Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-356

$56. országos ülés 1908 jnniiis 30-án, kedden. 407 szabadon megvendégelhessék és elláthassák a választókat. Ez a leghallatlanabb engedelem, a melyet ez a törvény statuál, mert ez azt jelenti, hogy általánosan megkövetelik a választók a választás napján, hogy a képviselőjelölt a saját zsebéből etesseitassa őket, holott e törvény életbeléptetése előtt olyan kerületek is voltak Magyarországon, a melyeknek választói sohasem fogadtak el a jelölttől egy falatot vagy egy pohár bort sem, hanem büszkék voltak megközelíthetetlenségükre és arra, hogy önzetlenül szavaztak. Mióta ez a törvény uralomra jutott, már alig akadt ilyen kivétel. Hallott-e valaha valaki olyan törvényről, a mely a választás szabadságáról és függetlenségéről, a választások tisztaságáról van hivatva gondoskodni és mégis maga teszi lehetővé, hogy a képviselőjelölt etessen-itasson ? Mindnyájan láttuk és tapasztaltuk, micsoda visszaélésekre vezethet ez az engedelem. Álljon elő az a képviselő, a ki nem tapasztalta, hogy a választás napján tele volt az a község dülöngöző választópolgárokkal, a kik olyan sokat szedtek be a képviselőjelöltjük által fizetett alkoholból, hogy utoljára azt sem tudták, hogy kire kell szavazniuk. És ez nem mondható etetés-itatásnak, mert a törvény megengedi! A 3. §. hatodik bekezdése tiltja, a 9. §. pedig nyíltan megengedi az etetést és csak a Curia bölcsesége kell ahhoz, hogy a határvonalat meg tudja találni, meddig szabad az etetésitatás és hol tilos az. Tisztelet néhány kivételnek, a Curia a mandátumok legnagyobb részét bátran megsemmisítheti, mert a választókerületek túlnyomó nagy részében a választás napján valóságos agyonetetés és agyonitatás folyik. (Felkiáltások : Talán nem!) Én véletlenül olyan kerületnek vagyok a képviselője - és erre büszke vagyok — a hol nem kellett a választókat sem etetni, sem itatni. A szegvári kerületnek büszke magyar népe nem kér a potya ételből és potya italból. Azok meggyőződésből, ingyen szavaztak rám. Ha máskép lett volna, — s azt hiszem, hogy minden tisztességes jelölt így cselekedne, — azt mondottam volna: Én nem adok egy pohár bort, egy darab kenyeret sem azért, hogy ideszavazzon. A ki akarja, szavazzon i'ám meggyőződésből, mert a ki csak a borért, virstliért, kenyérért, fuvardíjért szavaz, az szavazzon az ellenjelöltre. Mert csak az a képviselő képviselheti igazán a kerületet, a kit szeretettel, önzetlenül, ingyen választanak meg. - , ..••• Másik nagy kinövése a curiai bíráskodásnak a fuvardíj. Azt hiszem, ebben nincs közöttünk véleményeltérés. Azt mondja a törvénynek a 7. §-a (olvassa): »JSÍem esik az 1878. V. t.czikk 185. és 186. es a jelen törvény 3. §-a alá a" választóknak a választás helyére való szállítása és visszaszállítása«. Ugyancsak e szakasz utolsó bekezdése azt mondja: » Választóknak szállítás, vagy szükséges ellátás, úgyszintén zászlók és jelvények helyett pénz nem adható*. (As. elnöki széket Návay Lajos foglalja el.) Egy helyen tehát nemcsak megengedi, ha-nem egyenesen a jelölt kötelességévé teszi a törvény a szállítást és visszaszállítást, a másik helyen pedig azt mondja, hogy ezért pénz nem adható. Ez nagy ellenmondás. Nem is adnak sokat e törvény tiltó rendelkezésére, hogy a választóknak pénz nem adható. A választók hozzátar tóinak fizetik meg a fuvardijat, a vármegyék által szabályrendeleíileg megállapított költséget. Rendszerint ugy van, hogy minden választót megfogadnak fuvarosnak és a derék fuvaros vagy megtartja magának az egész öszszeget, vagy becsületesen megosztja a többi választókkal. Van olyan választókerület, a hol minden községet vonat köt össze, a hol a választók 15 — 20 krajczárért mehetnének el a választási székhelyre. Azonban az Istennek sem mennek és azt mondják, hogy a törvény kötelezi a képviselőjelöltet, hogy megfizesse a fuvardijat, azt a 2 — 6 forintot, a melyet az illető vármegyei törvényhatóság megállapított. Sőt annyira ment e tekintetben néhány helyen a választópolgárság, hogy a mikor ez a 48-as párt nem a többségpadjain ült, hanem mint ellenzék igérte a választóknak a szabad és független Magyarországot stb., akkor megtörtént egyes képviselőkkel, hogy a választópolgárok azzal mentek oda, hogy a kormánypártra leszavazok az egész fuvardíjért, neked azonban leszavazok a fél fuvardíjért, Tapasztalni fogják a kormány padjain ülő képviselő urak, hogy most majd az egész fuvardijat kell megfizetniök. (Zaj.) Merem állítani, hogy ezeket a fuvardijakat azelőtt nem ismerte a nép, csak egyes korrumpált kerületekben divatozott, hogy a jelölt saját költségén szállítsa be a választókat, mert az a derék, önzetlen, tisztán meggyőződése után induló magyar nép nem sajnálta lovát befogni a kocsi elé és megtett mértföldnyi utakat, hogy leszavazzon a jelöltje mellett, a kinek elveit szerette és diadalra akarta vinni. Mióta azonban ez a törvény törvényerőre emelkedett, az ujjainkon számolhatjuk meg Magyarországon azon kerületeket, a hol a választók önzetlenül, ingyen jönnek be a maguk kocsiján szavazni. (Zaj. Elnök csenget.) Merem tehát állítani, hogy ez a törvény korrumpálta Magyarországon a választókat, hogy ennek a törvénynek főrésze van abban, hogy ma a mandátum olyan drága, és hogy sok kerületben csak az lehet képviselő, a ki jobban győzi pénzzel, fuvardíjjal, etetéssel és itatással, mert szegény ember fel sem léphet, vagy ha fellép, akkor biztos kilátása van a bukásra, Már pedig lehetetlen, hogy ennek a törvénynek az lett volna a czélja. (Zaj.) Elnök (csenget) ; Csendet kérek ! Mezőfi Vilmos: Mindnyájan tudjuk, és egymásnak valamennyien őszintén bevalljuk, hogy