Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-352

352. országos ülés 1908 június 2k-én, szerdán. 293 talanságát, kimutattam a mezőgazdasági szeszgyáraknak indokolatlan megkárosítását, kimutattam, hogy a gyümölcstermelésre általában veszedelmes és káros ez a javaslat és kimutattam azt, hogy a kisüstösöket teljesen tönkre fogja tenni. Ezek a tételek benfoglaltattak azon kiáltványunkban is, mely a legnagyobb ressensust keltette itt a házban és a mely kifogásoltatott azért, hogy minek használunk mi olyan jelszavakat, hogy ez a javaslat »tönkre teszi« a kisüstöt. Csakhogy e tekintetben épen a t. miniszterelnök ur szájából hallottam tegnap a a leghatározottabb állásfoglalást, a mely a helyzet tisztázásához nagyban hozzájárult. Szükséges, hogy t. képviselőtársaim, a kik ezt a javaslatot meg fogják szavazni, tisztában legyenek azzal, hogy a miniszterelnök ur e kérdésben tulajdonképen milyen programra, alapján áll. A t. képviselő urak velem szemben azt vitatták, hogy a kisüstösök ellen nem irányul ez a javaslat. Viszont a miniszterelnök ur tegnap kijelentette, hogy az ő közgazdasági programmja oda irányul, hogy a kisüstök teljesen megsemmisüljenek. Nem is egyszer mondotta ezt, hanem többször. » Lehetetlen fentartani azt az állapotot mondotta ő, hogy 68.000 kisüstön főzzék ki a gyümölcspálinkát Magyarországon«. Ez az egyik, a mit kijelentett, hogy a 68,000 kisüst létezését ő lehetetlennek tartja; a másik helyen pedig azt mondotta, hogy »a lisztes anyagokból való főzést a kisgazdák részére épen a szövetkezeti szeszfőzdék által akarjuk lehetetlenné tenni«. (Olvassa): »Mert akkor, a mikor a kisüst megszűnése, átalakítása a tendenczia« — ezt mondta szó szerint — »lehetetlen a kisüstösöknek újból megengedni a lisztes anyagokból való főzést«. Hát tessék mindenkinek, a ki ezt a javaslatot megszavazza, a lelkiismeretével számolni abban a tekintetben, hogy megszavazta azt a tendencziát, hogy a kisüstösök megsemmisittessenek. A ki ezt jónak és helyesnek tartja, ám szavazzon mellette, de én megmaradok álláspontomon, hogy a kisüstön való főzés emberileg jogosult dolog; hogy a kisüstön való főzés különösen a magyar parasztnak ősi jussa, a melyet az abszolutizmus csökkentett ugyan, azonban azelőtt és azóta is mindig fennállott, bár csökkent mértékben, és mi ragaszkodunk ehhez az álláspontunkhoz, t. ház, mert ezt gazdasági szempontból sem tartjuk károsnak. (Mozgás a baloldalon.) Ennélfogva ne méltóztassanak csodálkozni azon, ha mi arra törekszünk, hogy az érdekeltek, az a 68,000 kisüstös, a ki eddig maga főzte ki a pálinkáját, tudomással birjon ezen tendencziáról, önök pedig számoljanak azon kisüstösökkel, a kiket soha semmiféle ankétre, tanácskozásra, értekezletre meg nem hivtak, hogy a kérdésről véleményt mondjanak. Számoljanak önök velük, ha ők más nézeten lesznek a tekintetben, hogy közgazdasági szempontból kivánatos-e a kisüstösök megszüntetése. Én parlamentáris és politikai szempontból szükségesnek, sőt elengedhetetlennek tartom, hogy ha egy ilyen fontos és sok ezer állampolgárt érdeklő javaslat tárgyaltatik, alkalom nyújtassák az érdekelteknek, a nagyközönségnek, hogy a kérdéshez hozzászóljanak. Ez az általános parlamenti elv indokolja az előadottakon kivül másodsorban azt a kívánalmamat és ellenindítványomat, hogy ezen javaslat most a napirendről levétessék ós őszszel tűzessék napirendre. (Helyeslés balfelöl.) De van egy olyan indoka is elleninditványom helyességének, a mely nem csupán a szesztermeléssel foglalkozó érdekköröket, hanem az egész országot érinti, és a mely az egész ország közgazdaságát érő veszedelemre vonatkozik, a mely előáll abban az esetben, ha most ezt a törvényjavaslatot letárgyaljuk. Ez az aggodalmam az Ausztriával való viszonyunkból fakad. E tekintetben sem kell egyedül ellenzéki álláspontomra szorítkoznom. Hivatkozom egyik kormánypárti képviselőtársamnak, Máté László képviselő urnak ezen irányban kifejtett nézetére, a ki világosan megmondotta, — s ezt helyes érvekkel támogatta — hogy abban az esetben, ha mi most ezt a törvényjavaslatot elfogadjuk, az osztrák termelés olyan előnyhöz jut a magyar termeléssel szemben, a mely a legkárosabb következményekkel fog járni a magyar közgazdaságra nézve. Nevezetesen először arra a differencziára vagyok bátor hivatkozni, a mely a szesz adója tekintetében Magyarország és Ausztria területe közt fenforogna azon esetben, hogyha Ausztriában nem hoznák meg e törvényt, — a mint' hogy nem fogják most a nyáron meghozni — Magyarországon pedig ezt meghozzák. Nem lehet elvitatni, hogy ezen esetben a magyar szeszadó és az osztrák szeszadó között hektoliterenként 50 koronányi különbözet lesz. Ausztriában 90 kor. lesz egy hektoliter szesz adója, Magyarországon pedig 140 korona. (Mozgás balfelöl.) Bocsánatot kérek, én a leghatározottabban állítom, hogy sem a miniszterelnök ur, sem senki a' világon nem lesz képes arra, hogy ilyen óriási különbözetek mellett Magyarország és Ausztria között a csempészetet megakadályozza. Ne felejtsük el, hogy a két ország között vámvonal nincsen és hogy az ellenőrzés igen laza. Szinte elképzelhetetlen, hogy ezer hektoliter számra ne özönöljen a szesz Ausztriából, hacsak a legszigorúbb ellenőrzést életbe nem léptetjük. Egy esetben persze készséggel megnyugodnám ezen adókülönbözetben, ha t. i ígéretet kapnék arra, hogy az adódifferencziából származó károk elhárítása végett vámvonalat méltóztatik fölállítani Ausztria ós Magyarország között. Sőt ez esetben örülnék, hogy drága áron bár, mert