Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-356

ÉőB. országos ülés 1908 június 30-án, kedden. 4Ö9 a parlamentnek nivója, mert olyan férfiak kerülnének be, a kik képviselve a nemzeti akaratot, a nemzeti bizalomra támaszkodva a milliók érdekeinek hathatósabb, bátrabb szivü szószólói lennének. T. képviselőház! Nagyon szomorú dolog, hogy egy választásnál, a mikor a nemzet igazán az ország sorsa felett dönt, egyáltalán csak kérdésbe is jöhessen az, vájjon a jelöltnek, a ki programmot hirdet, van-e pénze, vagy szegény ember. Véleményem szerint, s a mi pártunknak: a függetlenségi és 48-as balpártnak véleménye szerint, a választáskor egyes-egyedül az elvek dönthetnek. Mérkőzzenek egymással a szembenálló eszmék, vívják ki a küzdelmet az ellentétes elvek, és a mely elv mélyebben gyökerezik a választók szivében, a mely eszme mellett nagyobb lelkesedéssel tartanak ki a választók, az az elv, az az eszme, annak az eszmének hirdetője nyerje meg a többséget, az kerüljön be a képviselőházba. (Helyeslések.) Ez pedig csak ugy történhetik, ha megadjuk a módot, megteremtjük az alkalmat, hogy a választók akarata tisztán nyilatkozhassak meg. Nem fogadhatom el az igazságügyminiszter urnak múltkori interpellácziőmra adott válaszát, hogy addig, a mig nincsenek deczentralizálva a válaszókerületek, addig nem lehet a költségek eltörlésének kérdését megoldani, és ezekre nézve majd az általános választói jogról szóló törvényben lesznek intézkedések. Azt tartom, hogy ily kérdésben a határozathozatalt egy napra, egy órára sem szabad felfüggeszteni. Ha igazán akarjuk, hogy a nemzet akarata nyilatkozzék a maga ragyogó tisztaságában, akkor pártkülönbségre való tekintet nélkül mindnyájunknak kötelességünk elfogadni azt az indítványt, a mely első sorban az u. n. alkotmányos költségek eltörlésére szolgál. (Helyeslések.) De ha az igazságügyminiszter ur azzal biztat, azt helyezi kilátásba, hogy az általános választói jogról szóló törvényjavaslatban e kérdés rendezve lesz, méltóztassék megengedni, hogy azt kérdezzem: miért szükséges az 1899 : XV. t. ez. hatályának 12 évre való meghosszabbítása? Hát komoly az a programm, a mely munkásságának főfeladatául az általános választói jog megteremtését tűzte ki: igen, vagy nem ? Ha igen, azon esetben nem látok okot, nem látom értelmét annak, miért kell egy rossz, a gyakorlatban igen sok esetben kártékonynak bizonyult törvény intézkedéseit további 12 évre kiterjeszteni? Hisz nyilvánvalóan az általános választói jog keretén belül intézkedni kell az országgyűlési képviselői választások feletti bíráskodás módjáról. Feltétlenül követelni fogjuk akkor is, hogy teljesen független bíróság ítélkezzék a képviselői választások érvénye felett. Azt hiszem, a t. igazságügyminiszter ur sem zárkózhatik el annak az igazságnak elismerése elől, hogy az 1899: XV. t.-cz. számos oly intézKÉPVH. NAPLÓ 1906—1911. XX. KÖTET. kedést tartalmaz, a melyek a jogállam eszméjével, az igazságszolgáltatás eszméjével homlokegyenest ellenkeznek, és a melyek kártékony hatását a gyakorlati életben sokszor kellett éreznünk. Ha egyébre nem hivatkozom, ott van a törvénynek az az esete, a mikor a megtámadott képviselő az ítélet kihirdetése előtti perezben lemond mandátumáról. Noha a megtámadás igazságos, a peticzió törvényes alapokon nyugodott, a Curia köteles a törvény igazságtalan rendelkezései folytán a jieticzionálókat marasztalni az összes felmerülő költségekben, mert itt van egy törvény, a mely az igazságért küzdött, a maga igazságát bebizonyító félt a perköltségek viselésének terhével sújtja. Megengedem, hogy ez a hiba — nevezzük politikai hibának — elnézés vagy véletlen folytán került bele a törvény intézkedései közé, de nem szabad tovább megtűrni oly törvénynél, a melynek hatályát 12 ujabb hosszú esztendőre akarjuk kiterjeszteni, ezt a hibát, az igazság ellen elkövetett ezt a valóságos merényletet. T. ház! Ilyen és ehhez hasonló intézkedések számosak az 1899 : XV. t.-czikkben, melynek megváltoztatására mindnyájunknak törekedni kell és nem tartom helyesnek, hogy mikor az igazságügyminiszter ur az 1899-iki törvény tizenkét évre való meghosszabbítását kéri a törvényhozástól, nem találta czélszerűnek azt az előbbi, a curiai bíráskodás reformálásáról kidolgozott törvényjavaslatot terjeszteni a ház elé, hogy alkalmunk és módunk lett volna észrevételeinket megtenni és alkalma lett volna a képviselőháznak a helyes észrevételeket honorálni azzal, hogy az ezeken alapuló indítványokat a törvény szövegébe iktassa. Bennem és az országgyűlési függetlenségi és 48-as balpártban jogos és alapos aggodalmat ébreszt a törvényjavaslat azon intézkedése, óhaja, — mert hiszen még ma csak óhaj a javaslat —• hogy tizenkét további esztendőre hosszabbittassék meg a curiai bíráskodási törvényjavaslat hatálya. Nem kelthet más aggodalmat, mint azt, hogy nem eléggé komoly, nem eléggé megérett az általános választói jogról szóló törvényjavaslat megalkotásának a szándéka a kormányban, és még mindig csak inkább készülődnek egy-egy ilyen törvényjavaslat kidolgozására, talán még ma sincsenek egészen tisztában az alapelvekkel, ma sem tudják eldönteni, hogy milyen legyen az a fundamentum, az a bázis, melyre a , törvényjavaslatot fel akarják építeni. E felett a kérdés felett pedig ma már többé vitatkozni nem lehet. Mi azzal a határozott programmal jöttünk a képviselőházba, hogy az átmeneti kormányzás legfőbb munkaprogrammját az általános választói jog megteremtése képezi és mi ennek a programúinak megoldását feltétlenül követeljük. Mi azzal nyertük meg a választók bizalmát, ők azzal; 52