Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-346

546. országos ülés 1908 június 16-án, kedden. 143 ők gyakorolják az oktatást. Ezen irányban tehát a felekezeti oktatás felelős elsősorban azért, hogy 1868 óta, a midőn a kötelező oktatást behozták, csak ilyen silány eredménynyel állunk szemben az oktatás terén. Azt a felfogást, hogy a népiskolák államosítását egy csapásra megcsinálni nem lehet; hogy a népiskolák államosítása miatt esetleges ujabb kulturkarczokat, ujabb egyházpolitikai harczokat felidézni nem tanácsos, még meg tudom érteni. De volt és van mód arra, hogy mindenféle erősebb állami beavatkozás nélkül is czéltudatosan és következetesen rá lehessen lépni a népoktatás államosításának terére. De ez az ut nem az, hogy mi a felekezeti iskolákat alátámaszszuk; hogy az állam pénztárából adjuk meg a felekezeti iskolák tanítóinak fizetéskiegészitését; hogy a felekezeti iskolákban is ingyenessé tévén az oktatást, államköltségen tegyük azt ingyenessé az által, hogy a felekezeteknek megadjuk ezért a kárpótlást ! Mert mindez azt jelenti, hogy azok a felekezeti iskolák, a melyek tulaj donképen sem kulturális, sem nemzeti szempontból nem érdemlik meg azt, hogy fennálljanak, továbbra is az állam anyagi segítségével alátáinasztatnak, hogy azokat semmiféle vihar ne érhesse és helyükbe minél előbb állami iskola ne jöhessen. Az eljárás az kellett volna hogy legyen, hogy az államosítás felé ne egy tollvonással törekedjünk, (Halljuk! Halljuk!) hanem következetes czéltudatossággal, lépésről-lépésre megszabjuk a föltételeket, a melyek mellett a felekezetek iskolákat tarthatnak; megszabjuk a felekezeti tanítók fizetésének minimumát, de ha a felekezetek ezt a minimumot megadni nem tudják, azok az iskolák, a melyekben ezen föltételek nem teljesíthetők, szűnjenek meg. Laehne Hugó : Akkor még több lesz az analfabéta ! Vázsonyi Vilmos : Semmi szükség sincs arra, hogy azok az iskolák, a melyek tanítóinak az iskolafentartó elegendő fizetést nyújtani nem képes, fenmaradjanak. A régi irányzat tovább folyik ezzel a javaslattal. Az állami iskolának nagy népszerűsége volt azon vidékeken, a melyeken a tandij már is eltöröltetett épen az oktatás ingyenessége következtében. Kétségtelen, hogy az az iskola, a melyben a tandij el van törölve, különösen a nép széles köreiben, a többi iskolával szemben feltétlenül kedveltségre és népszerűségre tesz szert. Már most én ezen javaslatot nagy örömmel üdvözöltem volna, ha abban nem foglaltatott volna egyéb, mint tisztán az állami és községi népiskolák ingyenes tanításának megállapítása. Hogyha ezt az eszközt, a népnek oda csábítását és vonzását az iskolához, csupán az állami és a községi iskolákra vonatkozólag alkalmazta volna a t. kultuszminiszter ur, mi lett volna a következménye e két rendelkezésnek 1 Ha egyfelől az állam megszabja a tanítói fizetésnek minimumát, de semmiféle segitséget a felekezeteknek nem ad arra, hogy a fizetéseket kiegészítse % Es mi lett volna a következése azon intézkedésnek, hogy az állami és községi iskolákban az oktatás ingyenes legyen, a felekezeti iskolákban pedig megmaradjon továbbra is a tandij szedés joga ugy, a mint a t. képviselő urak óhajtották, ugy, hogy a nép a legnagyobb szeretettel és lelkesedéssel küldte volna gyermekeit az állami és községi iskolákba, ugy, hogy azok a felekezeti iskolák, melyek a tanítóknak kellő fizetést nem adhattak volua, megszűntek volna, az állami és községi iskolák pedig lépésről-lépésre megszaporodtak volna. A nem életképes felekezeti iskolák megszűnésével megmaradtak volna azok a felekezeti iskolák, melyek önerejükből megállhatnak, a melyek kellően fel vannak szerelve és a melyek kulturális szempontból is képesek hasonló jó eredményeket elérni, mint az állami vagy községi népiskola. E helyett azonban nemcsak az állami és községi népiskolákra vonatkozólag terjesztett be a kultuszminiszter ur javaslatot, hanem a felekezetek számára is biztosítja az oktatás ingyenességét államköltségen; és itt kiderül az, hogy mennyire hamis az az állítás, hogy a felekezeti népiskoláink tulaj donképen állami iskolák, mint a hogy az egyik képviselő ur felszólalásában megjegyezte.: állami iskolák, melyek felekezeti költségen tartatnak fenn. Ha a t. képviselő ur fáradságot vett volna magának, hogy bármilyen statisztikát átolvasson, akkor azt látta volna, hogy jelenleg már ugy állunk, hogy a felekezeti iskolák költségeinek, különösen, ha ez a javaslat törvényerőre emelkedik, több mint a felét viseli az állam és a község, mert hiszen a felekezeti iskolák egy része községi hozzájárulással is tartatik fenn. Ez az arány pedig még nagyobb lesz akkor, hogyha ez a törvényjavaslat törvény-' erőre emelkedik. Tehát épen az ellenkezője áll, hogy az állam és a község sokkal nagyobb terhet viselnek a felekezetek fentartásáért, mint maguk a felekezetek, tehát igenis, Magyarországon felekezeti iskolák állanak fenn állami- és községi költségen, nem ugy, mint az igen t. képviselő ur állítja. (Felkiáltások baljelől: Bizonyítsa he!) Ezt nem kell bebizonyítanom, mivel ezt már számszerűleg összeállították és ha bármiféle statisztikát kezébe vesz a képviselő ur, ezen igen elemi igazságot összeállítva találja. A nemzetiségi iskolákra vonatkozólag hallottam azt a panaszt, (Felkiáltások a középen : Felekezetiekre !) Ugy látszik, hogy a kettő nagyon azonos, ezt jó megállapítani; és épen azért kelt a t. képviselő ur annyira védelmére a felekezeti autonómiának, és a mellett még sűrű közbeszólásokkal, sőt anticzipált közbeszólásokkal beszédeket tartottak arról, hogy miféle demokratikus felfogás az, a mely a felekezeti oktatásnak nem hive. Én erre azt mondom, hogy ha az igen tisztelt urak, a kik igen gyakran beszélnek demokrácziáróí nemzetiségi alapon, mutatnak nekem a világon egyetlenegy radikális demokratikus pártot, egyetlenegyet, a mely a felekezeti oktatásnak hive, akkor majd önöktől fogok pátenst kérni és erkölcsi