Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.
Ülésnapok - 1906-345
545. országos ülés 1908 június 15-én, hétfőn. 127 azt mondotta, hogy nem barátja a felekezeti iskolák megszüntetésének. Pedig ebben bizonyos tendenoziát kell látni, a mikor azt mondja ki a törvényjavaslat, hogy ott, a hol a mostani hivők esetleg valami nem helyes dolgot követnek el, ott az illető hitfelekezet örökre el van ütve attól a jogától, hogy valaha felekezeti iskolát felállíthasson. Nem kifogásolom, t. ház, azt, hogy a javaslat megköveteli a bizonyítványoktól, hogy magyar nyelven is állíttassanak ki, ámbár a nemzetiségi törvény értelmében lehetne arra következtetni, hogy ez is fölösieges intézkedés. De azt határozottan kifogásolnom kell, hogy kiköti, hogy csakis a magyar textus legyen hiteles és mértékadó. Mert ez az intézkedés ellenkezésben van például a nemzeti egyházak alaptörvényeivel. Például a görögkeleti román egyház hivatalos nyelve a román. Már most az ő saját iskolájából kiadott bizonyítványban lekicsinyeltessék az ő hivatalos nyelve 1 Vagy az már nem hivatalos nyelv többé ? Dessewffy Emil t. képviselőtársam különben egész őszintén megmondta, mi e törvény igaz mtencziója ; az a mi az utóbbi évtizedekben majdnem minden ilyen iskolatörvény intencziója : a magyarosítás ! Az urak mindig azt mondják, nem akarunk erőszakkal magyarosítani. Nem tudom, hogy volna lehetséges erőszakkal magyarosítani ? Erőszak alatt azt értem, ha valakit megvernek, lelőnek, felszúrnak, megütnek, ha nem akar megtanulni magyarul. Természetes, hogy nem vagyunk annyira észnélküliek, hogy ráfogjuk a kormányra, hogy ily módon akar bennünket magyarosítani. De viszont ne tessék azt képzelni, hogy mi elhiszszük, hogy önök nem akarnak erőszakosan magyarosítani. Erőszakos magyarosítás az ilyen törvény utján való magyarosítás, mertvaj]on nem erőszak-e az, ha az a tanító elveszt: kenyerét, ha nem tanítja oly mértékben a magyar nyelvet, a mint az« a törvény megkívánja ? Ennél nagyobb erőszakot nem statuálhatnak ! (Zaj. Ellenmondások.) Az 1907. évi XXVII. t.-czikk tárgyalása alkalmával is azt mondtam, hogy kívánnám, hogy a román népnek minél több fia tanulhassa meg a magyar nyelvet. Most is kijelentem ezt, de nem ilyen utón kívánatos a magyar nyelv megtanulása hanem természetes utón. (Zaj. Derültség.) A szász képviselő urak magánbeszélgetésben elmondhatják — az uraknak is elmondották — hogy sokszor a szászok maguk közt, mivel például a beszterczei szász nem érti meg a fogarasi szászt, román nyelven beszélnek, pedig őket nem tanították az iskolában román nyelvre. Akkor kifejtettem azt a nézetemet, hogy igenis alkalmat kell adni minden nemzetiségi gyermeknek, hogy a magyar nyelvet megtanulhassa, de nem ilyen kényszerítés utján. (Zaj. Felkiáltások halj elől: Hát hogyan ?) Majd megmondom, ha kultuszminiszter leszek. (Zaj.) Ennek bizonyságai vagyunk mi, magunk, román nemzetiségi képviselők, a kik, azt hiszem, kaphatnánk elégségest a magyar nyelvtudásból; pedig mi akkor tanultunk magyarul, mikor nem volt muszáj. Biztosithatom az urakat, hogy sokkal többen fognak a románok közül megtanulni magyarul, ha nem lesz muszáj. Különben egy magyar röpiratban olvasom a következőket (olvassa) : >'A sovén politikai programm nemcsak hogy nem kívánatos, de kivihetetlen is. A nemzetiségi törvén)' eltörlése, a népiskolák államosítása, ha keresztülvitetnék is, nem a magyarosítást mozdítaná elő, hanem csak a nemzetiségieknek ellenállását és a magyar államtól való elidegenedését fokozná*. (Felkiáltások: Ki irta \) Nem tudom, »Mercator« álnév alatt jelent meg. Nem tudom, miféle náezió, de igazat irt. (Folytatólag olvassa) : »önmagunkon is tapasztaltunk, hogy Mária Terézia keztyüs kézzel, türelemmel és szeretettei sokkal közelebb jutott czéljához, a magtároknak az összbirodalomba való olvasztásához, mint II, József, a ki erőszakos rendszabályaival épen az ellenkező ozélt szolgálta, mint a melyet magának kitűzött. Az erőszak ellenállást szül, nemcsak a magyaroknál, hanem az általános lélektani törvények szerint más népfaj oknál is«. Természetes, hogy ez a kérdés önök előtt nem szimpatikus. Folyton, valahányszor mi felkelünk, hogy óvjuk önöket attól, hogy a magy r ar nyelvnek ilyen utón való erőszakolása által megrendítsék azt a bizalmat, a melyet a különféle népek . . . (Zaj.) Elnök (csenget): Figyelmeztetnem kell a képviselő urat, arra, hogy a magyar nyelv ebben az országban államnyelv. (Élénk helyeslés.) Ezt méltóztassék szem előtt tartani akkor, a mikor kritikát gyakorol a javaslat felett. (Elénk éljenzés.) Goldis László : Én azt szeretném, hogy az államnyelv iránti tisztelet szeretettel is párosuljon, mert mint egyik előttem szóló képviselőtársam is kifejtette, lehet kényszeríteni valakit hivatalos teendőinek teljesítésére, de nem lehet benső hivatásának teljesítésére kötelezni senkit. A szeretetet nem lehet kierőszakolni senkitől, és az államnyelv iránti szeretet csak akkor iogamzhatnék meg nagyobb erővel az ország különböző népeiben, ha ez az államnyelv nem volna ugy odaállítva elébe, mint valami mumus, valami rettenetes dolog, a melytől félni kell, a melynek megtanulása kedvéért ő sok órát, a melyet különben más ismeretele szerzésére fordíthatna, kénytelen elveszíteni. Igazán mondom, hogy kellemetlen dolog ránk nézve, hogy mikor önök szabadságünnepeiket ünnepelik, mi nem vehetünk azokban részt teljes szívvel. (Zaj a haloldalon.) Kun Árpád : Elég szégyen ! Csépány Géza: Miért nem vehetnek részt ? Vlád Aurél: Márczius 15-ike ma sincsen. Elnök (csenget) : Kérem a képviselő urat, méltóztassék a tárgyhoz szólni. Goldis László: Együtt szeretnénk ünnepelni . . . Elnök (csenget) : Kérem, méltóztassék a tárgyhoz szólni, mert különben megvonom a szót. Goldis László : Ez a törvényjavaslat szintén kevesbíteni fogja azokat az indító okokat, a melyek
