Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-355

356 355. országos ülés 1908 június 27-én, szombaton. állapításánál, ugy hogy inkább hajlandó lett volna lemondani arról a háromszori töltésből álló kedvezményről, csak azért, hogy az ilyen vexácziókat elkerülje. Erre nézve kérném a t. pénzügyi kormány nyilatkozatát, hogy hogyan és mikor lesz megállapítva, hogy az illető 30. 200 vagy 300 litert főz-e. Mindenesetre bátor vagyok konstatálni, hogy az az állítás, a melyet én az általános vita során koczkáztattam meg, hogy ez a törvényjavaslat a vagyonos, a jobb helyzetben lévő szeszfőzőket kevésbbé sújtja, mint a szegényebb szeszfőzőket, itt beigazolást nyer, mert azon konczessziók után is, a melyeket a pénzügyi kormány tett, mindenesetre a kis szeszfőzők jelentékeny részénél a négyszeri töltés fog alkalmaztatni és akkor, t. ház, az általános és mindenkire nézve érvényes 40% emelkedésen túl ezen kisebb szeszfőzőket még egy 33%-os emelkedés is fogja sújtani. Én azt hiszem, hogy ilyen megfordított haladása az adózásnak és megadóztatásnak nem felel meg a modern politika elveinek, s azért a leghatározottabban ellene vagyok és a javaslat erre vonatkozó részét nem fogadom el. Nem fogadom el Maniu Gyula t. képviselőtársam azon módosítását sem, hogy egyszerűen az tétessék a 30. §. 1. pontjába, a hol a töltési képesség négyszeri mennyiségének megadóztatásáról van szó, hogy háromszoros megadóztatás legyen. Ebbe csak az esetben egyezném bele, ha a t. pénzügyi kormány kész kijelenteni, hogy az a) pont, a mely további 6 %-os adóemelkedést jelent és 24 századnyi emelkedését is jelenti a megterhelésnek a kisüstösökre nézve, ezen valódi kisüstösökre nézve is alkalmaztatik. De szükségesnek tartom itt a házszabályoknak megfelelőleg módosított alakban benyújtani azt a módosításomat és illetve kérni annak elfogadását, hogy a legkisebb szesztermelők a saját használatukra szolgáló szeszmennyiséget adómentesen termelhessék. Már voltam bátor az általános vita során utalni arra, hogy a legnagyobb igazságtalanság és a legelemibb emberi jogokkal is ellenkezik az, hogy valaki saját gyümölcsét, saját termesztményét saját házi használatára ne ingyen fordíthassa és ki ne főzhesse ; hogy adót fizessen azért, a mit saját portáján mint saját termeivényét fogyasztja el. Ez oly igazságtalanság, a melyet nem volna nehéz a t. pénzügyi kormánynak reparálni, mert már kimutattam az általános vita során, hogy a menynyiben 30 liternyi mennyiségre nézve adómentességet konczedálna a t. pénzügyi kormány a legkisebb főzőknek, ezzel körülbelül 800.000— 1,000.000 korona jövedelemcsökkenés állana be a 40 millió korona adóemeléssel szemben, a mit az ország költségvetése bátran elviselhet. De hiszen nem kell általános emberi szempontból kiindulni, hogy ezt a módosítást és kérelmet az adómentességre nézve igazoljam. Elég ennek a javaslatnak azon intencziójára hivatkoznom, a melyet követ a nagytermelőkkel, a kontingens-élvezőkkel, szóval a nagyiparosokkal szemben. Ha, t. ház, a miniszterelnök ur méltányosnak és igazságosnak tartja, hogy a nagyiparosoknak azt a kontingens-mennyiséget, a melyet tőlük elvon, készpénzzel megtérítse, ugyanilyen méltányos az, hogy azok, a kik most a fokozottabb adózás által leginkább károsodni fognak, t. i. a kisüstösök, a kiktől a t. kormány a konczentráczió utján el akarja vonni az eddig élvezett kontingensüket, ugyancsak kártalanításban részesüljenek. A megfelelő kártalanítás, a mely csak azonos igazságot foglalna magában a nagyiparosoknak megtérítés alakjában való kártalanításával szemben, csakis az adóelengedésben volna helyesen elképzelhető, nevezetesen abban, hogy a ki saját használatára, saját termesztvényéből óhajt szeszt főzni, azt adómentesen tehesse. Épen ezért bátor vagyok egy módositást benyújtani, a mely igy szól (olvassa) : »28 litert meg nem haladó saját termesztvényű anyagból főzött és saját használatra szolgáló szesz adómentes,« Kérem ezen módosításom elfogadását. Még egy pár szót kell szólnom a 36. §. második bekezdésében foglalt intézkedésről, a mely szerint a főzőüst töltési képességének csakis 80%-a számit. Hát, t. ház, valóban nem tudom — és szakértők sem tudták nekem ezt megmagyarázni — hogy mire való az, hogy itt a főzőüst töltési képességének csakis 80%-a számíttatik, holott tudvalevő dolog, hogy a főzött anyag, a szilvaiz masszája olyan természetű, hogy nemcsak meg lehet tölteni vele az üstöt, hanem még tetézni is lehet, vagyis ebből kifolyólag nemhogy 80%-a lenne felhasználva az üst tartalmának, hanem még 100%-on felüli rész is. Nagyon szívesen venném ezt a 20%-os redukcziót, ha ez a kisüstösök javára szolgálna, de konstatálni kívánom, hogy ezáltal a kisüstösök tényleg némi károsodást szenvednek, ellenben az egész nyereség megint csak az u. n. nagyüstösök érdekeit szolgálja. Magam részéről is teljesen osztom Maniu Gyula képviselőtársamnak azt az óhaját és nézetét, hogy a nagy gyümölcsszesz-termelést pártolni kell, illetőleg megsemmisíteni nem szabad, mert ez biztosítja a gyümölcsnek az árát, ez segíti elő az ország gyümölcstermelésének feljődését. Én tehát szívesen veszem a magam részéről is azt, ha a nagy gyümölcsszesztermelőket támogatjuk, de hogy olyan előnyökben részesüljenek, a melyek a kistermelőket megsemmisítik, ezt már nem tartanám helyesnek. Különben mondhatom, — és megnyugtathatom mindazokat, a kik a nagy gyümölcsszesz-termelők érdekében szólalnak itt fel, közöttük épen Burdia Szilárd képviselő urat, a ki nagy megnyugvást talált a 36. §-ban a nagy gyümölcstermelőknek biztosítandó kedvezményekben, — megnyugtathatom őket abban a tekintetben, hogy a nagy gyümölcsszesz-termel ők ezen javaslat által károsodni nem fognak, hanem ellenkezőleg, az arányos előnyök, a melyek az egyes termelési ágakra ezen