Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-350

264 35Ö. országos ülés Í90B június 22-én, hétfőn. nem ugy mint a t, kultuszminiszter ur magát kifejezte, felfelé, hanem napról-napra egyik törvényjavaslatról a másikra igenis lefelé visz. Mi lesz ennek a vége ? Hol lesz majd a megállás ? A mikor folytonosan csak a nemzetnek a súlyos adót rakják a vállára és viszont a nemzetnek biztosított jogok soha megvalósulást, teljesülést nem nyernek. Mit méltóztatnak gondolni t. képviselőház, ha mi folyton csak azzal állunk elő a nemzetnek,, hogy ujabb és ujabb megadóztatásokra és ujabb meg ujabb áldozatokra van szükség, nem fogja az akkor elveszteni teljesen a bizalmát % Mert itt nem egyik vagy másik pártról van a szó, hiszen abban nincsen semmi baj, hogyha paralmenti váltógazdaság folyik, hanem az a hiba, hogy elvesziti az egész nagy Magyarország a maga bizalmát, megszállja a lelkeket a közöny és ilyen közönyös lelkekkel nem lehet azután többé hazafias, nemzeti politikát folytatni. Én csak arra hivatkozom t. képviselőház, hogy én egyenesen a kisüstök megadóztatása behozatalának köszönhetem, hogy ma képviselő vagyok. Emlékszem reá, hogy ellenfelemet Bochkor egyetemi tanárt még a faluba sem engedték be, mert az ő képviselősége idején 1888-ban behozták a kisüstök megadóztatását, vagy a mint nálunk mondották, akkor vágták el a lábát a kicsi üstöknek. Ezt érezte a legérzékenyebben a székelység és milyen arczczal mennék én haza a választóim közé, az én székely testvéreim közé. Egy hang : (bdifelől) : Hát ne menj haza! (Derültség.) Nagy György : . . . hogyha ezt a hibát, a melyet hibáztattam annak idején, most én is szavazatommal támogatnám és magam is hozzájárulnék ahhoz a bűnhöz, a mely a kisgazdák megélhetését igyekszik súlyossá, lehetetlenné és elviselhetetlenné tenni. Hogyha a kivándorlás okait kutatjuk t. képviselőház, ha keressük azt, hogy honnan ered ez a mindig erősebb és erősebb és kétségbeej több nemzeti vérveszteség, akkor csak elő kell venni törvénytárunkat, az a legfényesebben és a leghangosabban beszél arról, hogy miért ölt a kivándorlás olyan óriási mérveket. Hiszen akkor, a helyett, hogy lassan szivárogtatják ki ilyen antiszocziális törvényalkotásokkal a nemzet vérét, a legjobb egyenesen, őszintén és nyiltan kimondani, hogy tömegesen akarják a független állampolgárok megélhetését lehetetlenné tenni. Elnök: T. képviselő ur, a szónoki hévben is meg kell tartani bizonyos határokat. Ez feltétlen kötelesség és ezért kérem a t. képviselő urat, tessék a beszédet befejezni és a tárgynál maradni. (Helyeslés.) Nagy György: Én t. képviselőház, figyelembe véve a nemzet millióinak érdekét, figyelembe véve azt, hogy a kisüstökön való főzés ujabb súlyos megadóztatása végzetesen káros a kisgazdákra, és figyelemmel arra, hogy ez a törvényjavaslat méltánytalan és igazságtalan az ipari és a mezőgazdasági szeszgyárosokra nézve is, kijelentem, hogy ezt a javaslatot nem fogadhatom el. (Élénk helyeslés a balközépen.) Elnök : Ki következik ? Szent-Királyi Zoltán jegyző: Damián Vazul! Damián Vazul : T. képviselőház ! Csak helyeselni és támogatni lehet a kormánynak . . . (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek. Damián Vazul: . . . azt a törekvését, a melylyel az államháztartás egyensúlyát fentartani igyekszik. A kormánynak különben is kötelessége, hogyha már a kiadások terén a két megelőző, valamint a folyó évben is lényeges emeléseket javasolt és azokat a házzal, illetőleg az őt támogató többséggel megszavaztatta, hogy a kiadások tekintetében a fedezetről is gondoskodjék. A bevételek emelését a szőnyegen lévő törvényjavaslat a szeszadó növelésével akarja elérni, A szesz megadóztatása az általányozás szigorítása által, az adóalapnak 33%-os emelésével a szeszadónak literalkohol után 40, illetőleg 64 fillérrel való emelésével kontempláltatik az állam részére évenként 30—40 millió jövedelem-többlet. Tagadhatatlan, hogy ez utón az állam nagy jövedelemhez jut és hogy az adott viszonyok közt a legalakalmasabb módhoz, a szeszadóemeléshez, folyamodott. Azonban kötelessége egyszersmind ezen reform keresztülvitelénél vigyázni, hogy az igazságos mértéket ne téveszsze szem elől és hogy mindenekelőtt az általános érdek, a népérdek érvényesüljön az egyesek és az osztályok érdeke felett. Végül, ha már az indokolás szerint az ország közgazdasági érdeke kivánja, hogy a mezőgazdasági szesz előállítása előmozdittassék, ne rövidíttessék meg nagyon az ipari szesz előállítása sem, annál kevósbbé ne tolja háttérbe a kisüstöket, a melyeket a közönség nagy része, a kisemberek, a szesz előállítására használnak. Azon az utón kell haladnia, hogy a verseny le ne szállittassók, mert ez ugy financziális, mint közgazdasági szempontból is káros lenne az országra nézve, miért is általában az a kívánatos, hogy az Összes érdekek megvédelmeztessenek. Én azt látom, hogy e törvényjavaslat súlya nemcsak hogy ránehezedik a kisüstre, de egyenesen annak megsemmitését czélozza azáltal, hogy azt a forgalomból mintegy kivonni szándékozik. Ezért szólalok én fel inkább a kisüstösök érdekében. Teszem ezt azért, mert választókerületemnek és úgyszólván egész Hunyadmegyének, a melyhez választókerületem tartozik, mondhatni kizálólagos foglalkozása a gyümölcstermelés, s igy e törvényjavaslat rendelkezései a lakosok gazdasági érdekeit ott nagyon is érintik. Én a helyi állapotokról, a melyek a gyümölcstermelő vidékeken körülbelül azonos jelleggel birnak, oly felvilágosítással és adatokkal fogok szolgálni, a melyek a vita során még nem adattak elő. Ül '! Ugyanis azon az egész vidéken a földmivelő lakosság, a mely 95 %-ot tesz, gyümölcs- és kiválóan szilvatermeléssel foglalkozik, és a termést szeszfőzés utján értékesiti, mert a szilva annak kö-