Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-349

MÖ. országos ütés Í9Ö& június M-án, szombaton. 241 Oourtban és a magyar nemzet rendezhetett volna ezen a területen egy kiállítást saját ízlése szerint, magyar nemzeti szempontokkal és dolgokkal megtöltve, a melyben egész Magyarország gazdasága és kultúrája méltóan lett volna kifejezve. Az előkészítő - bizottság azonban egy szép napon, — működése kellő közepében — azt' a kétsoros leiratot kapta a kormánytól, hogy azon kérése teljesítését, mely szerint a kormány is delegáljon a maga embereiből tagokat az előkészítő-bizottságba, hogy ezáltal egy végleges rendező-bizottság alakuljon, a kormány nem tartja szükségesnek, mert már tudomásul vette, hogy a kiállítást Earls-Court fogja rendezni, a mihez a kormány teljes erkölcsi támogatását adja. Ez végtelen nagy tévedés volt, mert a kormánynak nem lett volna szabad kiengedni kezéből azt az alkalmat, hogy ő vagy maga vagy egy kiállítást rendező bizottság által rendeztesse ezt a kiállítást. Ez megpecsételte a londoni kiállítás sorsát. Earls-Court az előkészítő bizottságnak is megtette azt az ajánlatot, a melyet a kormánynak, az előkészítő bizottság azonban arra az álláspontra helyezkedett, hogy tekintettel arra, hogy Earls Court ugy is szép jövedelemhez jut a kiállítási belépődijakból, bocsássa ingyen rendelkezésünkre ezt a területet. Ezt az előnyt mi meg is szereztük az országnak, s teljesen ingyen rendelkezésünkre bocsáttatott Earls Court egy kiállítási pavillonokkal fölszerelt terület, világítással együtt, s Earls Court elvállalta azonkívül még a háziipar, képzőművészet és iparművészet kiállításának ingyenes rendezését is, vagyis az áruk kiszállítását, becsomagolását és visszaszállítását. Ilyen szerződési ajánlatot nem szabad lett volna a kormánynak figyelmen kivül hagyni, s ennek birtokában elvárhatta volna az előkészítő bizottság a kormánytól, hogy míiködésének elébe nem vág, hanem hagyja, hogy rendezze ezt a kiállítást, s abban a kormány mint magánkiállitó vegyen részt. De miután már a kormány rábízta a rendezést Earls Courtra, vagyis tudomásul vette, hogy az fogja rendezni, igen természetes, hogy az előkészítő bizottság további működése megszűnt, fölöslegessé vált, mivelünk nem volt miért hogy szóba álljon tovább Earls Court és nem vette működésünket igénybe a kormány sem. Az előkészítő bizottság ekkor felirt a kormányhoz és feliratában, a melyet küldöttség adott át a miniszterelnök urnak, azt kérte, hogy ha már megnyugodott a kormány abban, hogy az Earls Court rendezze a kiállítást, akkor előre is óvást teszünk a tekintetben, hogy csak ugy veszszük tudomásul a kormánynak ezt a válaszát, ha a kormány gondoskodni fog arról, hogy a kiállításon a magyar szempontok érvényre emeltessenek és mindent megtesz a kiállításnak Magyarország nívójával való KÉPVH. NAPLÓ 1906 1911. XX. KÖTET. összhangba hozatalára nézve. A miniszterelnök ur kijelentette a küldöttségnek, hogy »ugyebár ha A-t mondunk B-t is kell mondanunk.« Ez a B azonban nem mondatott ki soha. Az eredmény az lett, hogy a kormány a kiállítás rendezésében a magyar szempontokat érvényre nem emelhette Earls Courtban, nem a magyar lett az ur ott, hanem maga ez a vállalat. Köteles tisztelettel a kormány tagjai iránt és a kormány szocziális irányú politikáját követve és helyeselve, még is köteles voltam ezt a tárgyilagos kritikát alkalmazni. A felelősségben nekem óriási részem van, jogom volt tehát ahhoz, hogy tisztán és őszintén feltárjam ezt a helyzetet, megmondjam azt a hibát, a mely miatt Magyarország ma olyan kiállítással nem állhat ki, a melylyel különben méltóan kellett volna künn állania a piaczon. Mert az iparosok, a magán kiállító uradalmak mind visszavonultak, nem kapván garancziát, nem látván azt a személyt, a kiben ők a garancziát megtalálták volna és így a kiállításból daczára a kormány minden tiltakozásának, hogy ez nem hivatalos kiállítás, tisztán csak kormány-kiállítás lett. Egy előkelő angol lord, a kit régebb idő óta van szerencsém ismerni, az interparlamentáris konferenczia idejéből, azt mondotta erre a kiállításra: »Uram, ugy látom, önök a rosszabbik kabátjukat húzták fel, a jobbikat otthon hagyták*. Pedig talán minden nemzetnél, a ki egy külföldi államban kiállít, princzipium csak az lehet, hogy még azt is kiállítsa, a mije nincsen és minél fényesebb világításba igyekezzék helyezni a maga dolgait. Elválasztandó tehát a felelősség megállapításában a kiállítás eszméjének a helyessége és a kiállítás rendezése. Én ezzel a felszólalásommal és mindezeknek a konstatálásával kellemetlenkedni egyáltalában nem szándékozom, nem volna ez méltó sem hozzám, sem a házhoz, sem a kormányhoz, ha mindezekkel kellemetlenkedés czéljából akartam volna előállani, a mi nem is természetem. A mi azonban engem felszólalásra birt, az abban áll, hogy még most, az utolsó órában is lehet a dolgokon javítani. A kiállítás csak egy hónapja nyílt meg és öt hónapig fog tartani, tehát még van reparálni való és pedig sok igen sok helyre is hozható. Csak egy pár dologra akarok rátérni és javaslatot tenni arra nézve, hogy a londoni magyar kiállítás hogyan volna reparálható. Ez két tényező körül forog: az egyik az, a mely kint van, a másik pedig, a mely nincs kint. A mi kint van, az abban áll, hogy a rendezés helytelenségének megszüntetésével minden, a mi magyar dolog van a kiállításban, élénkebb világításba helyezendő és erre nézve a kormány intézkedése szükséges. Az az elrendezés, a mely ott történt, megváltoztatható és én remélem, hogy a kormány egy intézkedésével megtalálhatja a módot arra, hogy a kiállítást rendbe hozza. Például azokat a szobafestők ál31