Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-354

35

;

r. országos ülés 1908 június 26-án, pénteken. 337 pontban foglalt rendelkezéseket, a melyeket megtartani kötelesek. En konstatálni kívánom, — és ezt erdélyi mezőgazdasági szeszgyárosoktól hallottam — hogy ott Erdélyben teljes lehetetlenség ezt a pontot betartani, mert kénytelenek megvásárolt anyagokból szeszt főzni és a pénzügyigazgatóságok kénytelenek azt ott elnézni, mert különben a mezőgazdasági szeszgyárosok tönkremennének. Én azt hiszem, t. ház, hogy olyan rendelkezéseket belevinni a törvénybe, a melyet az ország bizonyos részeiben nem lehet végrehajtani, nem helyes. Épen azért tisztelettel kérem a miniszterelnök urat, méltóztassék ebben az irányban a megfelelő változtatásokat eszközölni e ponton, hogy ne csak a nagybirtokosok, hanem a középbirtokosok is, a kiknek számára tulaj donképen a javaslat előnyöket akar biztosítani, részesülhessenek a mezőgazdasági szeszgyárak kedvezményében. M-!>.: Hogy a mostani viszonyok mellett csak a nagybirtokosok részesülhetnek ebben, ennek igazolására bátor vagyok kérni a mélyen t. miniszterelnök urat, kegyeskedjék itt közölni azon 17 birtokosnak nevét, a ki ilyen mezőgazdasági szeszgyárat a legutóbbi időben kapott és akkor meggyőződhetik majd akárki arról, hogy a középbirtokosok alig vannak abban a helyzetben, hogy mezőgazdasági szeszgyárat kapjanak és üzembe hozhassanak. Kérem ennek a két pontnak megfelelő megváltoztatását. Elnök: Szólásra senki sincsen feljegyezve, ha tehát senki sem kivan szólni, a vitát bezárom. Az előadó ur nem kivan szólni. A miniszterelnök ur láván szólni. (Halljuk ! Halljuk !) Wekerle Sándor miniszterelnök: T. képviselőház ! Earkasházy Zsigmond t. képviselőtársam most felvetett kifogásaira én már az általános vita során feleltem. Azt a feleletet adtam, hogy ez a törvényjavaslat lényegesen elősegíti azt, hogy a kisbirtokosoknak is hozzáférhető legyen a mezőgazdasági szeszgyárak felállítása. Rakovszky István : ügy van ! Wekerle Sándor miniszterelnök: Két irányban segit ezen a dolgon. Először propagálja a szövetkezeti szeszgyárak felállítását, — és pedig lefelé minden korlátozás nélkül — (Igaz! Ugy van !) másodszor pedig, ha elolvassa a t. képviselő ur a most tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat 5. §-át, abból is láthatja, hogy lehetővé teszi, hogy több birtokos is egyesülhet szövetkezet nélkül egy szeszgyár alapítására. Tehát merőben valótlan az az állítás, . . . Rakovszky István : Ugy van ! Wekerle Sándor miniszterelnök : .. mintha itt a nagy birtoknak kedveznék ; lefelé pedig semminemű korlát nincsen, sőt az által, hogy több birtokos is egyesülhet, a nélkül, hogy még a birtok nagysága is korlátoztatnék, épen ki van vetkőztetve, minden igazából az a vád, mintha a nagybirtok érdekében tennék valamit. KÉPYH, NAPLÓ. 1906 1911. XX. KÖTET. Legyen elég Farkasházy képviselő urnak felvilágosításul ennyit mondanom. A mi a másik kérdést illeti, ő megint vitatta azt, hogy látja, hogy e tekintetben a mezőgazdaságiak sem lehetnek megelégedve. (Mozgás.) Ismétlem azt, hogy ez a romlási anyagokra nézve azt a könnyítést nyújtja, hogy míg eddig, ha a napi termelés 7 hl-t meghaladta, a kontingens után is elvesztette a termelő a boniíikácziót, addig most a pénzügyminiszter megadja 7 hl-en tul is az engedélyt erre és akkor a törzskontingens után feltétlenül megkapja az illető a boniíikácziót. A kisebb gyárakra nézve ennek szüksége sem áll elő és pedig azért nem, mert mint exkontingenst ugyanazon bonifikáczió mellett főzhetik ki a szeszüket, mindig feltételezve természetesen, hogy megfelelő areáléval. Ami Máriássy Mihály t. barátomnak észrevételét illeti, köztünk semminemű elvi különbség nincsen, ezt a pénzügyi bizottságban is kijelentettem, mert nekem is az a nézetem és a kormánynak is az a felfogása, hogy rossz termés esetén, ha a szeszgyáraknak nincs elegendő anyaguk, hogy foglalkoztatva legyenek, a kormánynak képezi feladatát hogydijkedvezmény engedélyezése által lehetővé tegye ezen kifőzést. (Igaz ! Ugy vem f balfelől). A kormánvnak képezi feladatát először a kincstár érdekében, hogy kifőzessék az a kontingens, és másodszor az illető mezőgazdaságok érdekében, hogy állataikat akkor is megfelelőleg táplálhassák, ha nem állanak ilyen anyagok rendelkezésünkre. (Helyeslés balfelől.) Megmondom, t. ház. azt is, hogy daczára annak, hogy köztünk semmi elvi különbség nincsen, miért nem ajánlom én mégis a diszpoziczió felvételét ebbe a törvénybe 1 Mert ha fel is veszünk a törvénybe diszpozicziót, ez csak egy általános óhajnak a kimondása lehetne, és mindig a végrehajtó kormány diszkrécziójára van bizva. Mert először az a feltétel, hogy általános rossz termés legyen azon a vidéken. Ez olyan vague fogalom, hogy annak apprecziálása, hogy általános rossz termés van, mindenkor a végrehajtó hatalom akaratának körébe fog tartozni. Másodszor a mi a díjkedvezményeket illeti, díjkedvezményeket is csak az állami vasutakra nézve engedélyezhetnék, vagy azon vasutakra, a hol a tarifaképzés joga az államnak feltétlenül fenn van tartva. A díjkedvezmény mérvét sem állapithatnók meg. Ha ilyent mondunk, hogy »önköltséghez«, ez megint olyan vague fogalom, hogy ismét csak a végrehajtásra tartozik. Akkor tehát, midőn egy törvénj^be precziz intézkedést, a mely ugy, a mint a törvényben van, végrehajtható, nem vehetünk fel, helyesebbnek találom, ha ezen tárgyalás során itt konstatálom a kormánypadokról és azt hiszem, a ház általános helyeslése mellett, hogy ugy pénzügyi mint közgazdasági szempontokból, de a mezőgazdaság érdekében is helyénvaló lesz, minden kormánynak feladata lesz, hogy ilyen általános rossz termés alkalmával tarifamérséklések által is segélyeztessék az illető szeszfőzdék üzeme. 43