Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-350

260 350, országos ülés 191 majd keservesen fogják tapasztalni egy uj ország­gyűlési képviselőválasztáson. Kecskeméti Ferencz: Mint Pakson, ugy-e ? Nagy György : Kecskeméti István t. képviselő­társam a paksi képviselőválasztásra czéloz. Én csak arra kérem őt, hogy várjon legalább szerdáig, a mikor e kérdésben ínterpellácziót fogok elő­terjeszteni. Elnök : Kérem, tessék a tárgynál maradni ! Nagy György: Azt mondja többek között Máriássy Mihály t. képviselőtársam (olvassa): »A magyar országgyűlés, a magyar középosztály egy évezreden keresztül megmutatta, hogy bir azzal a szocziális és humánus érzékkel, melylyel a kisgazda és a kisember iránt viseltetni köteles ; az a középosztály, a mely ezredéven át nem tagadta meg humánus érzését a kisemberrel szemben, az most megtagadná ? Mindenütt, a hol lehet, segi­teni fog tőle telhetőleg minden erejéből«. Máriássy Mihály t. képviselőtársam tehát ugy tünteti föl ezt a parlamentet, mintha ez a középosztály parlamentje, tehát osztályparlament volna. Mezőfi Vilmos: Igaza van! Nagy György : Én ezt a felfogást nem osztom. Én épen olyan szeretettel és lelkesedéssel kép­viselem a kisgazdát, mint a középbirtokosok érde­keit, de viszont a nagybirtokosok az ezer holdasok ellensége sem vagyok. Ha igazságos követeléssel állnak elő, azelőtt szives készséggel meghajlom, de nem lehet ugy feltüntetni a dolgot, mint hogyha az osztályparlament csupa kegyből ezer esztendőn át hajlandó tett volna megemlékezni a kisgazdák­ról és a jövőben is hálaképen, szeretetből a meg­választás fejében nem fog egészen megfeledkezni a kisgazdák érdekeiről. Mezőfi Vilmos: Majd az általános választói jog behozatala után másként lesz ! Nagy György: Az általános választói jog alapján összeülő parlament igenis néjrparlament lesz és ezt a törvényjavaslatot tulajdonképen csak ilyen parlamentnek lehetett volna tárgyalnia. Hoitsy-féle argumentumokkal valódi népparlament előtt érvelni nem lehet, sőt ilyeneket föl sem lehet előtte hozni. Nem ismerem el, hogy csak a középosztály bir azzal a szocziális és humánus érzéssel, hogy a kisgazdát és kisembert támogassa. Ez kötelessége volt, akár akarta, akár nem ; mert mindnyájan, a kik a haza gyermekei és állampolgárai vagyunk, egyforma jogokkal birunk és arra kell, hogy igye­kezzünk, hogy az egyes osztályok között fennálló válaszfalakat ledöntsük. Az ilyen beszéd, ha aka­ratlanul is, alkalmas arra, hogy felhasználják a középosztály elleni gyűlölet szitására és ugy tün­tessék fel a parlamentet, minthogyha osztály­parlament volna. Ez már csak azért sem állitható, mert magam is ennek a parlamentnek tagja va­gyok és én soha semmiféle osztálynak, hanem min­dig az egyetemes magyar nemzetnek akaratát képviselem. június 22-én, hétfőn. A szőnyegen lévő javaslat a kis üstön főzökre tervez ujabb megterheltetéseket. Az első ilyen megterhelés, a mely egész általános lenne, a mely érinti ugy az ipari, mint a mezőgazdasági szesz­gyárosokat, az adónak 1 K-ról — helyesebben 90 fillérről, mert 10 fillér szeszadópótlék volt — 1 K 40 fillérre való felemelése. Ez lenne az általá­nos, igazságtalan terv, mert Mezőfi Vilmos t. képviselőtársam nagyon helyesen fejtette ki, hogy nem szabad ezt a pálinkakérdést tisztán az iszá­kosság szempontjából felfogni. A ki ismeri a mező­gazdasági munkás helyzetét, az jól tudja, hogy az arató, ha meg nem kapja naponként három­szor négyszer az ő pohár pálinkáját, talán el se birná végezni a rekkenő melegben munkáját. A pálinka aczélozza meg erejét, frissíti fel, mun­kakedvét. Nálunk a Székelyföldön valósággal el­látásképen adják a szeszt a munkásnak, mert kenyeret kap egy pohár jjálinkával. Nézetem sze­rint humánus szempontból is ügyelni kell arra, hogy a részegeskedésnek véget vessünk. Ezt tör­vényes intézkedésekkel meg lehet csinálni. Ilye­nekhez szivesen járulok hozzá, azonban a kormány sohasem igyekezett ilyen orvoslást hozni, mert az államnak jól esett a szegény emberek iszákossága. Ez bevételi forrás volt, ezzel hizlalták a császári katonákat. Nálunk az államférfiú mosolyogva megy el a korcsmák mellett, mosolyog, ha ott du­haj koclást hall, mert hiszen ez bevételi forrást je­lent, pénzt, a melylyel a császár katonáit dijazzák, a melylyel a császár kívánságát, a császár paran­csait jobban végrehajtják. A legelemibb követelésnek tartom, t. ház. hogy legalább a 30 liter alkoholmennyiségen aluli termelés adómentes legyen. Ezt a kisüstön főzik, rendesen a maguk termeivényét dolgozva fel és ezért kérem, hogy legalább 30 liter alkohol után ne fizessenek adót. A javaslat indoklása sze­rint eddig háromszoros töltés után fizettek adót, de mivel ezzel állítólag visszaéltek, mivel kompli­kált szerkezetű főzőkészülékekkel 14—16—20-szor is töltötték meg az üstöt, fel kellett ezt emelni négy töltésre. Nézetem szerint a 60.000 kisüst közül 40.000 régi, harangszerkezetű kisüst. A ki ezt ismeri, jól tudja, hogy annál a 15—20-szoros töltés egyenesen lehetetlen, mert ilyen kisüstön boldog a főző, ha három czefrefőzetet tud lepároltatni. Csányi Sándor t. képviselőtársam ismeri ezt a gya­korlatból és megmondhatja, hogy ha az üstnek nincsen buktatója, akkor nem lehetséges 14—15 töltés. A miniszter urnak van szőleje és van ott kitűnő, teknikailag kiválóan berendezett főző­készüléke. Ott elhiszem, hogy több czefremennyi­ség párolható le, de a régi üstökön még háromszoros főzés sem lehetséges, hanem csak kétszeres. Ezért már a régi törvény is igazságtalan volt, a mikor három feltöltés után adóztatta meg annak tulaj­donosát, az uj törvény azonban ezt az igazságtalan­ságot még fokozni akarja. Erre vonatkozólag egye­nesen komikus a pénzügyi bizottság indokolása. Nem hinné el az ember, hogy komoly törvényhozó­kat akarnak azokkal az érvekkel meggyőzni.

Next

/
Thumbnails
Contents