Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-349

3íÖ. országos ülés 1908 rezervácziónak nekünk kedvező gyakorlását úgyszólván kierőszakolni. Amerikában, a hol a szabad egybáz szabad államban elv uralkodik, a hol csak a közelmúltban statuáltatott nem egy példája a naczionális alapon álló magasabb egyházi beneficziumok létesítésének, elvi akadálya, ismétlem, nincs egy felállítandó magyar görög katholikus püspökségnek. Hogy történeti támpontot is előhozzak, a püspökségi mozgalom első idejében, a lelkes vezérférliak egyike, a munkácsi egyházmegye püspöke •— Firczák Gyula — is ugy állította fel a kérdést, hogy a kinevezendő püspökök egyike magyar legyen. (Felkiáltások: Ki legyen ?) Válogatni lehet, hazafias, derék görög katholikus papjaink vannak. Eddigi kormányainkban mindig meg volt a hajlandóság e kérdés kedvező megoldását anyagi áldozatok árán is biztosítani. Nincs okom kételkedni, hogy e hajlandóság meg van a mai kormányban is. Most csak a törvényhozás erején múlik ennek úgyszólván kierőszakolása és megbocsáthatatlan hiba volna, ha mindazok után, a mik a mi politikánkat nemzeti egyházak alapítása tekintetében, a rituális nyelv törvényes rendezésének kérdésében is jellemzik, mondom, ha mindezek után nem hatnánk oda, hogy ez ügynek kedvező és nemzeti szempontból feltétlenül szükséges megoldása mielőbb megtörténjék. (Ugy van!) A következő interpellácziót intézem a t. miniszterelnök úrhoz. (Olvassa) : »Interpelláczió a miniszterelnök úrhoz!« * Hajlandó-e a kormány haladéktalanul lépéseket tenni az amerikai gör. kath. magyar püspökség létesítése érdekében ?« (Helyeslés halról.) Elnök: Az interpelláczió kiadatik a miniszterelnök urnak. Szólásra következik? Hammersberg László jegyző: Irsay József! (Nincs itt!) Elnök: Nincs itt! Hammersberg László jegyző: Gratz Gusztáv! Graíz Gusztáv : T. ház! Az igen előrehaladott időre való tekintettel kérem a t. ház engedélyét, hogy interpellácziómat a legközelebbi interpellácziós napon tehessem meg. (Helyeslés.) Elnök: Azt hiszem, a t. ház megadja az engedélyt az interpelláczió elhalasztására. Következik ? t Hammersberg László jegyző : Molnár Ákos! Molnár Ákos: Bocsánatot kérek, hogy ily előrehaladott időben is kérem a t. ház szives türelmét és igénybe kívánom azt venni, mert esetleg a t. ház a legközelebbi interpellácziós napon nem tart ülést, és nem leszek abban a helyzetben, hogy előterjeszszem interpellácziómat. (Halljuk!) T. képviselőház! A londoni magyar kiállítás megnyílott ez évi május 9-én, és ezáltal Magyarország egy bizonyos szempontból egy bizonyos világításba került közgazdaságilag és mtus 2Ó-án. szombaton. 239 kulturális tekintetben a müveit külföld és egész Európa előtt. Hogy ez a tükör milyen és minő világításban látják Magyarországot ezen kiállítás által, arról a világsajtó már referált, úgyszintén a magyar sajtó is. De minthogy épen csak a sajtóból értesültünk erről, hivatalosan pedig nem, azt hiszem, tiszta képet tárni fel arról, hogy Magyarországnak a londoni kiállítás által mi volt a kulturális és gazdasági czélja, itt a parlamentben kell és ez itt minden esetre tárgyalandó is. E tekintetben a legbizonytalanabbak az általános vélemények, mert a sajtó egy része pl. azt mondta a londoni magyar kiállításról, hogy az igen szép, a lordmayor nyitotta azt meg fényes segédlettel, részt vettek abban az összes nagykövetek és konzulok, a lordmayor Magyarországgal majdnem egy félórás beszédben foglalkozott és kijelentette, hogy a magyar és az angol között létező személyes szimpátia nemcsak abból származik, hogy az alkotmányos érzet e két nemzetnél majdnem teljesen egy és ugyanaz, hanem az a gazdasági kapcsolat is, a mely megteremtendő Magyarország és Anglia között, közelebb kell, hogy hozza e két nemzetet egymáshoz. S így is van ez t. ház! Magyarország tisztán termelő állam, Anglia pedig konzumállam. E két államra és különösen ránk nézve nagyfontosságú ez akkor, ha mi, a függetlenségi és 48-as párt tagjai, a kik a független és önálló vámterületre és az önálló jegybankra gondolunk, ha tehát egy független és önálló nemzeti gazdaságot akarunk berendezni, akkor a világpiaczon való megjelenésünk, üzleti konjunktúrák kötése nagy nemzeti feladatot képez reánk nézve, hogy ez által piaczokat hódithassunk nyerstermeivényeink számára, s függetlenítsük magunkat Ausztriától minden eshetőségre. Ezt a biztatást mi angol ajkakról hallottuk most, még pedig a lordmayortól. A mint az angolok, én is a legnagyobb fontosságot tulajdonítom ennek. S ezt már is eredményül kell beírnunk a londoni magyar kiállításnak. Ebből a szempontból tehát dicsérték egyes lapok a kiállítást. Mások viszont azt mondták, hogy ez a kiállítás nem ér semmit, nívón alul áll, ezzel Magyarország tekintélyét ugyan nem vittük előbbre, vagyis ezzel ugyan lemaradunk a nemzeteket dirigáló gazdasági világversenyből. A tavasz óta ngyszólván az egész országot bejárva, s az angol gazdasági konneksziókra való buzditással, a kereskedelmi és iparkamaráknál előadásokat tartottam, s azt találtam, hogy borzasztó nagy bizonytalanságban és mondhatnám, teljes ismeretlenségben leledzik Magyarszág a tekintetben, hogy ez a londoni magyar kiállítás hogyan alakíttatott meg, mit szolgál, mi az tulajdonkép. Ebből azt láttam, hogy az a rendezés, a mely a kiállítás körül történt, nem vonta be teljesen a nemzetet ebbe. Csak ezáltal támadhatott ez a tájékozatlanság és i