Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-347

3í7. országos ülés 19ÖS június fl-én, szerdán. 16? akkor csodálkozom azon, hogy Bakonyi Samu t. képviselőtársamnak, mint az igazságügyi bizottság előadójának, egy szava sem volt ebben a kérdésben. Neki ott kellett volna hagyni azonnal az előadói széket. (Folytonos zaj.) Elnök : Kénytelen vagyok a képviselő urat figyelmeztetni a házszabályok 218. §-ára, a mely — ugy látszik — elkerülte a képviselő ur figyelmét. Már az előbb figyelmeztettem a képviselő urat, hogy nem imparlamentáris dolog, hogyha a miniszterelnök ur vissza akarja a bizottsághoz utasittatni a törvényjavaslatot. (Helyeslés.) Miután azonban a képviselő ur ezt továbbra is kétségbevonja, kénytelen vagyok a házszabályok 218. §-át felolvasni. (Olvassa.) »A ház a tárgyat a bizottsághoz vissza, vagy az osztályokhoz vagy külön bizottságokhoz utasithatja s végleges elhatározását felfüggesztheti.* Ez tehát egyáltalában nem imparlamentáris dolog; (Helyeslés.) már az én elnökségem alatt is több törvényjavaslatot visszaküldött a ház a bizottságokhoz. Ne méltóztassék tehát ugy feltüntetni a kérdést, mintha ez imparlamentáris dolog volna, mert ez teljesen összeegyeztethető a parlamentarizmussal, teljesen összeegyeztethető a házszabályokkal. (Élénk helyeslés.) Nagy György: T. képviselőház! Ha már annyira hivatkoznak a házszabályok rendelkezésére, akkor miért nem azt fogadják el, hogy e javaslat az osztályokhoz utasittassék, a hol minden képviselőnek joga van hozzászólni ? (Zaj. Ellenmondások. Egy hang balfelöl: Miért nem indítványozza l) Ha indítványoznám, úgyis leszavaznák. Az osztályokba az összes képviselők be vannak sorozva ; ha azonban a bizottság elé utasítják a javaslatot, akkor előre el van némitva, meg van fojtva az ellenzék. (Zaj. Ellenmondások.) Én épen ezért nagyon kérem a t. képviselőházat, ne méltóztassék egy ilyen veszedelmes preczedenst alkotni. (Derültség. Ellenmondások.) Én ezt a parlament lekisebbitésének tekinteném. így történt különben a delegácziós bizottsággal is lassanként; figyelmeztették az akkori parlamentet egyes bölcsebb, mélyebben látó politikusok, hogy a delegácziós bizottságnak túlságos hatáskört biztosítanak. (Zaj.) Elnök (csenget): Méltóztassék a táigyhoz szólni. Nagy György : Ennélfogva én a parlamentarizmust védem akkor, a mikor a képviselőház tekintélyét mint döntő sulyut állítom szembe az egyes bizottságok tekintélyével. Nem hiszem azt, hogy egy magyar képviselő, a kit megtisztelt a bizottság azzal, hogy az előadói tisztséget betöltse, hajlandó lenne a maga véleményét bárhonnan, bármilyen irányból jövő más véleménynek alárendelni. (Zaj.) Az elnök ur azonban azt mondotta, hogy az előadó nem a maga álláspontját, hanem a bizottság áUáspontját képviseli. (Ellenmondások.) Hát már az elnöki enuncziácziót sem kisérik figyelemmel a többségi pártok. (Zaj.) Ismétlem, az elnök ur azt mondta, hogy az előadó nem a saját véleményét, hanem annak a bizottságnak véleményét képviseli, a mely megbízta őt az előadói tisztséggel, Én tehát tisztelettel kérem a t. képviselőházat, ne méltóztassék elfogadni a miniszterelnök ur indítványát. Ha hiba van abban a törvényjavaslatban, változtassunk rajta ; nem fog a parlamentarizmus rovására menni, ha a nemzet látja, milyen lelkiismeretes aggodalommal tárgyaljuk az egyes törvényjavaslatokat; ha látja a nemzet, hogy kinek-kinek milyen irányú kifogásai vannak a törvényjavaslatok ellen; ha látja, hogy ki képviseli igazán a nemzet akaratát és ha nem történhetik meg az, hogy bizottsági ülésen, kisszámú képviselő jelenlétében, olyan módosítások eszközöltetnek, a melyeket épen a nagy nyári közöny miatt itt a képviselőházban a nemzeti ellenzék a legerélyesebb harczczal, a legerélyesebb küzdelemmel sem tud többé már megakadályozni. (Folytonos zaj.) Tisztelettel kérem tehát, méltóztassék a miniszterelnök ur indítványát visszautasítani és alkalmat és módot adni nekem arra, hogy rögtön folytathassam érdembeni felszólalásomat. (Zaj.) Elnök : Engedelmet kérek, második felszólalásnak helye nincs. A képviselő ur most kifejtheti álláspontját a javaslattal szemben, mert nem tárgyaljuk külön a miniszterelnök ur halasztó indítványát, hanem magát a törvényjavaslatot tárgyaljuk általánosságban és csak ha a vita be lesz rekesztve, akkor fog a ház dönteni a felett, vájjon a bizottsághoz vissza kivánja-e utasítani a javaslatot. A képviselő ur tehát másodszor nem szólalhat fel. (Helyeslés.) A miniszterelnök ur kivan szólni. Wekerle Sándor miniszterelnök : T. képviselőház ! Az előttem szólott t. képviselő urnak csak azon reflexióira kívánok válaszolni, a melyeket az előadó úrra vonatkozólag tett. Én azt hiszem, hogy az előadó ur markirozásának itt egyáltalában nincs helye. Legyen meggyőződve a t. ház, hogy az én indítványomat és annak indokolását is vele egyetértőleg tettem meg, és épen azért tettem indítványt én, és nem ő, mert ő jelen minőségében a bizottságot képviseli, (Helyeslés.) én pedig magamat képviselem. Én arról nem tehetek, hogy Nagy György képviselő ur tökéletesen tájékozatlan a házszabályokban. (Igaz ! ügy van !) Ezt leszek bátor bebizonyítani. Először nem tudja azt, hogy daczára az én megtett indítványomnak . . . (Zaj.) Elnök : Csendet kérek. Wekerle Sándor miniszterelnök: . . . a mint az elnök ur már figyelmeztette, miután napirendre van ez a tárgy tűzve, ő a napirenden levő tárgyhoz egész kényelmesen minden aggályát és érvelését elmondhatta volna. (Helyeslés.) Másodszor nem tudja, hogy, ha azt akarja, hogy a javaslat az osztályok által tárgyaltassék, akkor ez iránti javaslatát akkor kellett volna megtennie, mielőtt ez a törvényjavaslat napirendre tűzetik és akkor kellett volna indítványozni a háznak, hogy az ne az osztályok mellőzésével tűzessék napirendre. (Ugy van!) Harmadszor, a mi fő, nem tudja azt — és ebből akarja az imparlamentárizmus fegyverét kova-