Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-346

146 3k6, országos ülés 1908 június 16-án, kedden. a ki fizet, s a másik, a ki csak türelemből, csak irgalomból van ott. (Élénk helyeslés.) Ezért tartottam én az ingyenesség behozatalát az ország egy becsületbeli adósságának, egy elsőrendű szocziális követelménynek. (Helyeslés.) És ha én vártam volna az ingyenesség behozatalával — én vagy más valaki, vagy a törvényhozás várt volna — mindaddig, mig a helyzet megérik arra, ha ugyan valamikor megérik, hogy a kötelező általános állami oktatás hozassák be, akkor még igen sok évig megmaradtak volna a tandíj szedéssel és a beiratással járó inkonveniencziák, pedig nincs ok, hogy azok tovább megmaradjanak. Én ezért a jelenlegi oktatási rendszerre építettem rá ezt a reformot és pedig ugy, hog}^ az imperative hozassék be, ha a törvényhozás a javaslatot elfogadja, mindazon tényezőkre nézve, melyek az elemi oktatás hivatalos szervezetének részesei. Jelenleg ebben a feladatban osztoznak az állam, a községek és a hitfelekezet. Ezek képezik együttvéve azt a hivatalos szervezetet, a melynek ugy kell kiépítve lennie, hogy annak keretén belül minden gyermek hozzájuthasson az elemi iskoláztatáshoz. (Helyeslés.) Énnek folytán nem bízhattam ezen oktatási szervezet egyetlen ágának jóakaratára sem azt, hogy az ingyenességet be akarja-e hozni vagy nem. Nem is ugy áll a dolog, a mint Goldis képviselőtársam mondja, hogy én feltételeket tűzök akkor, a mikor valamit elveszek. Én hozok és nem veszek el. Elveszem — igenis — az intéző köröktől azt a lehetőséget, hogy az ő híveiket megterheljék, hanem az ő híveiknek, az ő polgártársaik millióinak és családjaiknak hozom a tandíjmentességet. (Elénk helyeslés.) És ha hozok valamit, akkor megvan az az erkölcsi jogom, hogy ehhez feltételeket is szabjak. (Élénk Jtelyeslés.) Mik ezek a feltételek ? Csodálatos dolog, hogyha az ember azt a nagy apparátust látja, a melylyel a felekezeti autonómiák megsértéséről panaszkodnak, és hogy ha ezt összehasonlítja a tényleges helyzettel, akkor alig lehetséges nagyon komolyan venni azokat a panaszokat. Itt kapcsoljuk ki mindenekelőtt a magyar nyelv oktatásának kérdését. A magyar nyelv oktatási kényszerének kérdésével ez a törvényjavaslat csak nagyon csekély mértékben és indirekté áll összeköttetésben, mert a magyar nyelv kötelező oktatására vonatkozó intézkedések, melyek az 1907. XXVII. t.-czikkben foglaltatnak, kötelezőleg szólnak minden iskolára, akár részesül az állami segélyben, akár nem. Tehát ezt a szempontot ez a törvényjavaslat nem érinti. Ez a törvényjavaslat az iskolák nagyobb számára vonatkozólag érvényre fogja juttatni azokat a feltételeket, a melyeket a minden iskolára nézve kötelezőleg kimondott és részletezett magyar nyelv oktatási kényszerén felül állapit meg az 1907 : XXVII. törvényczikk. Tehát mik ezek a többletkötelességek ? Az, hogy a számtant, — ez igenis összefügg a magyar nyelv oktatásával, a mennyiben a számtan erre felhasználandó a tantervben, de különben a többi aztán semmi összefüggésben nincs — a hazai földrajzot, a hazai történelmet, a polgári jogok és kötelességek ismertetését a vallás- és közoktatásügyi miniszter által is jóváhagyott tankönyvek, tanszerek és methódusok szerint adják elő, és hogy az olvasókönyvek is a vallás- és közoktatásügyi miniszter által is jóváhagyassanak abból a szempontból, hogy azok hazafias tartalmúak. Már most kérdem : lehet-e itt jóhiszeműleg arról beszélni, hogy a hitfelekezeti autonómiának, az iskolai önrendelkezésnek sérelme van ? Az állam csak azt veszi igénybe, hogy őrködjék a felett, hogy az iskolákban hazafias szellem legyen és ezért bizonyos befolyást biztosit magának arra, hogy azokban az előadási tárgyakban, a melyek a hazafiúi gondolkozással leginkább összefüggésben vannak, a hazafias szempontok érvényesülését biztosítsa. Ennyi az egész. Lehet-e ezen megütközni ?Azt hiszem, hogy valamint nem áll az a mondás, hogy az 1907 : XXVII. t.-cz. és ezen törvényczikk által állami iskolák létesíttetnek felekezeti költségen, nem áll az sem, a mit Vázsonyi mond, hogy felekezeti iskolák létesíttetnek állami költségen, hanem létesíttetik az, hogy felekezeti iskolák vannak felekezeti költségen és áUami támogatással, a melyekben a hitfelekezetek biztosithatják az iskolaoktatásnak azt az irányát, a mely az ő vallási meggyőződésüknek megfelel, az állam viszont biztosítja az iskolaoktatásnak azt az irányát, a mely az állami és nemzeti követelményeknek megfelel. (Élénk helyeslés.) T. képviselőház ! Még csak arra az eUenvetésre akarok feleim, hogy jobb volna ezt az összeget, a melyet a népoktatás ingyenességére fordítok, uj iskolák létesítésére fordítani. Megengedem, hogy ez a legkomolyabb ellenvetés valamennyi közt, a mely itt felmerült. Ez állana akkor, ha egyidejűleg nem gondoskodnám iskoláink gyorsabb tempóban való szaporítására más pénzügyi forrásokból. Ámde a költségvetés tárgyalásakor már megmondottam, hogy a pénzügyminiszterrel elvi egyetértésre jutottunk a tekintetben, hogy olyan törvény alkottassák, a mely az iskolai adó alól kibúvó összes jövedelmeket megadóztatja a népiskola javára. Ebből az igazságos uj adózásból igen tetemes, milliókra menő évi bevételt remélek, ugy hogy ebből a forrásból — az első években legalább — valószínűleg több pénz fog rendelkezésemre állani, mint a mennyit ugyanabban az időben uj iskolák felállítására fordíthatok. Mert hiszen nem elég, hogy a pénz rendelkezésre álljon ; bizonyos határa van az iskolák expanziójának, melyet az ugyanabban az időben nevelhető jó, megfelelő tanítói személyzet is szab. Ismétlem tehát, az iskolák szaporításának semmiféle hátrányát, semmiféle lassítását nem fogja előidézni az, hogy az elemi iskolai oktatásnak ingyenességéről gondoskodunk ebben a törvényjavaslatban. Az egyik és a másik párhuzamosan fog együtthaladni. T. képviselőház! Nem folytatom tovább.