Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-345

345. országos ülés 1908 június 15-én, hétfőn. 125 ség vagy irigység szól belőlem, hanem az igazságszeretet. (Mozgás.) Bozóky Árpád (közbeszól). Elnök : Bozóky Árpád képviselő urat kérem, hogy folytonos közbeszólásokkal ne zavarja a szónokot. Ezt tiltja a házszabály. (Helyeslés.) Goldis László : Kimutattam, mily óriási igazságtalanságot akar statuálni a törvényjavaslat akkor, a mikor a tandij-elvonás czimén az államsegélyt ugy akarja az illető felekezeteknek és iskolafentartóknak juttatni, hogy számit ja, mennyi tandijat szedett most, az utolsó három évben, és azon összegben adja meg az államsegélyt. Én azt hiszem, hogy a kérdésnek igazságos megoldása más lenne. Oly hitfelekezetekkel szemben, melyek elemi iskolájukat eddig a hívőkre rótt adóból fedezték és pedig igen magas adóból, mert hiszen nálunk egészen 150%-ig is halad az iskolai pótadó, igazságtalanság volna, hogy az ilyen iskolafentartó ne kapjon semmit esak azért, mert nem szedett tandijat, hanem az egész terhet rárótta a szülőkre. Ezt nem tartom méltányosnak, hanem az volna méltányos, hogy azt a 15 koronát minden gyermekre vonatkozólag megadja az állam az összes iskolafentartóknak, akár szedtek azok tandijat, akár nem, ha bebizonyosodik, hogy 5%-on felül járultak a hivők az iskola fentartásához. De ha igy járunk el, akkor igazán meg tudom érteni, hogy a közhangulatban bizonyos aggályok merültek íel ezen javaslat czéljaival szemben. Azt mondják, hogy ez a javaslat egyrészt csakis politikai czélokat akar szolgálni, hogy az ingyenesség nagy eszméjét hozzákösse a mai kormányhoz, holott bátor voltam kimutatni, hogy ingyenességről tulaj donképen nem is lehet szó. Másrészről azt mondják. — ezen felfogást nem teszem magamévá — hogy ezen törvényjavaslat szintén annak a feudális irányzatnak kifejezője, a mely e házban ezelőtt is kifejezésre jutott. (Ellenmondás.) Mondom, nem teszem magamévá ezen állitást, de olvastam a lapokban többször, és hallottam a társaságban ezt az eszmét, hogy t. i. ez a törvényjavaslat tulajdonkép arra való, hogy hatályon kivül helyezze az 1907 : XLV. t.-czikk 32. §-át, mely szerint a gazda viselni tartozik az éves cseléd iskolaköteles gyermekei után az elemi iskolai beiratási és tandíjat. A múlt évi XLV. t.-cz. kötelezte a gazdákat, hogy cselédeik gyermekei után tandijakat fizessenek, és most majd ezen törvény által megmenekülnek attól a tehertől, melyet a cselédtörvény rájuk rótt. T. ház! A törvényjavaslat némelyek véleménye szerint tulaj donkép kiegészitése az 1907 : XXVII. tczikknek. mások szerint egy ujabb lépés az emiitett törvény után a népoktatás államosítása felé. A kik az államosítást nagyon szeretnék, azok természetesen ebben a törvényben gátját látják az államosításnak ; a kik pedig az államosítástól távol akarnák tartani a népoktatást, azok ebben egy lépést látnak az államosítás felé. Ebben a kérdésben szándékoztam volna hosszasabban kifejteni nézeteimet az államosításról, de különösen azok után, a miket t. képviselőtársam, Giesswein Sándor mondott, feleslegesnek tartom hosszasabban tartózkodni ennél a kérdésnél, mert ő oly szépen fejtette ki azt, hogy a történelem bizonysága szerint — ámbár a demokrata urak ezt nagyon kívánják — az oktatásnak czentralizacziója, uniformizálása sehol jó eredményre nem vezetett. A nagy népek ugy szerkezetükben, mint művelődédésükben mindenütt az individualitás érvényesítése által j utottak a nagyság azon fokára, a melyen állanak. A germán fajból ott vannak az Egyesült Államok, ott van Németország, mely szintén a helyi autonómiák által fejlesztett erők utján juthatott arra a nagyságra, a melyen ma áll. Azok a Schulmeisterek, a kikről oly dicsérőleg emlékeznek meg, a kikről azt mondják, hogy ők alkották meg a német egységet, azok nem állami, hanem nagyrészben felekezeti és községi Schulmeisterek voltak. Angliában az iskola államositásáról egyáltalában nem volt szó, csak az utolsó időben kezdenek az állami felügyeletet rendező törvényeket hozni. Angliában az iskola ügye a szabadság ügye, ott mindenki, társulat, magános tarthat fenn iskolát, s az államnak csak bizonyos ellenőrzési joga van. Ezzel szemben azokban az államokban, hol a népoktatásügy államosítva, czentralizálva van, a népműveltség nagyon sok kívánni valót hagy hátra. Miután Giesswein t. képviselőtársam ezt a kérdést gyönyörűen kifejtette, én csak röviden azt említem meg, hogy a népiskola államosítása a lelkek uniformizálását vonná maga után, az pedig lehet a demokrata uraknak kívánatos, de nem lehet kívánatos annak, ki az igazi emberi műveltséget akarja, mert az igazi emberi műveltség nem az uniformizálásban rejlik, hanem épen ellenkezőleg, minden egyéni, individuális erőnek lehető kifejtésében. Ez épen olyan, mintha valaki azt kívánná, hogy a rétnek minden virága egy színben pompázzék, s azt mondaná, az szebb, mintha millió színben pompázik. T. ház ! Ezen törvényjavaslat szerintem igaz, nem egy lépés az államosítás felé, a mint némelyek kívánják, de igenis előhaladás azon burkolt államosítás felé, a melynek nagy barátja a t. miniszter ur. Az 1907 : XXVII. t.-czikk tárgyalása alkalmával kimutattam, hogy ma tulaj donképen nincsenek is felekezeti iskolák, hanem vannak felekezeti pénzen fentartott állami iskolák. (Ellenmondás.) Bozóky Árpád: Állami pénzen fentartott felekezeti iskolák ! Goldis László : A felekezetek intézkedési jogát teljesen megszüntették, de nem szüntették meg azt a jogát a felekezeteknek, hogy fizessenek az iskolák fentartására. Polit Mihály : Fizess és haUgass ! Goldis László : Bátor leszek ennek jellemzésére egy esetet elmondani. Az 1907 : XXVII. törvényczikk a tanítók fegyelmezési jogát bizonyos esetekben a közigazgatási bizottságnak engedte át. Én annak idején felszólaltam ez ellen és kifejtettem azokat az érveket, a melyek nem javasolták ennek