Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-346

546. országos ülés 1908 június 16-án, kedden. 141 víselőtársam felszólalásában megnyilvánultak, a közvélemény előtt népszerű szinben alkalmasak feltüntetni. Goldis László (közbeszól). Vázsonyi Vilmos : Én megvárom, mig a képviselő ur befejezi és ha ok lesz rá, hogy nagybecsű beszédével foglalkozzam, ezt beszédem további folyamán teszem meg. Goldis László (közbeszól). Vázsonyi Vilmos: Azt hiszem, tényleg felesleges arra reflektálni. Mondom, igaztalanok voltak ezek a támadások egyfelől, másfelől pedig szerencsések, és én a kultuszminiszter urnak igazán nem kívánhatok jobbat, minthogy mindig azok sorából támadjanak ellenségei az ő kultúrpolitikájának, mint a honnan most. A miniszter ur tehát e javaslat ellenségeit valóban igen szerencsésen választotta meg, mert ezek az ellenfelek a javaslatnak nem árthatnak, hanem csak arra alkalmasak, hogy a közvéleményt megtéveszszék a javaslat értékére és a javaslat czélzataira nézve. (Zaj a nemzetiségi padokon.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Pop Cs. István (közbeszól). Vázsonyi Vilmos: Majd Aradon, ha ismét Kossuth-párti lesz, folytatjuk a vitát ! T. ház ! Ez a folytatása annak a kultúrpolitikának, a melynek első lánczszemét megtaláltuk már a tanitói fizetések kiegészítéséről szóló javaslatban, és a melynek lényege, lelke az, hogy az állam anyagi erejét felhasználja a felekezeti oktatás támogatására és alátámasztására. Goldis László (közbeszól. Felkiáltások a középen : Halljuk a szónokot!) Ez a válasz a tegnapi eljárásra ! (Zaj. Elnök csenget.) Vázsonyi Vilmos : Azzal a különbséggel, hogy engem egy cseppet sem fog ön zavarni. Folytatása ez annak a politikának, a melynek eredetét én nem a jelenlegi kultuszminiszter ur programmjában találom meg, hanem gr. Tisza István miniszteri programmjában. (Élénk ellenmondás.) Egy hang : Akkor kellett volna felszólalni! Vázsonyi Vilmos : Majd öntől kérek engedélyt, hogy mikor szólaljak fel! Azt hiszem, elég ritkán szólalok fel. Gr. Tisza István 1903. november 6-án tartott miniszteri programmbeszéde alkalmával kifejtette azt a kulturprogrammot, a melyet gr. Apponyi Albert valósit meg. A különbség csak az volt, hogy a ház egy részének véleménye e kulturprogrammról akkor egészen más volt, mint ma. Gr. Tisza István ugyanis akkor egyfelől a szabadelvű párt muszáj helyeslése, másfelől pedig a néppárt lelkes, szpontán helyeslése mellett fejtette ki a maga közoktatási politikáját, a mely azonban a ház baloldalán és szélsőbaloldalán a legnagyobb ellenmondást provokálta. Azt mondotta gr. Tisza István, és ezzel be fog bizonyulni, hogy tényleg gr. Tisza Istvánnak u. n. szabadelvűsége és szabadelvű kultúrpolitikája teljesen azonos volt a jelenlegi kultúrpolitikával (olvassa) : »A felekezeti iskolák tanítóinak és tanárainak kérdése szintén fontos kérdés ; én ott is azt tartom, hogy a felekezetek jogos érdekét is sértené, de az ország általános kulturális szempontjaiba is ütköznék, hogy ha módot nem nyújtanánk rá, hogy a felekezetek a maguk tanintézeteiben lépést tarthassanak az állami tanintézetekkel. Én azt tartom, hogy az államnak szigorúan őrködnie kell a felett, hogy a felekezeti tanintézeteket megbízható hazafiúi érzület melege hassa át. Olay Lajos : Állami iskolát! A kié az iskola, azé az ország! Polczner Jenő : Meg kell szüntetni a felekezeti iskolát! Tisza István gróf miniszterelnök : Szigorúan őrködnünk kell a felett, hogy a felekezeti iskola teljesítse a törvényes kötelességeket.* Azután kifejti gróf Tisza István beszédének további folyamán, hogy ezek szerint a kultúrpolitikának feladata, hogy ne csak el ne nyomja, ne csak háttérbe ne szorítsa a felekezeti tanügyet, hanem ott is, a hol lehet és a mennyiben lehet, jöjjön segítségére a felekezeteknek tanintézetei fejlesztésében. Erre következik az élénk helyeslés a jobboldalról és a néppártról, a mire Zmeskál Zoltán, akkori néppárti képviselő ur, miután nem tartotta elég zajosnak a szabadelvűpárt helyeslését, még felháborodva felkiált, hogy »ez nem tetszik nekik!« Polónyi Géza képviselő ur pedig, felháborodva a miniszter ur programmján, azt mondja: »Nem értem! A felekezeti tanítókról is az állam gondoskodjék ?« T. ház ! Az akkori miniszterelnök ur kifejtette ezen beszédében, a melynek teljes felolvasásával nem akarom untatni a házat. . . (Zaj a baloldalon.) Laehne Hugó: Nem bizonyított semmit! (Zaj a baloldalon. Halljuk ! Halljuk a középen.) Pető Sándor : Szándékosan zavarni a szónokot talán még sem szokás ! Oiay Lajos: Talán még is csak van haladás a tanügyi téren ! (Zaj. ülnök csenget.) Vázsonyi Vilmos: T. ház ! Mondom, ezt a beszédet nem óhajtom egész terjedelmében felolvasni, csak annak bizonyítására hoztam fel, hogy az a programúi, mely szerint a felekezet, tanítók fizetését kell kiegészíteni, a felekezeti oktatást kell államsegélyben részesíteni: gróf Tisza István kultúrpolitikája volt, a melyre báró Kaas Ivor, akkori képviselő ur megjegyezte, hogy ez az igazi szabadelvű kultúrpolitika . . . Laehne Hugó: ügy is van! Vázsonyi Vilmos: ... és a melyet az akkori néppárt is nagy helyesléssel és éljenzéssel fogadott, ellenben az akkori szélsőbaloldal, a mint azokból a felkiáltásokból, a melyek a beszédet kisérték, nyilvánvaló, az állami közoktatásnak, az állami népoktatásnak hive volt. Olay Lajos: Nem tagadjuk ! Most is álljuk ! VázSGnyi Vilmos: Keiidkivüli lelki gyönyörűségemre szolgál, hogy a t. közbeszóló képviselő ur ezt a programmot most is állja. Olay Lajos : Igen, ez haladás ! A haladást szivemből támogatom !