Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-357

426 357. országos ülés 1908 Julius 1-én, szerdán. hogy a mentességet felhasználhassa, neki a legsürgősebb anyagi érdeke az, hogy az a nap, melyen az ingatlant elárverezik, ne találja őt már az instrukczió birtokában. Tehát automaticze előidézzük azt, hogy az a kisgazda legkésőbb egy nappal az ingatlan elárverezése előtt eladja instrukczióját, mert hiszen, ha egy nappal később adja el, reá nézve ez a mentesség megszűnik. Ezért azt indítványozom, hogy ezeket az intézkedéseket, melyek semmit nem használnak a gazdának, sőt inkább ártanak, mert ha valakinek használnak, legfeljebb a .haszonbérlőnek használnak, ott, a hol nem haszonbérleti követelésről van szó, ezeket az intézkedéseket igenis helyettesíteni kellene azokkal, melyek a külföldi jogban erre vonatkozólag hatályosan fennállanak. Az igen t. előadó ur ennél a pontnál hivatkozott még azokra is, kiket én a bizottságban a közadók kezeléséről szóló törvénynyel való összefüggés szempontjából felhozni bátor voltam, és ezeknek a jelentőségét teljesen elütötte, vagy elütni vélte azon megjegyzésével, hogy be van terjesztve a közadók kezeléséről szóló törvényjavaslat, mely 52. §-ában ezen kérdést szabályozza, tehát az én aggodalmam alaptalan. Azt hiszem, hogy először is ilyen egyszerűen megnyugtatást abból hogy az a javaslat be van nyújtva, nem meríthetünk, mert abból, hogy a javaslat be van nyújtva, még nem tudhatjuk, hogy az a javaslat el is lesz-e fogadva. Mikor a jognak egy területét szabályozzuk, kötelességünk azt minden vonatkozásában rendbehozni, és nem bizhatunk abban, hogy egy javaslat, mely azt szabályozza, be van nyújtva. Vonatkozik ez t. i. arra, hogy a közadók kezeléséről szóló 1883 : XLIV. törvényczikk 60. §-ában eddig következőkép mondta alkalmazandónak a végrehajtási törvényt adó- és illetékvégrehajtások esetén. Azt mondta a törvény, hogy a végrehajtási törvény 51. §-ának a—p) alpontjai alkalmaztatnak adóvégrehajtások esetére is, az r) alpontja esetén azonban, mely a 12 holdon aluli gazdák mentességét tartalmazta, az 1883 : XLIV. t.-czikk 60. §-a egy külön részletesen leirt intézkedést tartalmaz. Ezen állapottal szemben e javaslatban nem történik semmi, mert a törvény 27., illetve most már 28. §-a egyszerűen annyit mond, hogy a hol régibb törvényekben a végrehajtási törvény illető szakaszára történik hivatkozás, ott a hivatkozott szakasz helyébe az fog lépni, melyet helyébe ez a törvényjavaslat állit. Ez tehát annyit jelentene, hogy a régi törvény 51. §-ának helyébe lép ezen novellának 2. §-a. De már most kérdem, hogy mi lép az 51. §. a)—p) alpontjainak helyébe, vagyis az az r) alpont, mely a 12 holdon aluli gazdákra eddig vonatkozott és a melyre vonatkozólag az adók kezeléséről szóló külön törvény rendelkezést foglalt magában, fog-e most már alkalmazást nyerni ezen törvény alapján vagy nem 1 Mikor az igazságügyi bizottságban ezt a kérdést felvetni bátor voltam, akkor a vélemények teljesen kétfelé oszlottak és igy teljesen indokolni látszottak azt a felfogásomat, hogy e kérdésben ezentúl az adóvégrehajtó fog majd gondolkozni, az fog dönteni a felett, vájjon adók és illetékek végrehajtásánál nyer-e vagy nem nyer-e alkalmazást ez a törvény ? Barta Ödön : Ugy fogja respektálni ezt, mint a régit. Éber Antal: Igaz, hogy a közadók kezeléséről szóló uj törvényjavaslat 52. §-a már kiterjeszti ezen mentességeket. De bátor vagyok figyelmeztetni a t. előadó urat, hogy pl. a moratóriumra vonatkozó intézkedést, mely márczius 15-től november 15-ig terjed, a közadók kezeléséről szóló uj törvényjavaslat nem terjeszti ki adók és illetékek végrehajtására. Abban a vacuum időben tehát, míg ez a végrehajtási törvény életbelép, de a közadók kezelése még szabályozva nem lesz, a következő jogállapot fog beállani. A mit ma a 12 holdon aluli gazdákra nézve ezen törvényjavaslat tartalmaz, az nem fog alkalmaztatni az adóvégrehajtások esetében, ellenben, mikor az adókezelési törvény életbelép, akkortól fogva nem fognak ezek a moratóriumszerű intézkedések, a melyek most alkalmaztatnak, érvényesülni. Én azt gondolom, mikor ily fontos matériát szabályozunk, akkor a törvényhozásnak kötelessége volna vagy azt kimondani, hogy ezek a mentességek az adó- és illetékvégrehajtásokra is vonatkoznak, vagy azt, hogy nem vonatkoznak. De ezt a kérdést szabályozatlanul az adóvégrehajtó tetszésére bizni, szerény vélekedésem szerint, nem lehet. A másik intézkedése a törvényjavaslatnak, a melyre vonatkozólag kifogást emeltem és kell is emelnem, az azon intézkedés, mely szerint az ingó árverési hirdetményekbe ezentúl nem kell vagy nem szabad a végrehajtást szenvedett nevét kitenni. Az eredeti törvényjavaslat, miután a régi törvény azt mondta, hogy ki kell tenni, éjszerűen annyit mondott, hogy nem kell kitenni, de az indokolásban ezt ugy értelmezte, hogy ez az ellenkezőt jelenti az eddigi állapothoz képest, vagyis mig eddig kitették, a jövőben nem teszik ki. Az az igazságügyi bizottság ennél tovább ment és azt mondta, ha kimondjuk, hogy nem kell kitenni, vonjuk le a végső konzekvencziát és mondjuk ki, hogy nem szabad kitenni. így került ez a pártértekezlet elé. A pártértekezleten bátor voltam én is, Lányi képviselőtársam is, kimutatni, hogy ez azt az állapotot idézné elő, hogy pl. a vidéken, a hol tanyai gazdaságok vannak, Madarason, Püspökladányban, Karczagon, ha igy fogják közzétenni a végrehajtást szenvedett elleni árverési hirdetményt, a legtávolabbról sem fog semmi adat rendelkezésre állani, a melylyel megjelölni lehetne, kinél fog az árverés lefolytattatok Erre az igazságügyminiszter ur méltóztatott kijelenteni, — és én ezen az alapon kell, hogy álljak — hogy beleegyezik abba, hogy visszacsináltassék az, a mit az igazságügyi bizottság csinált, t. i., hogy a »nem szabad« szó helyett újból a »nem keik szó fog belejönni a törvénybe. Erre vonatkozólag azt hi-