Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-346

138 3í6. országos ülés 1908 június 16-án, kedden. Irish language», melynek czélja az ÍT nyelv propagálása. Az irek gyűléseket tartanak. A ki elmegy egy ilyen gyűlésre és kálija, hogy hogyan beszélik azok az elrontott angol nyelvet, annak igazán feljajdul a szive, hogy mennyire elfelejtették már anyanyelvüket és milyen óriási megfeszítéssel akarják újra megszerezni az anyanyelv tudását, a mi feltétlenül sikerülni is fog nekik, mert az állam is támogatja őket. Ezt arra mondtam, hogy léteznek kétnyelvű népek, pedig hát olyan népek nincsenek, a kik Mezzofantik volnának, hanem egyesek, járások és egyes területek vannak, a Mk és a melyek többnyelvűek lehetnek, azonban kétnyelvű népek nincsenek. Min akar ez a javaslat segíteni ? Azt akarja, hogy elég tétessék azon kötelezettségnek, a melyet a törvény előir, hogy mindenki látogathassa az iskolákat. Legyünk őszinték és állítsuk fel a tételt és a statisztikát, nézzük, hogy nálunk annyi ezer és ezer iskolában alig akad tandijat fizető, elenyésző csekély ezeknek a száma, bizonyára csak a leggazdagabbak fizetnek és ennek daczára nem járhat mindenki iskolába. Mélyen t. miniszter ur, ha csakugyan hódolni akar azon magasztos elvnek, hogy a kultúra áldásos intézményét még a legmesszebb menő zeg-zugba is belevigye, akkor nem mindenütt egyforma az eljárás, mert a katholikusok, a reformátusok, lutheránusok és a zsidók az iskolai terheket elbírják, hiszen nem olyan nagy összegek. Tessék inkább azt a három és fél milüót erre felhasználni, hogy azokban az elrejtett zugokban, a hol iskolák nincsenek, állíttassanak fel iskolák és ne méltóztassék ott iskolákat felállítani, a hol különben is van már felekezeti iskola, a hol tehát csak verseny támad, hanem méltóztassék elmenni a havasokba és a nagy pusztákba és ott méltóztassék ezen iskolákat felállítani és akkor bizonyára csökkenni fog az analfabéták száma. Tessék gondoskodni a hegylakók gyermekeiről, a kik télen nem tudnak az iskolába jönni, mert nincsen ruhájuk és mert félnek, hogy a fenevadak megeszik, menjen inkább hozzájuk egy ambuláns tanító és ezzel el van érve a czél. Csak azt látom, hogy ujabb és ujabb eszköz adatik a közigazgatási hatóságok kezébe, hogy a sikanirozásokat folytassák és hogy azt a nagy czélt, a melyet az 1907 : XXVII. t.-czikk megindított, el lehessen érni. Ne méltóztassék kegyelmes uram azt hinni, hogy olyan nagy a megelégedés és a béke. Azok, a kik a hazát akarják védeni, azok száma mindig nagy volt és nagy lesz ezután is, azok mindig igyekezni fognak hogy állammentő munkát végezzenek. Azok a közigazgatási hatóságok pedig, melyek már hivatásuknál fogva kultúrintézményekkel nem foglalkozhatnak, hiszen egészen más a hivatásuk, azok minden cselekményben, ha érdekük ugy kívánja, államellenes cselekményt látnak, s ez a nagyon tágkörű fogalom, az államellenes cselekmény, ad nekik fegyvert arra, hogy épen azt a békét, a melyre állítólag törekszenek, megbontsák. T. ház ! Hogy mi nemzetiségiek és különösen mi „ románok mennyit áldoztunk a kultúrának, azt hiszem, a minisztériumnak rendelkezésére álló statisztika is bizonyítja. Egy olyan nép, a mely 1848-ig a jobbágyság járma alatt nyögött, egy olyan nép, a melynek arisztokrácziája az uralkodó fajhoz csapott át, egy olyan nép a melyben talán alig vannak gazdag emberek, és mégis évszázadokon át tartott fenn iskolákat, nem érdemli meg azt a bizalmatlanságot, hogy ezt a néhány garast, a melyeket neki juttathatunk, ilyen megalázó feltételek alatt adjuk oda. (Felkiáltások balfelől : A magyar nyelv!) Nem a magyar nyelvről van szó, hanem az autonóm jogoknak csorbításáról. Sajnálattal tapasztalom az indokolásból, hogy a javaslat mindent kizárólag a sovinizmusnak akar táplálékul szolgálni. Ez az indokolás, a mely önöket, t. többség, ennek a törvényjavaslatnak elfogadására kvázi erkölcsileg lekötni akarja, azt mondja (olvassa) : »A tanítási dijaknak túlnyomóan nagyrésze a tisztán magyar tanítási nyelvű népiskolákat terheli.« Tehát ne féljetek kedves honfiaim, hogy mi az oláhokat fogjuk pártolni, — ez olvasható ki az indokolásból — nem, a magyar tannyelvű iskolákat fogjuk segíteni. Mert milliókkal szemben áll az a 40—50.000 korona, a mely a gör. katholikus és a két gör. keleti egyházat illeti tandíj czimén. Meg lehet nyugtatva tehát, a t. többség a tekintetben, hogy ezek az összegek milyen czélokra fognak fordittatni. Mi az ingyenesség magasztos elvét nem akarjuk elhomályosítani kicsinyes kifogásokkal, hogy a mi pénzünkből is fognak az iskolák költségei fedeztetni, mert tudom, hogy rajtunk az adót feltétlenül behajtják, tehát a mi filléreink is odamennek. (Zaj). T. képviselőház ! A t. közoktatásügyi miniszter urnak gyönyörű tér nyilik arra, hogy az általa vallott elvet másutt valósítsa meg az által, hogy ambuláns tanítókat szervez, hogy a havasi ember gyermekének, a lánek nincs ruhája és nem mehet télen az iskolába, mert megfagy, ruhát vétet és bizottságokat alakit, a melyek gondoskodnak erről. Az volna a nemes hivatása annak a közigazgatási hatóságnak, hogy pénzt juttasson annak a szegény gyermeknek, hogy iskolába mehessen. Meg vagyok győződve, hogy így az analfabétáknak száma tetemesen csökkenne. (Zaj.) T. képviselőház ! Az igen t. kultuszminiszter ur hevenyészve csinálta meg ezt a törvényjavaslatot. Minthogy a törvényjavaslat az állami elemi népiskolákra vonatkozólag 1909. évi szeptemberben, a többiekben pedig 1910-ben lép életbe, nagyon sok ideje lett volna a miniszter urnak arra, hogy ez a dolog megérlelődjék, különösen egy szempontból. Hivatkozom az 1848 : XX. t.-cz. 3. §-ára, a mely kötelezőleg előírja a miniszter urnak, h°gy ilyen iskolákat érdeklő ügyekben, különösen akkor, ha állami javadalmazásról van szó, — mert ezt helyezték kilátásba — hallgassa meg az illető hitfelekezetek fejeit is.