Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-347

m. országos ülés 1908 június 17-én, szerdán. 181 tiak ellátásáról szóló törvényjavaslatot sürgősen benyajtani. Wekerle Sándor miniszterelnök: En nem engedhetem meg, hogy a t. képviselő ur himet varrjon az ő álláspontja mellett a katonai özvegyek és árvák ellátásáról szóló törvényjavaslatnál követett magnnktartása ellen. Mindenki tudja, hogy a katonatisztek özvegyeinek és árváinak a helyzete tarthatatlan volt, a mennyiben nagyrészük vagy egyáltalában nem részesült nyugdijban, vagy nem megfelelő nyugdijban részesült. Nagyon természetes, hogy a mikor a megfelelően előkészített törvényjavaslat megvolt, akkor ezt a képviselőház elé hoztuk. Azt is merem állitani, hogy nem ugy áll a dolog, mint a képviselő ur mondotta, hogy ez a törvény minden tekintetben kedvezőbb az özvegyek és árvákra nézve ; kedvezőbb, a mennyiben az árvák nálunk egy hatodát, ott pedig egyötödét a nyugdíjnak kapják ellátásképen. De viszont ott nagyon sok intézkedés van, a melyek tekintetében a mi törvényünk most is kedvezőbb, mint a katonatisztek özvegyei és gyermekeinek ellátásáról szóló törvény és azt hiszem, hogy a mi özvegyeink és árváink nem szeretnék, ha megfelelő előkészítés nélkül egyszerűen kitérjesztenők rájuk ezt a törvényt. Épen a képviselő ur felszólalása bizonyítja, hogy az ilyen kérdéseket nem lehet ilyen könnyelműen odavetve, nagy szólamokkal megvalósítani, (Ugy van!) hanem becsületesen elő kell készíteni. Es mihelyest módunkban lesz becsületesen és tisztességesen előkészíteni, ugy, hogy helytállhassunk érte, akkor legyen meggyőződve a t. képviselő ur, hogy elő is fogjuk a törvényjavaslatot terjeszteni. (Helyeslés). Elnök: Az interpelláló képviselő ur nem kívánván szólni, felteszem a kérdést, hogy a ház tudomásul veszi-e a miniszterelnök ur válaszát, igen vagy nem 1 (Igen !) Ha igen, akkor kimondom, hogy a ház a választ tudomásul veszi. Következik ugyancsak a miniszterelnök urnak válasza Bozóky Árpád képviselő ur interpellácziójára a szófiai követ urnak 1908. május 27-én kelt irata tárgyában. Wekerle Sándor miniszterelnök: Bozóky Árpád képviselő ur a következő interpellácziót intézte hozzám (olvassa): »1. Van-e tudomása a miniszterelnök urnak arról, hogy gr. Thurn-Valsassira szófiai csász. és kir. követ ur 1908. május 27-én 2351. sz. a. kelt iratában arra kérte fel a Szófiában élő magyar honpolgárokat, hogy szeretett uralkodónk trónrajutásának 60. évfordulója megünneplésének megbeszélése végett a diplomácziai ügynökség irodájában június 4-én jelenjenek meg. »2. Hajlandó-e a miniszterelnök ur a külügyminiszter utján figyelmeztetni a szófiai cs. és kir. követ urat, hogy különbség van az osztrák császári hatalom és a magyar apostoli királyi méltóság között és hogy I. Ferencz József csak mint osztrák császár lépett trónra ezelőtt 60 évvel, nem pedig mint magyar király is ? »3. Szándékozik-e a miniszterelnök ur a külügyminiszter utján figyelmeztetni a szófiai cs. és kir. követ urat, hogy magyar honpolgár az osztrák császári jubileumi ünnepségen azon a czimen, hogy uralkodója trónrajutásának 60. évfordulóját ünnepli, sem meg nem jelenhet, sem arra senki által, különösen a magyaT állam egyik közege által ilyen czimen meg nem hívható.« T. képviselőház ! A képviselő ur interpelláczióját megelőző beszédében szófiai követünknek magatartását általában kifogás tárgyává tette, nemcsak ezen fényéből kifolyólag, hanem általánosan kifogásolta a nélkül, hogy erre nézve konkrét adatokat felhozott volna. Csak konstatálni kívánom a t. ház előtt, hogy a mi szófiai követünk igenis tudatában van annak, hogy Ausztriának és Magyarországnak követe, tisztában van a mi államjogi rendünkkel, tisztában van mindennel, és igen lelkiismeretesen és ügyesen teljesiti ugy diplomácziai, mint gazdasági téren feladatát és a mi igényeinket nemcsak figyelembe veszi, hanem, legyen meggyőződve a t. ház, egyik legkiválóbb diplomatánk lévén, sikerrel érvényesiti is. Ezt kell általában megjegyeznem, mert nem engedhetem, hogy egy derék tisztviselőről igy mellesleg valaki bírálatot mondjon. (Helyeslés.) Áttérve a konkrét esetre, nem akarok a t. képviselő urnak fejtegetéseibe bocsátkozni, hogy mi nem ismerhetjük el Ö felsége trónra jutásának 60. évfordulóját. Itt is, azt hiszem, a t. képviselő ur egy kis tévedésben van. Mert a mi törvényeink előírják, hogy a király hat hónap múlva koronáztassa meg magát, de engedelmet kérek, senkinek közjogászaink közül még eszébe sem jutott, hogy a rex hereditariust el nem ismerték volna abban az uralkodóban is, a ki magát hat hónap alatt meg nem koronáztatta. (Mozgás balfelől.) Egyébként ez a kérdés az 1867 : I. t.-cz. által tisztáztatott. (Igaz ! Ugy van ! jóbbfelől.) Azért jegyzem ezt meg, mert a t. képviselő ur ugy tünteti fel a dolgot, mint ha Ö felsége 60 éves uralkodásáról a mi közjogunk szempontjából beszélni sem lehetne. Bozóky Árpád : Nem is lehet! (Zaj.) Wekerle Sándor miniszterelnök: Rex hereditarius volt az egész idő alatt, (Folytonos zaj a baloldalon. Elnök csenget.) Kérdezze meg a t. képviselő ur szomszédját, a közjog tanárát, Kmety Károly kéjjviselő urat. Ugron Gábor: 1867-ben törvényt hoztunk, a mely elismerte ! (Zaj.) Wekerle Sándor miniszterelnök : De ne bocsátkozzunk közjogi fejtegetésekbe. Itt a szófiai követnek egy eljárása kifogásoltatott. A tényállás azonban nem ugy van, a mint azt a t. képviselő ur feltünteti. A tényállás az, hogy a Szófiában létező osztrák és magyar állampolgárok körében egy mozgalom indult meg és ezen mozgalomban azt kérték, azon kívánságukat juttatták kifejezésre, hogy Ő felsége jubileuma alkalmából ők azt meg akarják egy jótékony cselekedet által ünnepelni. Erre, miután felhívták ugy osztrák, mint magyar állampolgárok, ottani követünk a következő fel-