Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-357

438 :i57. országos ülés 1908 Julius i-é", szerdán. ki föld növeléssel foglalkozik, hanem egyáltalán mindenkire nézve van kimondva benne, hogy egy tehene, négy juha vagy négy kecskéje le nem foglalható, tehát mindenkire nézve van kimondva az is, hogy az azok beszerzésére szükséges pénz sem foglalható le. Nem kivánok most a kazuisztikával bővebben foglalkozni; majd a részletes tárgyalás során fogok konkrét javaslattal előállani. Ezúttal még csak azon harmadik szempontra kivánok rátérni, a melyből az ingatlanok igen olcsó áron való eladása ellen igyekszik ez a javaslat provideálni. Kétségtelen és azt hiszem, hogy minden utógondolat nélkül elfogadható tény, hogy az ingatlanoknak az árverésen igen olcsón való eladása gazdaságilag és társadalmilag igazságtalan és helytelen és épen azért csak örömmel üdvözölhetjük ezen javaslatnak azon intézkedését, hogy hogy a nem adós társtulajdonos birtokrésze el nem adható és hogy az ingatlant kétharmad értéken alul eladni nem lehet. De a midőn ezen utóbbi intézkedéstbeveszszük, egyszersmind arról is gondoskodni kell, hogy ez az intézkedés kijátszható ne legyen; t. i. előállhat az az eset, hogy az ingatlanok soha, de soha nem lesznek eladhatók azon az áron, a mely az árverési hirdetményben, mint kikiáltási ár szerepel. Tudok olyan esetet, hogy olyan birtoknál, a melynek évi haszonbére 2600 forint, az adó kitesz 1025 forintot. Mi ennek a következménye? A kikiáltási ár az adó százszoros értéke és igy az ingatlan ára 102.500 forint. Kérdem a t. házat, elképzelhetó'-e, hogy az ilyen ingatlan kikiáltási árának kétharmad része befolyjék ? Ettől eltekintve fenn van tartva a törvényben a végrehajtási eljárásnak az az intézkedése, a mely szerint jogában áll a végrehajtást szenvedőnek a községi elöljáróság bizonyítványával becsülni meg az ingatlan függő termésének az értékét, a mely azután szintén tekintetbe vétetik a kikiáltási árnál. Fenn van tartva az az intézkedés is, hogy az adósnak jogában áll a bíróság által kinevezendő két becsüssel becsültetni meg az ingatlant. Már most bekövetkezhetik, hogy ha hozzáadják a függő termés és a tartozékok, épületek, gyakran korhadt gyümölcsfák értékét, olyan horribilis értéket állapítanak meg, a melynek kétharmad részét senki a világon nem fogja megfizetni. Nagyon jól tudjuk, hogy az ingatlan értékét ezek a tartozékok nem emelik-, ezek nem mint vagyon, hanem gyakran mint teher jönnek tekintetbe. A törvényjavaslat szerint a hitelezőnek is jogában lesz két szakértővel megállapittatm az értéket. Kérdem már most a t. házat, hogy a sok becsülés között melyik lesz az irányadó. Ily körülmények között lehetetlennek és gyakorlatilag kivihetetlennek tartom e törvényes intézkedésnek a végrehajtását. Meg vagyok róla győződve, hogy a törvényben nyitva hagyott ezen kibúvókkal különösen azok fognak élni, a kik adósságcsinálásból élnek és nézetem szerint egész tömege fog keletkezni az olyan ingatlanoknak, a melyek soha eladatni nem fognak, a melyek épen, mert adósságok terhelik őket, mint valóságos fidei commissumok érinthetetlenek lesznek. Ilyen intézkedést a törvényben fentartani nézetem szerint káros. Magát azt a czélt, hogy az ingatlan csak kétharmad áron legyen eladható, helyeslem, de szükségesnek tartom oly intézkedés bevételét, a mely megakadályozza a hitelezők kijátszását. (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek, t. ház ! Maniu Gyula: T. ház! Van ezen törvényjavaslatnak sok intézkedése, a mely a legnagyobb mértékben belenyúl a magánjogi viszonyokba, épen azért nem tudom elképzelni, hogy miként lehetséges, hogy az ilyen magánjogi jogosítvány körébe eső intézkedések az átmenet kellő gondozása nélkül életbeléphessenek. Az átmeneti intézkedésekre kétségtelenül szükség van, ezt maga a javaslat is belátja és épen azért azt mondja, hogy e tekintetben rendelettel fog történni az intézkedés. Engedelmet kérek, én ebbe semmikép bele nem mehetnék, hogy ilyen fontos intézkedések miniszteri rendeletekkel legyenek szabályozva. Akkor, a mikor a közigazgatási ténykedések vagy egy törvénynek közigazgatási keresztülvitele forog kérdésben, akkor megengedhető, hogy az átmeneti intézkedések miniszteri rendeletbe vétessenek fej, de mikor magánjogi kérdésről, kodifikáczionális kérdésről van szó, akkor ezt a miniszterre bizni teljes lehetetlenség. Ep ezért teljes megnyugvással vettem az előadó ur kijelentését, hogy nem idegenkedik attól és valószínűleg a miniszter ur sem idegenkedik attól, hogy az átmeneti intézkedések a melyek magánjogi érdekeket érintenek, magában a törvényben szabályoztassanak. Csakhogy elfogadott elvet képez, hogy ilyen magánjogi kodifikáczionális intézkedéseket nem a törvényhozás plénuma készítsen elő, mert ha itt készítjük elő, csaknem ki van zárva, hogy meglepetéseknek és zavaroknak ne legyünk kitéve. A törvény igen nagy, súlyos hibáját látom abban, a mint mondám, hogy az átmeneti intézkedések nem magában. a törvényben vannak szabályozva : azokat előkészítve kell hozni a házba megfontolással. A mint emiitettem, bár ezen törvényjavaslat egyes intézkedéseit jóknak tartom, mégis ezzel szemben alapos aggályaim vannak, nemcsak jogi, hanem gyakorlati szempontból is. Azt tartom, hogy épen az ellenkezőjét fogja elérni, mint a mit elérni akar. Az a véleményem, hogy mi a kisembereket egyenesen az uzsorások kezébe adjuk, azért. mert az ilyen mentesség-sorozat mellett egy reális, veszteségre rendes körülmények között _nem számító egyén vagy intézet nem fog hitelt adni annak a kisembernek, csupán az, a ki 100%-ra adja majd a hitelt, mert beleszámítja rizikóját is. (Igaz ! Ugy van 1) Nem zárkózom el semmi néven nevezendő akcziótól, a mely a kisemberek exisztencziáját biztosítja, és megvédi őket, hogy valaki tönkre ne tehesse exisztencziäjukban, de viszont tartózkodni kivánok az olyan megszórj-