Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-355

380 355. országos ülés 1908 június 27-én, szombaton. A mi pedig a bizományi áruk kezelését illeti, ott is igen furcsa állapotok vannak, t. ház. Az érkezéstől számított 21 napon át az árunak szabad fektére van Fiúméban és az államvasutak számlájára lesz beraktározva, mihelyt azonban az 21-ik nap letelt, az áru egyszerű raktári áruvá lesz és a társaság, a nélkül, hogy hozzányúlt volna, a nélkül, hogy az árut talán látta volna, követeli a féltől a be- és kirakási dijakat, szóval az összes kezelési dijakat. (Zaj.) A 12. §. értelmében a társaság köteles az államvasutak 12 raktámokának fizetését fizetni. A tényleges állajDot pedig az, hogy a raktárnál az államvasutaknak több mint száz raktárnoka van alkalmazva, a mely száz raktárnok abba a furcsa helyzetbe jut, hogy két gazdát kell szolgálnia, u. m. a raktárvállalatot és az államvasutakat. Hogy ebből miféle demoralizáczió, micsoda furcsa helyzet áll elő a diszcziplina terén a fiumei állomás személyzetében, azt hiszem nem kell bőven megmagyarázni. Hisz elég felemlíteni azt, hogy az az államvasuti tisztviselő, a ki csak a magyar királyi államvasutaknak érdekeit akarja szolgálni, mindenféle szekatúrának lesz kitéve, mert a szerződés értelmében a társaságnak azon joga is megvan, hogy neki a nem tetsző raktárnokot egyszerűen elcsaphatja, illetőleg a vasutak által mással helyettesit. tetheti. A térbérletre vonatkozólag megjegyezhetem azt, hogy daczára annak, hogy az államvasutak igazgatóságának beleszólása van, épen azon körülmény következtében, hogy a vasúti igazgatóságnak több tagja benn van a vállalat igazgatóságában, a térbérletet rendszerint azok a kereskedők kapják meg, a kik a fiumei vállalatnak jóakaratát birják. Legérdekesebbek a 15. és utána következő szakaszok, a melyek a társaságnak biztosítják az Összes berendezéseknek tűzkár elleni biztosítását és fentartását, a rendőri felügyeletet, az uj berendezéseknek előállítását, a melyeket a magyar államvasutak saját költségére, saját veszélyére teljesít. Nemkülönben az összes vágányok, fordító korongok, hozzáférő utak fentartását; a rendőri felügyelet költségeit szintén a vasút fizeti. Az épületek sérüléseit szintén az államvasutak kötelesek megfizetni. Ha pedig valamely kár áll elő az épületeken vagy ezek tartozékain, akkor a szakasz értelmében az államvas utak kötelesek az észlelt hiányokat, sérüléseket és károkat megfizetni. Ezen és a következő szakaszok intézkedései pedig évenként átlag számítva körülbelül 200.000nél több korona kedvezményt jelent a társaság számára. A 17. §. értelmében még a villanyvilágítást is az államvasutak kötelesek a raktári vállalatnak fizetni. A mérlegelésié vonatkozólag szintén érdekes dolgokat lehetne elmondani. Nevezetesen a mérlegelést például az államvasutak személyzete végzi; és ha a társaság maga eszközli a maga embereivel, akkor az államvasutak fizetnek egy krajczárt 100 kilogrammonként, ha pedig a fél saját embereivel eszközölteti a mérlegelést, akkor a társaságnak, daczára annak, hogy semmit sem tett, mégis fél krajczárt kell fizetnie 100 kilogrammonként. A raktárvállalatra bízott árukat, a melyeket a bóra, a szirokko, vagy a tenger megkárosít, nem a társaság fogja megfizetni, hanem az államvasutak. Ott vannak pl. a kocsitolatások, a miket a társaság olcsó pénzért kap ; körülbelül 1 koronát fizet minden mozdonynyal való tolatásért, az egyes kereskedők pedig 8—10 koronát fizetnek azért a szolgálatért. Ott van pl. a kocsik ki- és berakása. Ez alkalmat adott oly nagyobbszabásu abuzusokra, a melyekre lesz alkalmam máskor visszatérni. Hogy ne túlságosan éljek vissza a t. ház türelmével, röviden iparkodtam vázolni és ismertetni a hírhedt szerződést, a melylyel báró Dániel Ernő az összes létező és létesítendő raktárakat, rakhelyeket és rakpartokat a fiumei kereskedelmi és forgalmi viszonyok megkárosításával egy pénzügyi csoportnak 25 évi kizsákmányolásra szerintem jogtalanul és illetéktelenül átadta. Nemcsak, de azonkívül évi sok százezer korona értéket képviselő kedvezményt is biztosított annak a társaságnak, a mely társaság másfél milliós tőkéjének legnagyobb része a bankban van elhelyezve, a mely a Máv. kárára óriási haszonnal és semmi rizikóval dolgozik; a mely az országban egy uj czéget, egy uj összeköttetést nem létesített, nem honosított meg, de ellenben régi czégeket kiüldözött és lehetővé tette, hogy egy bank, a mely testvérintézete, a fiumei egyes kereskedőknek megsemmisítő konkurrencziát csináljon és Fiúméban minden íontosabb üzletágat abszorbeáljon és monopolizáljon. (Halljuk! Halljuk!) De a szerződésnek 30. pontjáról is meg kell emlékeznem, mert az talán a legérdekesebb. Ez azt mondja, hogy a kormány, ha a raktárakat, a saját tulajdonát képező építményeket vissza akarná venni és az ország forgalmának előmozdítása czéljából a saját legjobb belátása szerint másként akarna intézkedni, szóval, ha a szerződést fel akarná bontani, akkor másfél millió koronának megfelelő kártérítést kellene fizetnie. Szterényi József államtitkár: 1,600.000 kor.! Zanella Richárd: Az bizonyos, hogy a mig az államvasutak és a felek kárára történt visszaélésekre nézve a szerződésben semmiféle intézkedés nincs, a 30. §. azon katározmánya, a mely, a szerződésnek békés felbontása esetére, másfél millió kifizetéséről intézkedik, nagyon súlyos. Mert bizony, másfél millió koronát fizetni csak azért, hogy saját tulatjdonunkat visszakapjuk, nagyon is keserves. Ily szerződéseket szerintem csakis akkor lehetett létrehozni, a mikor vagy a favoritizmus vagy a tudatlanság vezette az ország közgazdasági ügyeit. Es üy szerződésekkel mindent el lehet érni, csak azt nem, hogy a magyar áUam gazdasági adminisztrácziójának Fiúméban vagy