Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-341

H2 34-1. országos ülés Í908 június ÍO-én, szerdán. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Folytatjuk a tanácskozást. Ki következik ? Dudits Endre jegyző: Lorkovics Iván. Lorkovics Iván (horvátul beszél). Elnök (csenget) ; Kérem a képviselő urat, méltóztassék a tárgyhoz szólni. Lorkovics Iván (folytatja horvát beszédét). Elnök : Következik ? Szent-Királyi Zoltán jegyző: Zakariás János! Zakariás János: T. ház ! A mikor a magyar állam mintegy 200 millió koronát áldoz vasutjának fejlesztésére és különösen építkezésekre, a mikor arról van szó, hogy az állam az ország különböző részeiben és különösen a középponttól legtávolabb álló jjerifériákon a magyar államvasutak javára épületeket emel, akkor lehetetlen, hogy fel ne merüljön bennünk az az óhaj, hogy az emelendő épületek és mindaz, a mit a magyar állam vasutvonalainak fejlesztésére fordit, ne csak hazai iparczikkekből készíttessenek, hanem magukon viseljék a magyar iparnak, a magyar stílusnak, a magyar formanyelvnek, a magyar jellegnek kifejezését is. T. ház ! A magyar állam évtizedek óta sokat költ a magyar ipar fejlesztésére, és ma már, hála istennek, ott vagyunk, hogy nemcsak az iparművészet, de az építészet terén is mindenhol érvényesül a magyar formanyelv. Nincs világkiállítás, a hol a magyar iparművészet meg ne jelennék, és akár a párisi, akár a milanói kiállítás eredményeit nézzük, a legnagyobb sikert e kiállításokon az ott kiállított azon tárgyak érték el, a melyeken a sajátszerű magyar jelleg, magyar formanyelv érvényesült. És ha az idegen, a ki Milanóban és Parisban gyönyörködött a magyar formanyelvben, a magyar stílusban, eljön Magyarországba, vasutainkon utazik, látja állomásépületeinket, vasúti kocsijainkat, joggal kérdezi, hol van a magyar művészi érzék, hol van a magyar iparművészet, a magyar építészet, a melyet Parisban és Milanóban a magyar állam kiállít. Itthon, ugy látszik, véka alá rejtik, mert a magyar állam épületeiben és berendezéseiben e stílus nem nyilvánul meg. Ezt a kérdést röviden érintettem a kereskedelemügyi kormány képviselője, a t. államtitkár ur előtt már a múlt csütörtökön, és talán fel sem szólaltam volna, ha tőle általam el nem fogadható kifogásokat nem hallottam volna, a melyeket most szóvá tenni akarok. Szterényi József államtitkár: Magánbeszélgetés. Nem tartozik a ház elé. Zakariás János : Tehát nem az államtitkár ur, hanem általában egyes szakértők azt a kifogást teszik ezzel az óhajjal szemben, hogy a magyar formanyelv még nincs eléggé kifejlődve, még kiforratlan, ez az egyik kifogás, és igy az építkezéseknél az ily kiforratlan stílust érvényesíteni nem lehet; a másik kifogás pedig az, hogy igen drágává tenné az építkezést és igy elfogadhatatlan. E kifogást meg lehetne tenni, ha már próbák történtek volna e tekintetben. De kérdem az államvasutak t. igazgatóságát és a kereskedelemügyi kormányt, megkisérelték-e a magyar iparművészek és magyar építészek felhívását arra nézve, hogy készítsenek pályázati terveket és költségvetéseket egyes kisebbnagyobb állomási épületekre nézve, készítsenek terveket, berendezési terveket, magukra a vasúti kocsikra nézve a magyar forma tekintetében és e tervekkel kapcsalatban készitsenek költségvetéseket. Mert csak ha e kísérletek már megtörténtek és oly eredménynyel járnak, hogy tényleg drágábbak a magyar stílusban készült épületek és kocsik, akkor lehetne azzal a kifogással élni, a melylyel egyesek élnek, de addig, mig e kísérletek meg nem történnek, addig nincs joga senkinek arra, hogy ily kifogással előálljon. A magyar építészek ezelőtt egy évvel mozgalmat indítottak és kívánták, hogy egyik kiváló magyar építésznek külön iskola állittassék fel a műegyetemen, a magyar építőművészet pedig évről-évre kiállításokon mutatja be igazán arravalóságát. Minden téren érvényesül a magyar formanyelv, miért maradna háttérben épen a magyar állam abban, hogy a magyar jelleget mindenütt kidomborítsa ? T. ház ! Magyarország a népek világában csak akkor áll meg és állhat meg, és csak akkor foglalhat el igazán méltó helyet, ha manyar jellegét érvényesiti mindenütt, ha az egyetemes művelődésbe és művészetbe beleviszi a magyar jelleget is, mint annak egyik alkotó részét. Kitől várjuk ezt, ha a magyar nemzet és a magyar állam nem teljesiti e téren kötelességét ? Ha talán kezdetben némi áldozattal járna, még akkor is kötelessége a kereskedelemügyi kormánynak és az államvasutaknak a magánvállalkozást e téren segíteni, a kezdeményezés terére lépni és fejleszteni a magyar iparművészetet és építészetet, és ez által ennek a magyar államnak magyar jellegét kidomborítani. Hiszen mi ennek a jelenlegi kormánynak és a mostani rendszernek feladata, ha nem az, hogy minden téren, a nemzeti művelődés terén, ha lehet — és ugy akarjuk — a hadsereg terén, a külügyekben és mindenütt a magyar nyelv, a magyar szinek, a magyar jelleg érvényesüljön ? És akkor a mi beléleltünkben, hol semmi más hatalom nem szólhat bele, ne érvényesítsük ezeket 1 Hol vannak a magyar államvasutak épületeiről, jelvényeiről a magyar nemzet színei ? Hol vannak vasúti kocsijainkon a magyar jelleg kifejezői, állomási épületeiben a magyar nemzet dicső őseinek képei mint diszitők ? Nem akarom a t. ház figyelmét hosszabb időre igénybe venni, hiszen nem vagyok iparművész, nem vagyok építész ; de mert más nem tette meg, magam vállalkoztam szerény laikus de magyar érzésemmel ennek a kérdésnek a felvetésére, és csak abban a reményben fogadom el a költségvetést (Felkiáltások : Törvényjavaslatot I) •— költségvetés is, mert meglehetős költségről van szó — (Derültség) abban a reményben fogadom el ezt a törvényjavaslatot, hogy a kereskedelmi kor-