Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-355

355, országos ülés 1908 június 27-én, szombaton. 379 ellenkezik, — természetes dolog, hogy ebből a javaslatból mindazt, a mi a mezőgazdákra, de bátran merem hozzátenni, hogy a gyárosokra nézve is előnyös, minél előbb életbe akarom léptettetni, és éppen abban találom a magyar képviselőháznak önálló rendelkezését és függetlenségét, hogy itt ne várjunk mindaddig, a mig tetszik az osztráknak, hogy életbe léptesse ott a törvényt, hanem életbeléptetjük^ mi azt, a mi a magyar közönségre előnyös. (Élénk helyeslés a baloldal/m.) Inkább léptetem életbe, a mi előnyösebb, rögtön, semhogy én várjak és az osztrák képviselőház tetszésétől tegyem függővé azt, a mit a magyarokra előnyösnek tartok. (Helyeslés.) Egyebekben a t. pénzügyminiszter ur felszólalása előttem tiszta képét tárta fel annak, hogy ez az inditvány a törvénynek teljesen megfelel ; hogy ez az inditvány semmiféle olyant nem tartalmaz, sem a mezőgazdasági vagy általában szeszgyártási szempontból, sem pedig törvényhozási és különösen — a mit figyelmen kivül hagyni sohasem akarok — magyar közjogi tekintetben, a mibe megnyugodni ne lehetne. Ha tehát mindezen szempontokból meg vagyok' nyugodva, nem találom semmi alapos okát annak, hogy egy a képviselőház által napokon át lelkiismeretesen és gondosan letárgyalt törvényjavaslat életbe ne léptettessék, a melynek életbe léptetését pedig mindnyájan előnyösnek és sürgősnek tartjuk. Ezért szivesén hozzájárulok a pénzügyminiszter ur inditványához. (Élénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Elnök : Szólásra következik ? Szmrecsányi György jegyző: Farkasházy Zsigmond ! Farkasházy Zsigmond: T. képviselőház! Tulajdonképen a legnagyobb elégtétellel és örömmel kellene fogadnom a t. miniszterelnök urnak most benyújtott egyszakaszos módositását, mert hiszen a t. pénzügyminiszter ur ezen javaslatával szó szerint igazat adott nekem mindazokban, a miket én e javaslatnak hosszú és nem egyszer kinos vitája folyamán előadtam. Mindamellett, t. ház, én elégtételt nem érzek a felett, hogy a miniszterelnök ur itten benyújtotta e módositást és ha örömet akarnék érezni, az csak káröröm volna, olyan kár feletti öröm, a melyet az egész ország megsinylene. Bocsánatot kérek, mélyen t. miniszterelnök ur, de én azt hiszem, elvárhattam volna, minden szerénytelenség nélkül, hogy a midőn indítványát benyújtja, ne azt ismerje el, a mit tévesen adott elő Mérey t. képviselőtársam, hogy t. i. én őt vagy a t. házat kitanítottam volna erre nézve. Én ezt sohasem állítottam, hanem azt a tételt állítottam fel itt a vita első perczétől kezdve és azóta is igen sokszor, hogy ez a törvényjavaslat ugy, a hogy van, 1908. szeptember 1-én életbe nem léphet, ha Ausztriában ugyanilyen törvény életbe nem lép. Akkor e miatt részben kikaczagtak, részben lehurrogtak. Maga a miniszterelnök ur is kétségbe vonta ezen állításomat. Már most, a ki megértette — és meg vagyok győződve, hogy igen kevesen értették meg e házban — azt a komplikált indítványt, a melyet a t. pénzügyminiszter ur benyújtott, az meggyőződhetett arról, — és ezt azért említem, mert Mérey t. képviselőtársam önmagát czáfolta meg e ténynyel, — hogy ez a törvényjavaslat nem foglal magában egyebet, mint azt, hogy ez az egész törvény, legalább annak minden lényeges intézkedése, hatályon kivül helyeztetik szeptember 1-én is túl abban az esetben, ha Ausztriában hasonló törvény életbe nem lép. T. ház ! Már felszólalásaim legelsejében megállapítottam, hogy ezt a törvényt nem lehet szeptember 1-én életbeléptetni és kértem a mélyen t. miniszterelnök urat és a házat, hogy erre való tekintettel ne vigyük a magyar parlamentet és képviselőházat abba a blamázsba, hogy hozzunk itt egy törvényt, a mely törvény tárgyalásának végén a miniszterelnök ur kénytelen legyen kijelenteni, hogy Ausztriától függ, vájjon az a törvény életbeléphet-e, vagy sem ? Semmi egyebet nem kellett volna tenni, mint elfogadni azt az indítványt, hogy csak szeptember 1-én tárgyaljuk ezt a törvényt és akkor már nem lenne kétséges, vájjon függünk-e Ausztriától abban a tekintetben, hogy ez a törvény életbelépjen. De tovább megyek. A t. miniszterelnök urnak semmi egyebet nem kellett volna tennie, mint hogy elálljon azon forszírozott és valósággal ingerültséggel folytatott (Mozgás.) tárgyalási modortól, a melylyel ezt a törvényjavaslatot kellő előkészület nélkül itt tárgyaltatta. Többször voltam bátor figyelmeztetni arra, hogy hiszen nem sürgős ennek a törvényjavaslatnak a tárgyalása, mert az ausztriai helyzetre való tekintettel sem helyes és kívánatos, hogy mi gyorsan végezzünk ezzel a törvénynyel ugyanakkor, a mikor nem tudjuk, hogy ott lesz-e hasonló törvény, igen vagymem 1 Ha nem méltóztattak volna azt a forszírozott tárgyalást erőszakolni, akkor igen is vagy abban a helyzetben lettünk volna, hogy szeptemberben tiszta helyzettel szemben tárgyalhattuk volna a törvényj avaslatot vagy pedig most tárgyalhattuk volna azt és még folynának a tárgyalások mindaddig, a mig Ausztriában is eldől ez a kérdés. T. ház ! Egészen eltekintek annak a szakasznak eredetétől, a melyet a t. miniszterelnök ur most pótlólag előterjesztett. Csupán csak azt kívánom konstatálni, hogy a parlamentarizmussal össze nem egyeztethető egy ilyen fontos intézkedésnek, a mely komplikáltsága folytán teljesen alkalmatlan arra, hogy a ház minden egyes tagja által megértessék, így ötletszerűleg való előterjesztése és a ház elbírálása alá való bocsátása. En ezt a parlamentarizmussal összeegyeztethetőnek nem tartom. (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! (Nagy György közbeszól.) Kérem Nagy György képviselő urat, méltóztassék csendben maradni. (Múzsa Gyula 48*