot a köznek, ha erre a térre lépek, hanem ha az ilyen támadásra nem reagálok. Ha a t. képviselő ur arra hivatkozik, hogy az ellenzék kötelessége a közéleti tisztaság felett őrködni és ellenőrzést gyakorolni, hát én leszek az utolsó, a ki ezt a tételt a legmesszebbmenőleg alá nem irom. De engedjen meg a t. képviselő ur, ha interpellácziójában kizárólag azon kérdésekre szorítkozott volna, a melyeket tett, a melyek semmi összefüggésben nincsenek azzal a gyanúsítással, a melylyel személyemet illette, akkor tisztelettel meghajoltam volna a képviselő ur intencziója előtt. De a képviselő ur azt akarja, hogy a ház naplójában nyoma legyen . .. Hédervári Lehel: Ez a legújabb módja a gyanúsításnak, a rágalom terjesztésének. (Zaj.) Ez a legcsunyább módja ! Farkasházy Zsigmond: Megvédi magát az államtitkár ur, nem szükséges, hogy más védje. Szterényi József kereskedelemügyi államtitkár: Ezen módja énen a közéleti szereplésnek a közerkölcsök nevében a leghatározottabban tiltakozom. Ha mi a közéleti tisztaság ellenőrzését abban fogjuk találni, hogy indirekt módon, burkoltan, a nagy Galeotto módjára, — »nem hiszem ugyan, hogy megtörtént, de arról van szó, arról beszélnek, ezzel gyanusitják«, ha mondom, egymással szemben igy jövünk a ház elé, akkor lerontjuk a közéleti tisztaságot, (Elénk helyeslés.) és az egyéni becsületet tapossuk a sálba. Én, t. képviselő, ur nem fogom viszonozni a tárgyalásnak ezen módját, bár módomban volna gyakran olyanokkal szemben, a kik minduntalan a közélet tisztaságát hangoztatják, olyan vádakkal előlépni, a melyek más világításba helyeznék az illetőket. De nem teszem, mert azt tartom . . . (Félkiáltások a haloldalon : Nincs módjában !) Igenis, módomban van. Csépány Géza: Ki az? Tessék neveket emliteni! (Nagy zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek. Szterényi József kereskedelemügyi államtitkár: Ha a képviselő ur kíváncsi, szolgálhatnék vele, de nem tartozik a Ház elé, én nem leleplezésekkel foglalkozom, csak jelzem, hogy nem tartom helyénvalónak a közéleti szereplésnek azt a módját, a mely mások becsületét, habár indirekt módon is, pellen-