Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-341

>; 34 3tl. országos ülés 190< meg. És ezek közt első és legfontosabb és kihatásában legveszedelmesebb a létszámhiány, a mely folytonos fokozatos emelkedésében ma már ezerszáz főn felül van. Mezőfi Vilmos: Az a baj, hogy politikai szolgálatokra használják. (Mozgás és ellenmondás.) Hoffmann Ottó : A létszám hiánya állandó baj, a mióta ez az intézmény csak fennáll és ellene, a kiegészités érdekében, állandóan küzdöttek kormányaink különböző törvényben biztosított kedvezményekkel, hitegetésekkel, a melyeket azonban mind e mai napig nem váltottak be. Korántsem az állami szolgálat iránt való ellenszenv az indok, hogy kevés a jelentkező, mert hiszen köztudomású, hogy mennyire kapós nálunk a legnyomorultabb állami szolgálat is, és az ily állami szolgálat iránti tülekedésben a leszerelt csendőrök nem épen a legutolsók. A létszámhiány főoka az a nagymértékű aránytalanság, a mely a súlyos szolgálattal egyebekötött munka és a vele járó díjazás között fennáll, (Ugy van ! Ugy van!) Méltóztatnak általánosságban ismerni a kötelességeket, a melyeket a csendőrnek teljesítenie kell. Katonai fegyelem alatt éjjel-nappal úgyszólván szolgálatban lenni, a mely szolgálat, mondhatjuk, szünet nélküli életveszedelem, a nyomozás, a perrendtartás és a szolgálati utasítás tömérdek formaságának legszigorúbb betartásával eszközölni, az emberekkel és eközben a társadalomnak nem épen szine-javával úgyszólván keztyűs kézzel bánni, mert a legcsekélyebb szabálytalanságért is keményen lakol. Mindezekkel a kötelességekkel szemben az ellenérték a legközönségesebb munkás bérének felel meg. (ügy van!) De azért a csendőrség oly kifogástalanul teljesiti kötelességét, hegy átlag egy esztendőben mintegy ötven bűneset felderítése jut egy-egy szolgálatban lévő csendőrre, bár megjegyzendő, hogy némely bűnesetnek nyomozása sokszor heteket vesz igénybe. Most tessék még hozzávenni ehhez azt a szolgálati mennyiséget, melyet különösen ujabban a nemzetiségi és szocziálista mozgalmak, azonkívül nagyobbszabásu ünnepségek, választások igényelnek, akkor valóban csodálatraméltó, hogy az a csekélyszámú és szétszórt csendőrlegénység kifogástalanul képes teljesíteni kötelességét. (Ugy van ! ügy van !) Pedig működésüknek sikerét nagymértékben megbénítja a létszám hiányossága, sőt sok esetben azt lehetetlenné is teszi. Hogy egy közismert, bár negatív példát említsek, a dánosi esetben ki lett volna zárva, hogy elfogják a czigányokat, ha nincs épen aratás ideje, mikor a fenyegető sztrájkmozgalom miatt nagy csendőrlétszámot kellett az Alföldön konczentrálni. Megesik a félig lefolytatott deczentralizáczió következtében, hogy néha egy-egy őrsön csupán egy csendőr van, . holott azelőtt az átlagos létszám 7—8 ember volt. Igaz, hogy a deczentralizáczió folytán lásebb a körzet, de exisztencziális szempontból mégis óriási a különbség és nem kárpótol még az az 1, 2, 3 korona pótlék sem, melyet a belügyminiszter juttat azon csendőrörsök számára, hol a tagok száma június 10-én, szerdán. három, kettő vagy egy. így lehetetlen folytatni a a különben kívánatos deczentralizácziót, lehetetlenség ujabban városokat csendőrséggel ellátni, ezt különben még azért is, mert ide a legjobb elem kerül, és a városi csendőr az eddigi tapasztalat szerint legkorábban szerel le. Általában oly rövid ideig szolgálnak díjazási viszonyaiknál fogva csendőreink, hogy a létszám átlag 5—6 esztendőnként kicserélődik. Méltóztassék ennek nagy hátrányát közbiztonsági szempontból elképzelni. (Ugy van ! Ugy van !) A csendőrlegénységnek 70—75 %-a három évi szolgálat után leszerel, mikor megkapja végkielégítés czimén egy esztendei fizetését. Néhányan elszolgálnak 10—12 évig, míg nyugdíjjogosultságuk megkezdődik, de alig van közülük valaki, a ki 20—25 évnél nagyobb szolgálati időt eltölt, pedig nyugdíj-törvényünk szerint a teljes fizetés csak a szolgálati idő 40 esztendeje után jár. Erre pedig mindössze csak egykét eset volt, mikor állítólag már kocsin kellett szolgálatot telj esiteni az illető csendőrnek, hogy kibírja a negyven esztendőt. A nyugdíj törvénynyel, mely hivatva van a létszámhiányon segíteni és tűrhetetlen nyugdíj viszonyaikat rendezni, már 15 esztendeje hitegetik a csendőrlegénységet és valóban nem tudom megérteni, mikor ilyen szinte katasztrofális jelenséget tapasztalunk, hogy miért késik ezen törvényjavaslat előterjesztése ? Ha még hozzáveszszük, hogy pénzügyileg ez az uj törvénytervezet ujabb terhet nem ró az államra, sőt valószínű, hogy a végkielégítési reform folytán pénzügyileg még nyerünk is, igazán csodálatos, hogy ez a törvénytervezet még mindig a pénzügyminisztériumban van, a beterjesztés küszöbén. T. képviselőház! A közbiztonsági szervezet személyi kérdésének, minél gyorsabb megoldására .ne csak az serkentsen bennünket, törvényhozást, hogy az egyéni életnek, a testi épség, a tulajdon, szóval az egyéni jogrendnek hathatósabb védelmére van szükség, hanem serkentsen bennünket átérzése annak a nemzeti missziónak, a mely a jövő Magyarország belső életfolyamatában a csendőrségre vár. (Ugy van !) Korunk szelleméből folyólag az egyéni erők tömegesebb felszabadulásával együtt — sajnos ! — a nemzeti állam ellenőrzésének kötelessége aprólékosabb körültekintőbb tevékenységre kényszerit. És ezt a munkát t. képviselőház, a magyar csendőrnél hívebben, ügyesebben senki sem végzi el. (Helyeslés.) Ellenértékül pedig nem kivan mást a csendőr, mint munkájának méltányos díjazását. (Helyeslés.) Mindezek alapján a belügyi és honvédelmi miniszter urakhoz a következő interpellácziót intézem. (Olvassa) : Interpelláczió a belügyi és honvédelmi miniszter urakhoz. 1. A fokozódó csendőrségi létszámhiányon miképen szándékozik a kormány segíteni ?