Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-350

350. országos ülés Í908 június %%-én, hétfőn. 249 számíthatna az igen t. miniszterelnök ur, hogy azt a 818.000 hektoliter szeszkontingenst, azt a sok százezer hektoliter ex-szeszkontingenst és azt a 260.000 hektoliter gyümölcspálinkából produkált szeszt vájjon kik iszszák meg Magyarországon 1 Az intelligens, jobbmódu polgárság bizonyára csak elenyésző csekély részt iszik meg ebből a szesztengerből, mert minél jobban szituált valaki, — egyes esetektől eltekintve •— ételrendjében annál kisebb mennyiségben szerepel a szesz és minél szegényebb, szocziális és gazdasági tekintetben minél elnyomottabb és koldusabb egy ember, annál nagyobb szerepet visz ételrendjében a szesz. Hiszen az igen t. mezőgazdasági munkaadó urak tudják, hogy az a földmives- vagy arató-munkás kiköti, hogy ennyi kommenczió, ennyi készpénz-, ennyi kása-, bab-, hus- vagy szalonna- és kenyérkommenczió mellett ennyi és ennyi liter bundapálinkát köteles neki az az aratógazda vagy a munkaadó földbirtokos adni. Ez azt bizonyitja, hogy a szegény embernél életszükséglet, még pedig egészségtelen, káros és veszedelmes életszükséglet a szesz, de mert az a szegény ember tudja, hogy az ő csekély keresetével ő a testének szükséges táperőt egészséges hússal, egészséges kenyérrel és más étellel pótolni nem tudja, kénytelen az idegeit ölő és tompitó, energiáját rövid időre felkorbácsoló, de azután, a mint azt a tudomány bebizonyította, a reakcziót előidéző szeszszel élni. Tékát Magyarországon a proletárságra nézve a szesz életszükséglet. Ha tehát a t. miniszterelnök ur felemeli a szeszadót, akkor a legszegényebb néprétegeknek életszükségletét drágítja meg. (Mozgás.) Az igen t. képviselő urak, a kik valószínűleg nem bundapálinkával élnek, hanem akad köztük olyan, a ki inkább a pezsgőt meg a konyakot issza meg, aligha fogják megérezni ezt a felemelt szeszadót. De az a szegény parasztember igenis meg fogja ezt érezni. Szakemberek világosítottak fel engem erről. . . Múzsa Gyula: Szakszervezetek! Mezőfi Vilmos : Nem szakszervezetek, hanem mezőgazdasági szeszgyárosok világosítottak fel arról, hogy ha a pénzügyminiszter ur törvényjavaslata szeptember 1-ére törvénynyé lesz és a gyakorlati életbe átmegy, akkor a szesznek ára a következő módosulást fogja szenvedni, a mire nézve állitólag már bizalmas pourparler-kat tartottak ezek a szegény gyárosok, hogy szemben a felemelt adótételekkel miként állapítsák meg a pálinka literjének árát. Ma egy liter szesz eladási ára 1 K 66 fillér; szeptember 1-je után lesz 2 K 6 fillér. A 65 százalékos rum üterjenek mai ára 1 K 30 fillér, tehát 65 krajczár. Szeptember 1-je után a 65 százalékos, — tehát azon rumnak, a melyet a szegény nép az ő téli, olcsó tea italához fogyaszt — ára lesz 1 K 60 fillér ; tehát 30 fillérrel, 15 krajczárral drágább lesz a szegény proletár családnak télen az ő csésze teája. (Derültség és mozgás.) KÉPVH. NAPLÓ. 1906 —1911. XX. KÖTET. A 30%-os gabona vagy bundapálinka literje ma 65 fillér, — ez a gazdaurakat fogja nagyon érdekelni — szeptember 1-je után pedig 85 fillér lesz, tehát 20 fillérrel fog drágulni literje. Ez kétségtelenné teszi, hogy a pénzügyminiszter ur a szegény emberre nézve életszükségletei kielégítését nehezebben elérhetővé teszi. Azt talán kétségbe sem lehet vonni, hogy az a legszegényebb ember fog legtöbbet áldozni ezért a törvényj avaslatért. Hódy Gyula: Ne igyék szeszt! Mezőfi Vilmos: Igen t. Hódy képviselő ur, méltóztassék megengedni, hogy erre a közbeszólásra rögtön reagáljak. Azt mondja a képviselő ur, hogy : ne igyék pálinkát. En is azt akarom, hogy ne igyék és örömmel járulok hozzá minden oly törvényhozási intézkedéshez, a mely a pálinkaivást Magyarországon lehetetlenné teszi. De a t. képviselő ur épen olyan jól tudja, mint tudom én, hogy addig, a mig alacsony szocziális viszonyok között él az ország lakosságának háromnegyed része, nem lehet azt mondani, hogy ne igyék pálinkát, hanem igyék sört és bort, mert nincsen pénze a drágább sörre és borra, hanem kénytelen az olcsóbb spirituszt inni, (Zaj. Elnök csenget.) hisz a megélhetési körülményei utalják ma a szeszivásra, mert be van fogva tulhosszú munkába, mert alacsony bér mellett dolgozik és a mikor nincsen, nem lehet nyugodalmas és boldog családi élete, mert be van szorítva a nagyvárosi szűk és egészségtelen bérkaszárnyákba, akkor egyedüli örömét és gyönyörét abban találja, hogy otthagyja egészségtelen, kinos otthonát és elmegy a pálinkabutikba, a hol szeszbe fojthatja keserűségét és bánatát. (Zaj.) Ez kétségtelen. Ha nem igy volna, akkor Wekerle Sándor miniszterelnök ur nem lett volna kénytelen 6000 munkásház épitésére vonatkozó törvényjavaslatot a ház elé terjesztem. Ha az otthonnak züllöttsége, szomorúsága, kietlensége és vigasztalansága nem kényszerítené a szegény embert arra, hogy pálinkásbutikban keressen a szegény megnyugvást és gyönyörűséget, akkor a miniszterelnök ur nem jött volna ide azzal a javaslattal. Nem lehet tehát egyszerűen odavetni hogy az a szegény ember ne igyék szeszt. Az emberi szenvedétyek, a melyek a képviselő úrban is megvannak, megvannak a szegény napszámosban is. Ennek a szenvedélynek enged, a mikor a szeszt iszsza, a mely elfeledteti vele az élet sivárságát. A szomorú csak az, hogy a pénzügyminiszter ur, a kormány — és valamennyi kultúrállam kormánya — erre az átkos, bűnös és szomorú szenvedélyre spekulál, a mikor ebből a szenvedélyből milliókat és milliókat harácsol 'össze az [állam részére. Azt kérdi valaki a hátam mögött, hogy mit tegyen hát a kormány, mit emeljen ? örülök, hogy ez a kérdés felmerült és leszek bátor arra válaszolni. Egy erkölcsös alapon nyugvó állam, egy erkölcsös — politikai erkölcsöt értek — alapon álló kormány nem az emberek legrutabb szenve32