Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-355

$55\ országos ülés 1908 június 27-én, szombaton. 36? igen vagy nem ? (Igen! Nem!) Kérem azokat, a kik a 83. §. V. pontját változatlanul fenntartani kívánják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Ennélfogva kijelentem, hogy a 83. §. V. pontja nem fogadtatik el eredeti szövegében, hanem elfogadtatik Máriássy Mihály képviselő ur módo­sításával. Következik a 84. §. Szmrecsányi György jegyző (olvassa a 84. %-t). Elnök : Az előadó ur kivan szólni. Hoitsy Pál eladó : T. ház ! Ez a szakasz ugy intézkedik, hogy a törvényben foglalt kedvezmé­nyek a létező szeszfőzdéknek is megadassanak. Hogy félreértés ne legyen, kérném beiktatni azt, hogy csakis azon már létező szeszfőzdéknek adassék meg a részeltetés, a melyek ezen törvény köve­telményeinek megfelelnek. Azért kérem, a következő módosításnak elfo­gadását (olvassa) : »A 2. §. kikezdésben e kifejezés után : »a már létező« iktattassanak a következő szavak : »ezen törvénynek megfelelő.« (Helyeslés.) Elnök : Van valaki szólásra felírva ? Szmrecsányi György jegyző: Muacsevics Vazul. Muacsevics Vazul (horvátul beszél). Elnök : Van-e még valaki felírva 1 Szmrecsányi György jegyző: Lorkovics Iván ! Lorkovics Iván (horvátul beszél). tapasztalnunk, hogy jelentékeny bonifikácziót, illetőleg ellenértéket nyújt azoknak az ipari szesz­gyárosoknak, a kiktől a kontingenst elvonja. Ez mindenekelőtt nagy inkonzekvenczia, mert ha a kontingens ideiglenes természetű ajándék volt, a melyet a kormány az ipari szeszgyárosoknak adott, a kik annak hasznát jelentékeny mértékben élvezték, akkor semmi értelme sincsen annak, hogy az állam pénztárából körülbelül 3-5 millió vagy 3.900.000 koronányi összeget adjon a t. kor­mány ezeknek az ipari szeszgyárosoknak olyan értékért, a melyet élveztek, és a mely nekik nem tulajdonjoguk. Ha meggondoljuk, hogy mennyi szegény ember adóját kell nagy szigorúsággal be­hajtani a végből, hogy ez a 3­5 millió vagy 3,900.000 korona az állampénztárba befolyjék, a melyből ezeket a dúsgazdag embereket rekompenzálják, akkor ezt a megoldási módot igazságosnak és helyesnek mondani nem lehet. Egy hang (a baloldalon) : De azok nagy össze­geket fektettek be és méltányos, hogy ellenérté­ket kapjanak. Farkasházy Zsigmond; De ki is vettek be­lőle ! (Ellenmondás a baloldalon.) Azt hiszem, mind gazda emberek az ipari szeszgyárosok. Én mindamellett hajlandó vagyok azt a konczessziót tenni, hogy ők bizonyos nemzetgazda­sági hasznos működést fejtettek ki akkor, a midőn működésükkel a szeszfogyasztást és általában a szeszkereskedelmet annyira föllenditették, hogy ma már a kontingens jelentékeny részét lehet a mező­gazdasági szeszgyártásnak nyújtani. De ha a kormány azt mondja, hogy az a szeszkontingens, a mely elvonatik az ipari szeszgyáraktól, jelenté­keny értéket képvisel és ha azt mondja a t. kor­mány, hogy ezt hektoliterenként 65 koronával kívánja rekompenzálni, akkor igenis helyes az, hogy a kik e jelentékeny értéket kapják, körül­belül ugyanolyan összegben vagy mondjuk, arányosan redukált összegben — ha már jótéte­ményt akar gyakorolni a miniszterelnök ur a mező­gazdasági szeszgyárosokkal szemben — a maguk részéről is megfizessék és igy azt a nagy károsodást, a melyet az államkincstár szenved az által, hogy az ipari szeszgyárosok ilyen nagy összeget kajá­nak, relatíve redukálni lehessen. Ez a legelemibb igazságosságnak felel meg és ha egy kisebb összeget, mondjuk 50 koronát, állapitana meg a t. kormány, a melyet a mezőgazdasági szeszgyárosok egy hekto­liter szeszkontingensért fizessenek, ez már olyan jelentékeny összeg volna, a mely ezen inkon­veniencziát megszüntetné. De ezzel kapcsolatban egy kérdést vagyok bátor intézni a miniszterelnök úrhoz : kegyeskedjék megmondani, — én privátim hallottam, de az or­szág nincs tájékozva erre nézve — hogy tulaj don­képen hány ilyen mezőgazdasági szeszgyárnak fel­állítását tervezi, illetve összesen hány ilyen mező­gazdasági szeszgyár fogja ezen kontingens-kedvez­ményt kapni ? Abból lehetne azután megállapítani, vájjon áll-e az itt szóban lévő egész intézkedésnek azon alaptétele, hogy a mezőgazdasági szesz­f-i beszéd közben az elnöki széket Návay Lajos fog­lalja el.) Elnök : Szólásra következik ? Zlinszky István jegyző : Banyanin János ! Banyanin János (horvátul beszél). Elnök : Ki következik ? Zlinszky István jegyző: Surmin György! (Felkiáltások : Nincs itt I) Elnök : Ki következik 1 Zlinszky István jegyző: Magdics Péter ! (Fel­kiáltások : Nincs itt I) Elnök : Ki következik ? (Magdics Péter szólásra jelentkezik.) A képviselő ur fel volt szólítva, miért nem tet­szett jelentkezni ? Tessék megkezdeni beszédét. Magdics Péter (horvátul beszél). Elnök : Ki következik ? Szmrecsányi György jegyző: Farkasházy Zsig­mond ! Farkasházy Zsigmond: T. ház! Általánosság­ban való felszólalásom alkalmával voltam bátor rámutatni a pénzügyi kormány nagy inkonzekven­cziájára, a melybe a szeszkontingens megváltására nézve e törvényjavaslatnál esett. Nevezetesen a t. kormány azt az álláspontot foglalta el az ipari szeszgyárakkal szemben, hogy a kontingens nem képezi az ő tulajdonukat, a gyárak arra tulajdonjogot nem szereztek; az egy kedvezmény volt, a melyet bizonyos számú éveken keresztül élveztek, a mely idő lejártával a kedvez­ményt a kormány bármikor, minden ellenszolgál­tatás nélkül elvonhatja. A pénzügyminiszter urnak ezt a kijelentését olvastuk az újságokban. (Moz­gás.) Daczára annak azonban, hogy a pénzügyi kor­mány ezt az álláspontot foglalta el, mégis "azt kell

Next

/
Thumbnails
Contents