Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-353

353. országos ülés 1908 június 25-én, csütörtökön. 315 sék: Gyümölcs és bortörköly párlatokból készült pálinkánál minden alkohol-hektoliterfok (liter) után egy korona fizetendő.* (Horvátul folytatja és befejezi beszédét.) Elnök : Ki következik ? Hammersberg László jegyző : Muaosevics Vazul! Muacsevics Vazul (horvátul beszél). Elnök : Ki következik ? Szmrecsányi György jegyző: Mazsuranios Bogoszláv ! Mazsuranics Bogoszláv (horvátul beszél). Elnök : Ki következik ? Szmrecsányi György jegyző: Farkasházy Zsigmond ! Farkasházy Zsigmond: T. ház! A szőnyegen forgó törvényjavaslat 1. §-a foglalja magában tulajdonképen az adóemelést,' a mennyiben az eddigi, pótlékkal együtt 100 korona hektoliterenkénti adó helyett a kisebb tételben 140 K-át és a nagyobb tételben 164 K-át állapit meg. Mielőtt erre vonatkozó észrevételeimet részletesebben megtenném, azt vagyok bátor konstatálni, hogy azáltal, hogy az 1 K 40 fillérnyi kisebb és 1 K 60 fillérnyi nagyobb adótétel között egy jelentékeny differenezia állittatik fel, valójában az adóemelés nem is ugy, mint a hogy a köztudatba átment, 40 %-os , hanem 44%-os lesz. Tudvalevő, hogy a szesz ára nem a kisebbik, hanem mindig a nagyobb adótétel után irányul úgyannyira, hogy az a kimutatás, mely itt az indokolás végén foglaltatik, tulaj donkép a tényleges helyzettel meg nem egyezően valósággal a nagyobb adótételt veszi fel a szesz árának irányitójául, holott tényleg el kell ismerni, hogy egy fél koronányi differenezia szokott előállni, a mi annyit jelent, hogy a szesz ára ezután nem 40 fillérrel fog hektoliterenként emelkedni, mint a hogy csak az adó arányában emelkednie kellene, hanem 44 fillérrel. Ezáltal az a tényleges helyzet áll elő, hogy a legszegényebb néposztályra, mely ezt az adót mint fogyasztó viselni fogja, nem is 40, hanem 44%-os adóemelés esik. Igaz, hogy ezt a termelők nem fogják megfizetni és ennek a javaslatnak tárgyalása során kétségkívül eddig csak mindig a termelőkről volt szó és nagyon keveset beszéltünk a fogyasztóról. De ez az adóemelés, mely a 4 koronás differencziában foglaltatik, ténylegesen a fogyasztót, a legszegényebb, legegyszerűbb munkást fogja sújtani. Ha pedig figyelembe veszszük, hogy azáltal, hogy kontingentálták a szeszt, kerek összegben 800.000 hektolitert kontemplál a miniszter ur — hogy a 8000-et elhagyjam — ez a négy korona hektóliterenkénti differenoziát véve, ujabb három és fél milliónyi adóterhet jelent a legszegényebb néposztályra. Már most joggal kérdezhetjük, minek csinálta ezt a differenoziát az igen t. miniszterelnök ur, ha már, a mit én helyesnek abszolúte el nem ismerek, jónak látta ilyen különböző adótételeket megállapítani ? Ez a négy korona arra kell, hogy bizonyos érdekköröket, melyeket — mint voltam bátor enűiteni — megrövidített ez a javaslat, bizonyos mértékig kárpótlásban részesitsünk, mert kétségtelen, hogy az a három és fél millió korona a kontingensszesztermelőknek fog jutni, mig három és fél millió szolgál majd a szegény ipri ésa szegény mezőgazdasági szeszgyárosoknak rekompenzálására azért, mert az egyiktől a kontingens egy részét csupán 65 K megtérítés ellenében vették el, a másiktól pedig a bonifikáczió részben vétetett el. Engedelmet kérek, hogy a miniszterelnök ur, a ki jónak látja például a mezőgazdasági szeszgyárosoktól igen csekély, pár százezer koronányi haszon fejében és kedvéért elvonni az eczetgyártáshoz szükséges szesznek kontingentált kitermelését, ezekkel szemben ilyen módon lássa jónak kárpótlásokat adni a legszegényebb lakosságnak a rovására, ezt sem szocziális, sem társadalmi, sem álladalmi szempontból igazságosnak helyesnek, arányosnak, jogosultnak nem tartom. Önök mindig azt hangoztatják, hogy ez a parlament be fogja bizonyítani és be is bizonyítja az országnak, hogy nem osztályparlament, hanem, hogy a legszegényebb, itt nem képviselt társadalmi osztályoknak javát is szem előtt tartja és szivén viseli. Bocsánatot kérek, akkor a leggazdagabb embereknek Magyarországon három és fél milliót juttatni még 4 filléres adódifferenczia utján a legszegényebb néposztály rovására, ez olyan helytelen és antiszocziális elv, a melyet én nem ismerhetek el és a mely a t. kormány programmj ával nem fér össze. Én ugy gondolom, hogyha a t, kormány ezt a törvényj avaslatot szentírásnak nem tekinti és nem fog abszolúte ragaszkodni olyan elvek fentartásához is, a melyek ennek a javaslatnak lényegét ugy sem teszik, akkor, a mint méltóztatott megalkudni az ipari szeszgyárosokkal, a mint méltóztatott megalkudni a mezőgazdasági szeszgyárosokkal, a a mint méltóztatott még a gyümölcspálinkanagyfőzöknek is, a kik ellen ez a javaslat irányul, ujabb konczessziót tenni, — ugy hallottam, Burdia képviselőtársam közbenjárására, — azt hiszem, méltányos és igazságos az a kérelem, hogy mi, a kik a legszegényebb néposztályok érdekében szólalunk itt fel, szintén meghallgattassunk és alku köttessék velünk, nem a mi javunkra, a mint más érdekkörökkel történt, hanem a legszegényebb néposztály javára. Méltóztassék, mélyen t. miniszterelnök ur, fentartani az eddigi differenoziát a kisebb és nagyobb adótétel között és ezzel három és félmilliónyi adó fog megtakarittatni a legszegényebb néposztály részére. Ennél az 1. §-nál nem kívánok élni azon házszabály-, illetőleg szokásbiztositotta jogommal, hogy az egész törvényjavaslattal foglalkozzam újból és kvázi általánosságban. Elnök : Ezt nem engedik meg a házszabályok. Farkasházy Zsigmond: De a szokásjog! Elnök : A szokás sem engedi meg. A ház külön adhat engedélyt, de erre szokás nincs. Farkasházy Zsigmond: Mondom, nem kívánom igénybe venni, tehát a vita most tárgytalan. 40*